Gyönyörű vagy! Damiano David ff. <3

5.fejezet

Reggel mikor kinyitottam a szemem Damiano az arcomat fürkészte tekintetével. Picit felriadtam mert hirtelen nem jutott eszembe hogy mit keres az ágyamban egy férfi. Aztán pár per mulva rá eszméltem hogy hol vagyok és mi történt. 

-Jó reggelt Gyönyörűm! -köszöntött nyájas nagsújjal

-Neked is! 

-Kérsz kávét? Készítek reggelit is csak azt vártam hogy felébredj és nem akartalak zavarni sem a csörömpöléssel.

-Aztaa, te multifunkcionális vagy! - nevettem és közben azon gondolkodtam hogy hogyan lehet valaki ennyire gondoskodó. - Viszont nekem mennem kell.

-Ugyan, ugye nem hiszed hogy egyedül hagylak és haza engedlek - mosolyodott el. - Szépen megreggelizünk kávézunk egyett, ha nem gond később feljönne a banda és együtt elmegyünk oda ahová csak akarsz. 

-És adsz 365 napot hogy beléd szeressek? - nevettem el magam

-Oh szépségem nem kell ahhoz 365 nap - ez kicsit egoistán hangzott de igazat kellett adnom neki 

Finom reggelit készített és a kávé is mennyei volt, bár szerintem ami kikerül a keze közül minden tökéletes lehet. Amikor kinéztem az ablakon egy csomó embert állt a bejárat előtt, fényképező gépekkel és lapokkal meg tollal. 

-Te Damiano ebben a házban lakik valami híresség? 

-Ömm.... ja. 

-Apropó, én értem hogy itt maradok nálad de még is mit vegyek fel? 

-Szóltam Vicnek hogy hozzon át pár ruhát. Tudom hogy nem egy a méretetek de délutánig bírd majd ki és elmegyünk ruhát venni neked. 

-Dam, nincsen nálam semmi pénz és amúgy is a lakásomon van egy rakat ruhám 

-Emiatt ne aggódj. Én fizetek. 

Kopogást hallottunk. 

-Gyere! - szólt Damiano eréjesen de nem ordított 

Victoria, Ethan és Thomas lépett be az ajtón 

-Szia csajszi! - kiáltotta Vic és szinte rám ugrott mintha ezer meg ezer éve ismernénk egymást. 

-Szia Vic 

-Nocsak nocsak, itt van a spicces csaj - mondta Ethan majd huncutul elmosolyodott. 

-Neked is szia Ethan. - válaszoltam neki össze szűkített szemekkel -Szia Thomas - szólítottam meg a magas szőke srácot aki piccentve válaszolt és kipirosodott arcal mosolygott rám 

-Merre menjünk Kora? - tette fel a kérdést Vic 

-Hár fogalmam sincs. Damiano említett valami vásárlás félét ha nincs ellenetekre, plusz mondta azt is hogy tőled remélhetek pár ruha darabot - fordultam a szőke lány felé boci szemekkel

-Jó hogy mondod - és kivett egy számára földig érő laza, nyári ruhát.Én elvonultam Dam szobájába és átöltöztem, Victoria veelm tartott. Mondanom sem kell hogy a térdemig ért le, de kellemeset csalódtam. Vászont anyag volt és volt rajta egy álomfogó valamint az alján tollakat hímztek belé. Gyönyörű ruha volt. 

-Köszönöm Vic, ez fantasztikus - ájuldoztam, majd kimentem a fiúkhoz. 

Ethan egy elismerő pillantást vetett rám majd utána, Damianora néztem, fürkésztem az arcát hogy vajon mire gondolhat. 

-Kora, gyönyörű vagy! majd oda jött hozzám és puszit nyomott a számra amitől mindenki lesokkolódott. Főleg Thomason láttam meglepettséget

-Tényleg srácok el akartam nektek mondani valamit. Izé... Mától Kora velem fog lakni és nem hagyok neki választást 

-Na álljunk meg egy szóra - néztem meglepettem Damianot. - Erről igazán engem is megkérdezhettél volna, tudod? 

-Figyelj Kora, én nagyon megszerettelek és szerintem sem rossz ötlet. Az ember társas lény nem élhet egyedül míg a világ - helyeselt Vic, és igaza volt. Dam helyeselve bólogatott és Ethan is. 

-Ezt most ugye nem mondjátok komolyan? - csattant fel Thomas 

-Figyelj haver ebbe semmi beleszólásod! - csattant fel Damiano szintén olyan hangnemben mint a barátja 

-Akkora faszfej vagy Damiano! 

-Mi bajod ember? Szerelmes vagy vagy mi? 

-Seggfej. -azzal Thomas megfordult és haza ment 

Mi négyen Vic, Ethan, Damiano és én elindultunk egy bevásárló körútra és Dam azt mondta ha már amúgy is hozzá költözöm vegyünk annyi ruhát amennyivel meg tudjuk tölteni a számomra kiürített szekrényeket. 

Nagyon megszerettem Vicet és Ethant is ezért ujonnan kapott telefonomba már meg is jelent az első három névjegy. 

-Tényleg akartam már kérdezni... A szüleiddel mi a helyzet? - tette fel az égető kérdést Ethan 

-Tényleeg - kapcsolódott Vic is 

-A szüleim már kiskoromban meghaltak autobalesetben a bátyámmal együtt és az apai nagymamánk nevelt fel minket a nővéremmel aki pár éve halt meg. Most csak a nővérem és én vagyunk. Ő jelenleg Osloban él. Így egeydül vagyok. - meséltem 

-Nagyon sajnálom - vont karjai közé Ethan, Damiano csak figyelt és nem szólalt meg. 

-Apropó Damiano... Miből telik neked arra hogy több szekrénnyi ruhával láss el? Mert nem említetted hogy dolgozol....

-Srácok mondjuk el neki? 

-Épp ideje lenne, meg ha össze költöztök ő is hozzá kell szokjon a média hülyeségeihez.  - helyeselt Vic

-Mostmár egyre kíváncsibb vagyok, bökjétek már ki!

-Tudod Kora - kezdett beel Dam halálian lassan - Nekünk van egy zenekarunk aminek én vagyok az énekese, Vic a basszusgitáros, a vérig sértett mimóza THomas a gitáros és Ethan a dobos. Idén nyertük meg az Eurovíziós dalfesztivált. E miatt gyülekeztek az ajtónál azok az emberek. 

-Micsoda? - sokkolódtam -Bár végül is ez nem változtat a helyzeten. Viszont amikor ti turnén vagytok én maradjak a lakásban? Kicsit furcsa lenne, mintha elbitorolnám a lakásod. 

-Ugyan ugyan. Természetesen velünk jössz és kész - mondta Ethan   mire a nyakába szöktem 

-Jajj de jó! viszont nem zavarnám Thomast? 

-Hozzá szokik, ne idegeskedj - forgatta szemeit Dam

-Viszont egy éven belül semmilyen turné nem lesz, esetleg kisebb koncertek, e miatt igazán nem kell aggódnod 

Szép lassan haza felé vettük az irányt. Mind a négyen csomagokkal fel púpolva érkeztünk meg Damiano lakására. Csodálatos élmny megismerni ezeket az emereket. Kellemes személyiség mindük és szerintem kis időn belül Thomas és elfogad.  

Sziasztook!!! Remélem mindenki elégedett ezzel a résszel, viszonylag hosszab lett mint az előző négy. Töbre sajnos ma sincs időm. Kellemes olvasgatást kívánok és kérem a visszajelzéseket :)