Fᴜʀᴄsᴀ Sᴢᴇʀᴇʟᴇᴍ [Jɪᴋᴏᴏᴋ]《BEFEJEZETT》

25.🌹

~Este~

Az este gyorsan el is jött. Ez idő alatt apa megbocsájtott nekem, hogy ö barátkoztam Jk-el, meg bocsánatot kért, miért pofont adott nekem. Én is bocsánatot kértem tőle, hogy vissza szóltam és kiabáltam velem. Anya ezen a tettünkön csak mosolygott és mind a kettőnket egy nagy családi ölelésbe vont.

Most éppen a Tv-t nézzük egy finom vacsora után. Anya megint nagyon jót dobott össze, amitől annyira tele lettem, hogy az még soha. Remek szakács lenne anyából.

-De szerelmem! Nem mehetsz el! Nem hagyhatsz itt a gyerekünkel! Te vagy az apja!

-Meg csaltál egy vámpírral! Hogy maradhatnék itt veled egy házban, nem is a saját vérszerinti fiammal?! Hogyan?!

-Kérlek, kélrke bocsájts meg nekem! De nem tehettem semmit. Szegények vagyunk!

-Sajnálom Marthina. De nekem nem kell egy ilyen asszony, nekem egy rendes feleség kell. Aki sosem csalna meg, egy hozzá hasonló kapzsi vérszívóval. Viszlát Marthina.- és azzal a férfi el is hagyta a házat, a felesrge pedig a padlóra rogyva kezdett el zokogni

-10 évvel később. Marthina bőrtönbe került, mert megölte 11 éves fiát. A rendőrség nem tudta meg ennek a cselekedetének az okát, de tudták, hogy nem jóból cselekedett. Ferenze nem volt hajlandó ki fizetni feleségé ért az óvadékot, mert tudta, hogy mit is tett a fiúval. Vissza akart menni, hogy magával vigye a fiút, mert tudta, hogy a jövőben sok mindent el fog majd érni. De mikor meg tudta, hogy régi felesége mit tett a fiúval és, hogy hova került e miatt. Egyszerre öröm és szomorúsák lepte el a szívét. Órült, hogy a régi felesége börtönbe került, sírva fakadt volna, mert a fiú a mennybe került. Szívesen fel nevelete volna szegény árca gyereket, még úgy is, hogy nem is ő az igazi apja. Mert magának is be vallotta, hogy úgy tekintett volna arra kis fiúra, mintha a vérszerinti gyermeke lett volna.

-Csalódtam benned meging Marthina. Megölted szegény fiút, akiből egy gazdag rendes fiatal embert faraghattam volna az évek alatt. De te ezt nem engedted meg nekem. Nem vagyok hajlandó le tenni az óvadékodat. Meg érdemled, hogy itt halj majd meg a börtönben.

-Szerelmem, kérlek értd meg a tettem! Értünk tettem, hogy vissza gyere hozzám és egy új életet kezdjünk!

-Ezért kellett megöldöd szegény gyermekemet!- csattant fel a vámpír is, aki 10 éve teherbe ejtette a nőt  -Ezért?! A fiam volt szegény gyerek és te a tönkre ment kapcsolatod miatt ölted meg!

-Ferdinand nyugodj meg! Tudom, hogy mit érzel, mert nekem is fáj. Fáj, mert a fiamként akart fel nevelni azt a szegény gyermeket.

-A legroszabb halált adják neki kérem. Meg érdemli, hogy bünhődjön a tette miatt.- nézett könnyes szemekkel a férfi az őrre, aki csak bólintott egyet és már megis fogta a nő kezét, hogy vissza vezesse a cellájába

-A közös jövőnk miatt tettem!- kiabálta még utoljára vissza két szerelmének a nő, de csak a vízhang hallatszódott mert már olyan messzi jártak a folyosón

A két férfi részvétet nyílvánított a másiknak és mind a ketten könnyes szemekkel haza is mentek meg síratni az a szegény, ártatlan kis gyereket. Aki még az apukáját sem ismerhette meg.