Fᴜʀᴄsᴀ Sᴢᴇʀᴇʟᴇᴍ [Jɪᴋᴏᴏᴋ]《BEFEJEZETT》

24.🌹

Egyik szülőm sem szólt semmit, csak néztek engem. Most valami rosszat mondtan volna a történetben?

-Anya, apa? Minden rendben van?- néztem egyszer anyára, egyszer pedig apára

-Semmi fiam. Csak, tudod, hogy apád nem igazán szereti, ha varázslóként alakváltókkal barátkozol.- szólalt meg anya

-De Taemin is alakváltó. Barátok vagyunk már év eleje óta és apa őt el is fogadta.

-Mert a rokonai velünk harcoltak, nem pedig ellenünk.- emelte is a mi szót

-Tudom, de nem így kell meg válogatni a barátokat apa. Nem az számít, hogy 1000 éve mi volt abban a hülye háborúban! Hanem az, hogy most mi is van. Vámpír varázsló barátság, vámpír alakváltó barátság lehet. De varázsló és alakváltó barátság nem lehet! Ez hülye ség! Mert itt vagyok én, Jk és Taemin rá a példa!- emeltem fel egy kicsit a hangomat

-Akkor sem fogom eltűrni, hogy annak a kapzsi Jeon-nak a fiával barákozz!- csapott az asztalra mérgesen apa

-De ezt nem tilthatod meg nekem! Azzal barátkozom akivel akarok! És ő a harmadik ebben a hülye iskolában, akivel merek barátkozni, Jackson után!- álltam fel az asztaltól mérgesen  -Mindig parancsolgatni akarsz nekem, amiből elegem van! Mért nem tudod el fogadni, hogy egy alakváltóval barátkozom, aki 1000 éve még meg sem született és nem is csatázott?!

-Ne merészeld fel emelni velem szemben a hangod Jimin! Még mindig az apád vagyok, és meg tilthatok neked bármit!- kevert le nekem a hangnem és a viselkedésem miatt egy pofont, ami miatt oldalra fordítottam a fejem

-Gondolkozz el azon, hogy hogyan viselkedsz a gyerekeddel, aztán mond ezt nekem!- szóltam neki vissza könnyes szemekkel és egyből a szobamba rohantam, meg sem várva, hogy erre apa vagy anya mit mondana

Magam után egyből  becsaptam az ajtót, és a falapnak dőlve csúsztam le egészen a padlóig. Közzben a könnyeim is utat engedtek maguknak, és patakokban kezdtek el folyni. Elősször tett ilyet velem apa, meg szerintem utoljára is. Nem vagyok vele hajlandó így már beszélni. Talán még látni sem vagyok hajlandó, mert ez most nagyon szíven ütött engem.

Eddig még nem mertem neki vissza szólni, mert tudtam, hogy ez lesz. De most muszáj volt, mert nem bírtam tovább. Nem tilthatja meg, hogybkivel barátkozak meg kivek nem. És ő honnan tudja, hogy az iskolában mikor beszélgetek vele? Sehonnan, akkor pedig ne tiltogasson nekem meg ilyet.

Össze kell szednem magam. Mit is mondott Jk? Erős vagyok és rosszra is tudom használni az erőmet. Muszáj lesz ezt meg tennem, hogy apa véleménye meg válltozzon. Nagyon nem akarom ezt megcsinálni, mert nem lenne helyes. De muszáj lesz.

Le töröltem a könnyeimet, fel táplászkodtam a padlóról és egy határozott mozgulattal kinyitottam az ajtót. Aztán szembe találltam magam apámmal, aki egyből magához ölelt. Mi...Anya használta volma az erejét? Nem, ő sem lenne erre képes, de akkor, hogy, meg mi?

Hirtelen egy könnycseppet éreztem meg a ruhámon. Apa most sír...és ez nekem nagyon nem tetszik. Meg bánta, már most. Ahogy én is, hogy ki akartam ezt a néhány percet törölni az emlékezetéből. Mind a ketten hibáztunk, és mind a ketten ezt meg is bántuk. Szeretném, ha ez a pár perc meg sem történt volna. De már nem tudok rajta válltoztatni, meg már nem akarok. Túl kockázatos lenne mások szempontjából is, meg a miénkből is.