𝙶𝚎𝚘𝚛𝚐𝚎 𝚁𝚞𝚜𝚜𝚎𝚕𝚕 𝙾𝚗𝚎 𝚂𝚑𝚘𝚝𝚜 *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

[35 & 46] - [Mobster!George]

SZÓSZÁM: 902

FIGYELMEZTETÉSEK: nsfw (enyhe)

35. "Szükségem van rád"

46. "Nem akartam, hogy ezt lásd"

Amilyen kellemes volt az esti vacsora, olyan rossz lett a vége. Tudtad, hogy George munkája veszélyes. Azt is, hogy mindent megtesz azért, hogy távol tartson téged az erőszaktól, a veszélyektől, és minden mástól, ami egy maffia vezetésével jár. Éppen hazafelé tartottatok egy vacsoráról, ami a kedvenc éttermetekben volt. George Mercedesének anyósülésén ültél, még jól érezted magad. Keze a combodon pihent, közben a majdnem üres utcákon haladt, amik kivezettek Londonból, egészen a férfi rezidenciájáig. A közlekedési lámpák pirosra váltottak. George lefékezett, és megállította az autót várva, hogy zölden világítson. Mellettetek megállt egy másik autó, George feléjük tekintett. Nem is akármilyen kocsi állt meg, George pontosan tudta, hogy kik ezek. Így kénytelen volt kikapcsolni a biztonsági övet, majd kiszállni. "George..." Ráncoltad össze a homlokodat.

"Maradj a kocsiban, drágám" Mondta George, máris aggódni kezdtél. Remélted, hogy csak egy beszélgetés lesz, de amint elővette fegyverét az övéből, rögtön felgyorsult a szívverésed. Két férfi szállt ki a másik autóból, és szinte pislogni sem lehetett, máris elkezdődött a viaskodás. Megdöbbentél, amikor George kapott egy ütést. Nem tudtál másfelé nézni, amikor az egyik alakot közvetlenül fejbe lőtte. A társát pedig a motorháztetőn fojtogatta. George nem habozott tüzet nyitni a férfira, akit lefogott. Az agyát találta el a golyó, így a vér a fehér ingére fröccsent, az élettelen teste pedig az aszfaltra zuhant. A férfi feléd nézett, látva döbbent szemeidet, miközben a Mercedes kilincsét fogtad az autó mellett. Nem mondott semmit, csak megtörölte az arcát, és visszatette a fegyvert a nadrágjába.

Ismét beültél, majd becsuktad az ajtót, és a zöldre váltott lámpát bámultad. George is szó nélkül bepattant, a motor még mindig járt, aztán elhajtott. Nem akartál felé nézni, nem szeretted volna látni a sebes csuklóit, és a vért a ruháján. Úgy érezted, legszívesebben kihánynád az ételt, amit ma este ettél az étteremben. A hazafelé vezető út csendben telt, egyikőtök sem beszélt az esetről. Amint a férfi megállította a járművet a háza bejárata előtt, kiszálltál, majd az ajtó felé indultál, amit az egyik őr nyitott ki neked. George figyelte, ahogy besietsz. Egy mélyet sóhajtott, kissé lehunyta a szemét, miközben fejét hátrahajtotta. Ő is kiszállt az autóból, és követett. Úgy gondolta, biztosan felmentél az emeletre, ezért a férfi is megindult a közös hálószobátok felé.

Igaza volt. A tükör előtt ültél, és éppen a fülbevalóidat vetted ki a füledből, utána meg levetted a nyakláncodat. George először kigombolta az ingét, megszabadulva a véres látványtól. Bement a fürdőszobába, hogy kezet is mosson, mielőtt visszaért volna. "Szerelmem..." Kezdte halkan George lassan közeledve feléd. "Nem akartam, hogy ezt lásd" Motyogta, ujjait felfelé csúsztatva a karodon. "Nagyon sajnálom" Folytatja, majd lehajolt, hogy ajkait az állkapcsodhoz, és az arcodhoz szorítsa. Orrát kétségbeesetten hozzád szorította, hogy megbocsáss neki. Nagyot nyeltél. "Semmi baj"  Dörmögted. "Sosem tudok hozzászokni ehhez, csak egy kis időre van szükségem" Tetted hozzá inkább lenézve az ékszereidre, hogy ne rá kelljen nézned a tükrön keresztül. "Tudod, hogy az életemet adnám azért, hogy megvédjelek, drágám. Soha nem engedném, hogy bántsanak" Mondta George, szavai szinte a szívedet simogatták.

