Gyönyörű vagy! Damiano David ff. <3

Untitled Part 14

Sziasztok skacok! Most látom hogy megvan az 1k olvasó. Eszméletlenek vagytok, köszönöm szépen , ennek örömére igyekszem egy viszonylag hosszabb részt írni. 

Reggel összeölelkezve ébredtünk, mindketten meztelenül egy lepedővel takaróztunk csupán, hisz Damiano olyan mint egy kazán, nem lehet mellette fázni. 

-Jó reggelt Gyönyörűség! - a hangja rekecses volt a reggeli ébredés miatt 

-Jó reggelt kazánom! - vigyorogtam sunyin. 

-Ezért meglakolsz! - csikizni kezdett. Borzasztóan szenvedtem tőle, kínomban nevettem és könyörögtem egyszerre. Thomas és Ethan berobbant a szobánkba és ők is neki fogtak egymás kínzásának. Őszintén szólva teljesen megfeledkeztem arról hogy meztelen vagyok. Nem zavart ha a fiúk látnak. De mikor lett ennyire izalmas és bensőséges a kapcsolatunk? Az elmúlt hetekben történt dolgok miatt lenne? Mindegy is, nem bánom. 

Mikor már mind a négyen kifáradva leevgőért kapkodva lihegtünk a franciaágyban egymás mellett Vic érkezett be a szobába ésértetlenül nézte hogy mi történhetett. 

-És nekem nem szóltatok? - durcáskodott majd repülőstarttal beugrott közénk. Jól megcsikiztük őt is, jó volt látni hogy jobb kedve van, nevett és viháncolt velünk. Később Chili is csatlakozott.

-Jaj skacok. Ne keljünk ki innen soha. Oké? 

-A sohát nem ígérhetem, de ma maradhatunk itt. Az ágy elég nagy, semmi dolgunk, nézhetnénk egy filmet. - nézett kérdőn Damiano a többiekre. Mindenki bólogatott. Én magamra kaptam Damiano egyik pólóját ami alig ért a combomig. Elkezdtük nézni a La casa de papel című sorozatot. Míg mi Vickel olvadoztunk hogy Rió milyen jól néz ki, a fiúk inkább Tokió fenekével foglalkoztak. 

Olyan délután 4 körül minddenki éhes lett. A főzéshez túl lusták voltunk így Damiano rendelt pizzát. Az ágyból csak a kevésbé lusta Thomas szállt ki hogy átvegye a kajánkat. Megbeszétük hogy mindenki elkészül majd irány a város. Kocsmatúrát tartunk.

 Vickel gyorsan letusoltunk, (igen együtt) és megszárítottuk egymás haját, szóltunk a fiúknak hogy nekünk már nem kell túl sok idő és ők is kezdhetnek készülődni. Vickel össze öltöztünk. Fekete tapadós bőr szoknya és fekete áttetsző póló. Azt juttatta eszembe mikor először találkoztam Damianoékkal. Életem legjobb döntése volt hogy akkor a barátnőm nélkül is elmentem bulizni. (akivel mára már megszakadt a kapcsolatunk) A fekete tűsarkúban majdnem akkora voltam mint Damiano. Mikor Ethan mellé álltam pár sentivel magasabb voltam mint ő. Nevettünk egyet majd ekindultunk. Chili otthon kellett hagyni hiszen nem biztos hogy olyan állapotan lesznek a többiek hogy rá is vigyázni tudjak. Ugyan is én nem terveztem hogy iszom. Csak velük megyek és jól érzem magam. Őszintén szólva én rá függtem ezekre az emberekre. Mióta Damianoval találkoztam egy percet sem töltöttem el nélküéük vagy a nélkül hogy tudtam volna hogy hol vannak, mit csinálnak vagy éppen kivel. Furcsa de annyira közel állnak a szívemhez, nem tudnám eviselni ha egyiküket is elveszíteném. 

Gyalog indúltunk útnak. Az első pár kocsmánál nem volt gond, minden gördülékenyen haladt, minden helyen ittak egy picit, még engem is rávettek egy koktélra. Viszont picit átvertem őket, ugyan is nem alkohol volt a koktél, hanem a kedvenc Bora Bora alkoholmententes koktélom. Ezt nekik  nem kell tudni. Táncoltuink, szórakoztunk, jól éreztük magunkat. Bementünk a következő ha jól számoltam az 5.kocsmába és inni kezdtek, egy kitetovált kétajtós szekrény kezdett kötözködni Vickel, a lány eleve indulatos és drámai személyiség, hát nem hagyta magát később a férfi lökött egyet rajta, Ethan ugrott és a férfi kezét a háta mögé csavarta és suttogott valamit a fülébe, az említett tag fejét farkát behúzva lécelt le. Meglepődtem milyen hamar kapcsolt Ethan, nem néztem volna ki belőle hogy a mi kis indiánunk mert valjuk be úgy néz ki, tud ilyet is. Kellemeset csalódtam. Éjjel 2 óra volt már. Vic és Thomas már a végrendeletüket is átbeszélték, teljesen kiütöttték magukat. Én és a kisindián maradtunk teljesen eszünknél. Terelgettük a skacokat szépen haza felé hogy ágyba dugjuk őket. 

Mikor becsuktuk a bejárati ajtót Damiano nekem esett. Csókolgatni kezdte a nyakam de leállítottam, pedig én is fel voltam tüzelve . 

-Dam, te most részeg vagy, feküdj le, aludj egy jót és bepótoljuk - nyomtam egy puszit a homlokára. Ethannal mindenkit a saját szobájába vittünk betakartuk őket és megígértették velünk hogy nem adjuk el őket a maffiának. Mit ne mondjak.... elég spiccesek. Ethannal lementünk a nappaliba és lezuhantunk a kanapéra 

-Komolyan,mintha a szüleik lennénk. - mosolygott maga elé mosolyogva 

-De nem bánom, hiszen szeretlek titeket. 

-Mi is téged, remélem tudod. - ölelt át az indián. Így ültünk egymás mellett összebújva. Elaludtam. 

*****

Reggel simogatásra keltem. Meglepetten vettem észre hogy Damiano ébresztget , gyorsan kinyitottam a szemem és láttam hogy mellettem Ethan még alszik. Damiano ölbe kapott és minden magyarázat nélkül felvitt a szobánkba. 

-Nem is akarom hallani, ne mentegetőzz. Ő az egyik legjobb barátom, te meg a gyönyörű nő akit szeretek. Nem bánom ha történt is köztetek valami. Te vagy annyira tökéletes hogy mindenkit szeress és tudom hogy nekem mindig marad hely abban a hatalmas szívedben. 

-Annyira nagyon szeretlek téged! - borultam a nyakába. Nem magyarázkodtam. Nem bánta hogy együtt aludtunk Ethannal. És tényleg. Én sem bánom. Mindüket szeretem, majdnem egyformán. Persze Damiano attól még Damiano hisz ha valaki elfogadja amit ő akkor az nem egy hétköznapi ember. 

-De ha lefeküdnél valakivel, kérlek szólj hogy én is csatlakozzam. - kacsintott rám 

-Úgy lesz, nélküled amúgy sem lenne az igazi. - és megcsókoltam