𝙶𝚎𝚘𝚛𝚐𝚎 𝚁𝚞𝚜𝚜𝚎𝚕𝚕 𝙾𝚗𝚎 𝚂𝚑𝚘𝚝𝚜 *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

[15] - [George Russell]

SZÓSZÁM: 464

15. "Nem láttalak egész nap".

Örültél, hogy ágyba bújhattál ezen az esős szombat estén. Gyakorlatilag egész nap esett, te pedig bent voltál, unatkozva a telefonoddal meg néhány Netflix sorozattal a háttérben. Vártad a 3. szabadedzést és a kvalifikációt, de csalódott lettél, amikor a rossz időjárás miatt törölték a programot. Küldtél George-nak egy üzenetet, hogy megkérdezd, mi a helyzet, és hogy készen állnak-e az időmérőre ma délután. De a szöveg mellett még csak nem is látszódott a két jel, jelezve, hogy el van küldve, úgy látszik nem érhető el. Valószínűleg nem túl jó kapcsolat, amit el lehet képzelni az osztrák hegyekben. Az FIA jóváhagyta a kvalifikáció folytatását, és végre volt mit nézni, annak ellenére, hogy a Q1 körülbelül fél órát csúszott. A kanapén ültél, és nézted, ahogy az ázott pálya egyre forgalmasabbá válik az autóktól.

Hihetetlenül büszke voltál, amikor George megszerezte a tizenkettedik helyet. Ez elképesztő eredmény volt neki és a csapatnak is, egy ilyen rossz időjárási körülmények között. Alig vártad, hogy beszélj vele ma este FaceTime-on, mivel tegnap este óta nem láttad. Türelmesen vártál, míg végre visszatért a szobájába. A hálózata vagy a szállodai wifi újra működött. Így az üzenetedet, amelyet órákkal ezelőtt küldtél, majdnem egy időben kézbesült és olvasta is el. Mosolyogtál, amikor megjelent a bejövő hívás a képernyőn. "Szia bébi". Nagy vigyorral jelent meg a fiú, és a mosolyod kiszélesedett. "George, olyan jól teljesítettél ma." Mondtad azonnal, kuncogni kezdett, ahogy lehuppant az ágyra. "Annyira esett az eső, biztos voltam benne, hogy csak úgy állunk majd fel a rajtrácsra, mint a második edzés végén." Folytatta George. "Nagyon örülök, hogy most felhívhattalak, drágám. Nem láttalak egész nap. Ma volt a legrosszabb kapcsolat." Tette hozzá, amitől pillangók röpködtek a hasadban.

"Sejtettem, semmi baj." Mosolyogtál. "Holnap boldogan nézlek még két órán keresztül." Mondtad. "Örülök neki". Szólalt meg George, majd rád nézett, és az álladig felhúzott takaróra. "Aludni akartál, szerelmem?" Kérdezte, te pedig bólintottál. "Csak fel akartalak hívni, meg talán megnézni egy Netflix sorozatot, majd aludni." Magyaráztad. "Látom, hogy álmos vagy." Mosolygott George, aztán fejét a kezére hajtotta. "Mit fogsz csinálni holnap a verseny előtt?" Kérdezte, így elmesélted neki a lusta hétvégi menetrendet, ami nem tartalmazott semmi különöset. "Örülni fogok, amint két hét múlva haza térek hozzád." Sóhajtott George. "Én is". Kuncogtál. "De ennek is vége lesz, mielőtt megtudnánk." Mondtad, egy ásítás után. "Aludnod kéne, kicsim." Mosolygott rád George a telefonon keresztül. "Holnap valószínűleg jobb lesz a kapcsolat, válthatunk SMS-t, mielőtt a versenyre kellenne készülnöm." Hümmögte, te pedig egyetértően biccentettél.

"Amikor lesz rá időd". Elmosolyodtál, majd lejjebb csúsztál az ágyon, hogy a párnába temessd a fejed. "Szeretlek". Mondta George. "Én is szeretlek". Válaszoltál neki. "Jó éjt drágám". Csókot küldtél, elkapta, mielőtt befejezted a hívást. Mindig gondoskodott róla, hogy mosolyogva feküdj le, amikor nem tudta veled tölteni az éjszakát.

Credit to curvaparabolica