𝙶𝚎𝚘𝚛𝚐𝚎 𝚁𝚞𝚜𝚜𝚎𝚕𝚕 𝙾𝚗𝚎 𝚂𝚑𝚘𝚝𝚜 *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*

Breathe - [George Russell]

SZÓSZÁM: 652

ÖSSZEFOGLALÓ: Szorongásod van, de csatlakozol George-hoz egy versenyhétvégre, ahol majdnem pánikrohamot kapsz a zsúfoltság miatt. George a legjobb gondoskodó.

Kényelmesen ültél George mellett, miközben az autópályán mentetek a silverstone-i pálya felé. "Izgatott vagy, hogy velem tartasz?" Szólalt meg George rád tekintve, közben kezét a térdeden pihentette. Mosolygott, amikor szeme az arcodon pihent. Már párszor bókolt, hogy milyen szép vagy ma. Az ajkába harapott, mert újra el akarta mondani. "Eléggé" Mosolyogtál vissza. "Mivel ez a hazai versenyed, egy kicsit különlegesnek érzem" Tetted hozzá. "Az biztos. Silverstone a legjobb a naptárban" Vigyorgott George, később elhagyta az autópályát, ami hamar az aszfaltcsíkra visz. Sok reklám volt az épületeken és a képernyőkön, jelezve hogy versenyhétvége van a brit pályán, és sokan úton is voltak. George már elmondta, hogy a lelátók teljes kapacitása rendelkezésre áll a látogatók számára, örült, hogy sok rajongó szurkol neki.

Úgy gondoltad, hogy minden rendben lesz, George pedig aggódott, hogy túl zsúfolt lesz számodra. Általában a motorhome-ban, vagy a pihenőszobájában bujkáltál. Esetleg a Williams VIP társalgóban, ahol csak az akkreditált vendégek tartózkodtak. Szorongásod volt, és már érezted a kellemetlen érzést a hasadban. George megközelítette a pálya bejáratát, ahol már sokan álltak az út szélén, hogy lássák kedvenc pilótáikat. George üdvözölte őket, kicsit lassabban haladva, és leengedte az ablakot, hogy tudjon integetni. Lenéztél a táskádra, ami az autó alján pihent. Próbáltál arra összpontosítani, hogy George mennyire élvezte az egészet, a testedben lévő remegés helyett. George leparkolt az F1-es- és a pálya személyzet privát parkolójában, ami egy kicsit megnyugtatott. Élvezted a versenyeket a rajongók nélkül, hiszen úgy gondoltad, így nyugodtan megismerheted George világát.

Ugyanakkor kötelességének érezted, hogy megismerd a karrierjének ezt az oldalát is. Kényszerítetted magad, hogy jobban érezd magad. George a kezed után nyúlt, amint kiszálltál a kocsiból, és egy kis mosolyt engedtél. Összekulcsoltátok az ujjaitokat, miközben egymás mellett sétáltatok a paddock bejárata felé. "Kicsit csendes vagy, szerelmem. Jól vagy?" Kérdezte George lassítva a lépteit. Feléd nyúlt, hogy kisöpörjön néhány hajtincset az arcodból. "Jól, csak egy kicsit ideges vagyok" Válaszoltál őszintén. "Semmi baj, a közeledben maradok, oké?" Hümmögte George erre bólintottál. "Hamarosan lesznek rajongók a bejáratnál, aláírok pár dolgot, és készítek velük néhány képet. Húsz percen belül biztosan a paddockban leszünk" Folytatta, próbálva megnyugtatni, de már számoltad vissza a perceket. George-nak igaza volt a szurkolókkal kapcsolatban, már a paddocknál álltak, és amint meglátták, elkezdték szólítani.

Más pilóták is voltak, de túlságosan szégyenlős voltál ahhoz, hogy velük együtt menj be, így George mellett maradtál. Elengedte a kezed, hogy megfogja a kezébe adott tollat és papírt, és aláírja a képeket és a sapkákat, meg fényképezkedjen az emberekkel. Rólad is készítettek képeket, amikor észrevették, hogy vele vagy. Lassan túlterheltnek érzed magad. Arcod vörös lett, a tenyered izzadt. "George?" Nyöszörögtél, enyhe fájdalmat éreztél a fejedben, a táskád pántjaival babráltál, miközben azt remélted, hamarosan észreveszi, hogy majdnem elájulsz. Körülnéztél, de az agyad túlságosan elfoglalt volt az emberekkel, akik egyszerre kiabáltak és mondtak mindenfélét, ahelyett, hogy hogyan jutnál ki. "Babe." George hangjára visszatértél, nem vetted észre, hogy már szólított párszor.

"Gyerünk, elmegyünk innen" Fogta meg George a karodat, hogy átvigyen a paddock kapuján, ahová félre húzott, hogy először megnyugodj. "Drágám, lélegezned kell, csak lélegezz, és nyugodj meg, itt vagyok" Mondta, a légzésedre összpontosítottál, a könnyek majdnem kicsordultak a szemedből. "Sajnálom" Mondtad remegve. "Ne kérj bocsánatot, istenem" Rázta meg a fejét George. "Semmi baj, bátor voltál." Vidított fel, és szoros ölelésbe vont. Fejedet a mellkasán pihentetted, füled a szívén volt, ezzel kizárva a fanok hangját, és a paddockban lévő nyüzsgést. "Jól vagy?"  Kérdezte kicsit később, lassan bólintottál. "Jobban vagyok" Felelted. George továbbra is aggódó pillantást vetett rád, ujjai végigsimítottak az arcodon, megkönnyebbülve, hogy mosolyogsz. "Nem hagylak egyedül, jó? Először is menjünk be a hospitality-be, vegyünk valamit enni és inni" Folytatta George, majd lehajolt, hogy megpuszilja a homlokodat.

"Köszönöm" Mondtad, és megkönnyebbültél, hogy nem tartja tehernek a szorongásodat. Keze ismét a tiédhez ért, te pedig örömmel fonod össze ujjaitokat. George a Williams hospitality-be vitt, hogy ott nézd végig a teljes hétvégét, mint a leggondosabb pasi.

Credit to curvaparabolica