[4 & 16] - [George Russell]

384 20 0
                                    

SZÓSZÁM: 509

4. "Hé, nincs semmi baj. Csak rémálmod volt"

16. "Beszélj tovább, a hangodra akarok elaludni"

George megfordult az ágyban, amikor telefonja képernyője bevilágította a szobát, és a hívóazonosítód jelent meg a készüléken. George tudta, hogy soha nem hívod őt éjjel, ezért gyorsan felkapcsolta a lámpát, és azonnal felvette. "Szerelmem, minden rendben?" Kérdezte George rögtön, kicsit felült, majd a szállodai ágy fejtámlájához támaszkodott. Jelenleg a szezon kezdés előtti edzőtáborban volt, egy hete vagytok távol egymástól. "Csak hallani akarlak, George." Szipogtál, a szíved összeszorult a mellkasodban, amikor meghallottad a hangját. Ugyanakkor megkönnyebbülés árasztotta el az elmédet. "Jól vagy, kicsim?" Kérdezte ismét George, tudnia kellett, hogy mi történt. "A legrosszabb álmom volt." Magyaráztad. "Az első versenyen baleseted volt, és annyira féltem, hogy nem tudsz kiszállni az autóból." George érezte, ahogy a szíve kettétörik a halk hangodtól.

"Hé, nincs semmi baj. Csak rémálmod volt. Jól vagyok, élek és virulok" Mondta George, remélve, hogy ez megnyugtat, mivel úgy érezte, sírtál. "Sajnálom, hogy ilyen későn hívtalak, biztosan fáradt vagy" Mondtad, a fiú tudta, hogy minden rendben, és semmi sem fog történni,. Így hátradőlt a párnákra, és örömmel hallgatta a hangodat, pedig este hívtad. "Semmi baj, szerelmem. Tudod, hogy mindig elérhetsz" Válaszolta George. "Néztél valami jót az este?" Kérdezte, elvonva a figyelmét attól, az álomról. "Újra megnéztem a Teen Wolf-ot" Kuncogtál, erre a fiú viccesen felsóhajtott. "Nem is tudom megszámolni, hogy hányszor nézted már meg újra azt a sorozatot" Felelte George. "De a főszereplő rád emlékeztet" Ellenkeztél. "Hmm, rendben. Miben hasonlít? Jóképű?" George mosolygott, amikor megint hallotta kuncogásodat.

"Nagyon" Mondtad. "Viszont ő is hős, és mindig ott van ha kell. Okos is, bár az intelligenciáján nem mindig lehet látni" Fejezted be. "Hé!" Mondta George, erre mindketten felnevettetek. "Örülök, hogy élvezted." Mondta George. "Még néhány éjszaka, és visszajövök hozzád, drágám" Folytatta, és bólintottál, bár a fiú ezt nem láthatta. "Alig várom, hogy hazaérj" Sóhajtottál. Pár éjszaka után az ágy másik oldala hideg lett. Még az üvöltése is hiányzott a szimulátor szobából, miközben a mellette lévő helységben tanultál. És biztosan nem voltál még kész arra, hogy hiányold, amikor Bahreinbe utazik. Ennek ellenére hamarosan itthon lesz, és nagyon szeretnéd, ha visszakapnád. "Tudom, én is alig várom" Válaszolta George. "Most már minden rendben?" Kérdezte rövid hallgatás után.

Kissé tétováztál. Nem akartad ébren tartani, tudván, hogy korán kell kelnie. "Fáradt vagyok, de nem akarok újra elaludni" Mondtad halkan. "Mesélnél egy történetet, kérlek? Beszélj tovább, a hangodra akarok elaludni" Motyogtad. Miért mondana nemet George az imádnivaló és csinos barátnőjének? A fiú elmosolyodott a kérésedre. "Rendben, drágám." Egy pillanatig csend volt, mielőtt beszélni kezdett. "Körülbelül egy éve találkoztam egy gyönyörű lánnyal, a neve T/N volt. Gyakorlatát a Williams-nél végezte, de sajnos a lezárások és a korlátozások miatt nem tudta ott folytatni a munkát. Szerencsére elkértem a számát, majd később elhívtam egy randira..." Elmosolyogtál, amit mondott. Folytatta a történetet arról, hogyan találkoztatok, a hangja nyugtató volt, de kezdtél fáradt lenni. George megállt, amikor már nem hallotta, lágy hümmögésedet. Hallgatta, ahogy csak néha-néha veszel egy mély lélegzetet. George mosolyogva fejezte be a hívást.

"Jó éjt szerelmem."

Credit to curvaparabolica

𝙶𝚎𝚘𝚛𝚐𝚎 𝚁𝚞𝚜𝚜𝚎𝚕𝚕 𝙾𝚗𝚎 𝚂𝚑𝚘𝚝𝚜 *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*Where stories live. Discover now