George édes csókokat nyomott a nyakadra, megkönnyebbültnek érezte magát, amikor ellazultál az érintése alatt. Keze finoman végig kígyózott a nyakadon, kicsit hátra döntötte a fejed, így jobban hozzáférhetett a finom bőrödhöz. Halk nyöszörgést hallatsz, ajkai melegek voltak, nyelve azonnal az érzékeny pontodra csapott. Fogaival, és ajkaival harapdálták az érzékeny területet. Szájával végig simított a fülcimpádon, ettől borzongás futott végig a gerinceden. "Szeretlek" Suttogta a füledbe, halk és rekedtes hangon. Már nem tudtál ellenállni neki. Mindketten tudtátok, hogy a szex nem oldja meg a dolgokat, de ma egyszerűen nem akartok ez ellen tenni. "Szükségem van rád" Folytatta George, ujjai a ruhád cipzárjánál matattak, amik csiklandozták a gerincedet. Lassan húzta le a cipzárt, amíg fel nem kellett állnod, hogy lecsússzon az anyag egészen a bokádig.

"Én is szeretlek" Válaszoltad, majd észre vetted, ahogy kezeivel átölelte a derekadat, tenyere lefelé vándorolt, majd megragadta a combodat, hogy felemeljen. George az ágyhoz vitt, majd föléd kerekedett, miután lerakott a szaténlepedőre. A pánt nélküli melltartódat kicsatolta, nadrágját lehúzta és kigombolta. A pisztolyt az övével együtt az éjjeliszekrényre hajította, boxerét pedig félredobta. A bugyidat végig húzta a lábadon, majd a padlón lévő ruhahalomra dobta. Csókjai szét terjedtek a testeden, kezeivel végig simított rajtad. Száját a lábad közé tette, a nevét kiáltottad, pedig már százszor barangolta be nyelvével a duzzadt csiklódat. Ujjai arra késztettek, hogy reszketve menj el a matracon.

Egész éjjel eggyé váltál a lepedőkkel, és egymással is. Lökései határozottak voltak. Morgása elnémult, hogy hallhassa a tiédet. Nyöszörgésed, és az obszcén szavaid töltötték be a szobát, lepattanva a falakról. Egyikőtök sem gondolt a folyosón lévő őrökre. Vagy a cselédekre, akik csendben dolgoztak a többi szobában, hiszen nem volt még késő este. Körmöd a hátába mélyült, a lábad szorosra fogta a derekát, majd ujjaitokat összefűztétek. George azt kívánta, bárcsak végtelenül szeretkezhetnétek, hogy a nap minden pillanatában ilyen közel legyél hozzá. Hogy minden este jól érezd magad, szexinek és angyalinak. Addig hancúrozott veled, amíg alig tudtad nyitva tartani a szemed. Félig nyitott szemekkel néztél rá, és karjaiddal lazán ölelted át a nyakát. George újabb csókokkal halmozott el, mielőtt fogott egy törölközőt, és megtisztított téged.

George a paplan alatt figyelt. Ujjhegyeivel az arccsontodat simogatta, a szemedbe nézett, és megpuszilta a homlokodat. Örült, amikor közelebb csúsztál hozzá, így a fejedet a mellkasára tetted, hogy aztán így aludj el. Mert az olyan pillanat, mint a ma esti, gyakran fordul elő. Remélte, hogy el tudod fogadni azokat a momentumokat, amik szintén bekövetkeznek, mert nem akart elveszíteni, soha.

Credit to curvaparabolica