Gyönyörű vagy! Damiano David ff. <3

10.fejezet

Reggel a nap melegére ébredtem ahogy melegen beborítja az arcom. Éreztem hogy erőt kell vennem magamon és kinyitnom a szemem. Nem tudtam felfogni vajon miért fáj mindenem? és hogy mi történhetett. Aztán bevillant a tegnap este. Résnyire emeltem szemhélyamat és láttam hogy egyik oldalamon Ethan míg a másik oldalamon Damiano fekszik. Természetemből adódóan az első gondolatom az volt hogy *Mi a poklot műveltem* és a két férfi közelségében elfogott a szorongás és a félelem. Ezt sikerült leküzdenem, arra gondoltam hogy nem tettem semmi rosszat és hogy még amúgy is korán van vissza kellene aludnom. Igyekeztem megkísérelni egy fordulást remélve hogy egyik férfit sem ébresztem fel ami sikerrel járt. Megöleltem Damianot mire Ethan automatikusan átölelte a derekam. Ha ezt valaki elmesélte volna nekem biztosan megbotránkoztam volna de ebben a helyzetben tökéletesen boldog voltam hisz két félisten feküdt mellettem. Én öleltem Damianot míg Ethan ölelt engem. Kis idő múltán újra elnyomott az álom. 

Reggel Ethan hangjára ébredtem, kinyitottam a szemem és Damiano mosolygós arcára néztem, bizonyára azt várta mi lesz a reakcióm arra hogy mindhárman meztelenül fekszünk egymás mellett. Én széles és letörölhetetlen vigyorra húztam a szám és felkeltem az ágyból. Felvettem a bugyim és elégedetten néztem rá a két férfira. Nem bántam meg semmit, nem érdekelt mit mondhatnak mások. Csak jól éreztem magam. 

Mindhárman felöltöztünk és a konyha felé vettük az irányt. Meg sem szólaltunk csak elfogyasztottuk a kávéinkat, néha egyikünk el el mosolyodott és ez láncreakcióként ért bennünket. Pár perccel később Vic és Thomas érkezett le a lépcsőn. 

-Skacok, én mindent értek. De mi az istenért kellett reggel ötig nyomni? - és Vicnek fogalma sem volt arról hogy nem csak Damiano meg én voltunk a ludasak 

-Sajnálom, ígérem a jövőben oda figyelünk erre. - néztem lakótársaimra bociszemekkel

-Most az egyszer el..... el...... - akadt el Victoria hangja egyszercsak megfordult és beszaladt a mosdóba. Én utána. Valamitől rosszul lett 

Míg Victoria kiadta magából a tegnapi pizzát én tartottam a haját és simogattam a hátát, nagyon rosszul volt. 

-Kérlek Kora menj ki a patikába és hozz nekem egy terhességi tesztet. 

Nem faggattam, nem vontam kérdőre. Csupán bólintottam és kiviharzottam a házból 10 perc sem kellett már is egy tesztel a kezemben értem vissza a beteg lányhoz 

-A fiúk ugye nem vették észre? 

-Nem ne aggódj vigyáztam. 

Vic megcsinálta a tesztet és vártunk hogy végre lejárjon az a fránya 2 perc. A teszt pozitív lett. 

-Victoria, tudod mit jelent ez? Terhes vagy. 

-Ne... Én ezt nem hiszem el. Nem lehet igaz. 

-Dehát látod. Ez neked baj? 

-Figyelj az apja... rá nem számíthatok. Hogyan neveljem fel őt? Teljesen egyedül? 

-Hiszen nem vagy egeydül. El kell mondanunk a fiúknak és átbeszélni a dolgokat. Lássuk te mit szeretnél és hogy mi a megoldás. - javasoltam neki 

Kimentünk a teraszon lévő aztalhoz én oda tereltem a fiúkat és leültettem őket. Mindenki aggódva nézett, pláne Damiano. Hisz a legjobb barátjáról van szó 

-FIgyeljetek fiúk - kezdett bele Vic remegő hangon - Az a helyzet hogy én terhes vagyok, és mielőtt bármit mondanátok én meg szeretném tartani. Sajnos az apjára nem számíthatok e miatt ha egyedül kellene felnevelnem akkor dolgoznom kellene és itt kéne hagynom a bandát. - már nem bírta tovább és sírva fakadt. 

-Ugyan már Vic hiszen nem, vagy egyedül. Itt vagyok én, Thomas, Dam és Kora is. Nem kell egyedül át menned ezen. - mondta Ethan. - és ez egy nagyszerű hír, gondolj bele, újab taggal bővülhet a családunk

-Ezzel teljesen egyet értek - mondta Dam és átölelte a zokogó lányt.

-Mi örökké vigyázni fogunk réd és a babára is hiszen megígértük egymásnak. Örökkön örökké. - hangzottak el a szavak Tomhas szájából. Minden annyira meghatott engem is hogy csatlakoztam a bőgésben Vichez. Mire észre vettük megunkat eggy csoportos ölelés közepére kerültünk. 

Szeretem ezeket az emberket. 

Sziasztok! Itt is van a kövi rész. Ígérem igyekszem gyakrabban írni. :)