Hey Angel [One Direction FF.] 18 + Befejezett

8 fejezet

Csak bámultuk egymást, nem szólt semelyikünk egy szót sem.

Aztán megindult felém.

-Ne! Ne gyere közelebb! Kurvára, ne!-sikítottam és hátráltam a falig.

-Diana...-vett egy mély lélegzetet.-Nem foglak bántani.-jelentette ki.-Most bármilyen szörnyetegnek is gondolsz, nőket nem bántok, vannak elveim.-magyarázta.

-Gyilkos vagy! Szarok az elveidre!-nevettem ki hisztérikusan.

-Gyilkos, komolyan? És ha az vagyok? Megérdemelte!-vágta hozzám indulatosabban, mire összerezzentem.-Ne haragudj... Nem kellett volna ilyen hangosan.

-Akkor sem kellett volna kegyetlenül megölnöd, az élet lett volna neki a büntetés, hogy ezzel a tudattal kell élnie, hogy megtette.-mondtam egyre halkabban.

-Komolyan?-kérdezett vissza hitetlenkedve, majd elhagyta a szobát.

Elkerekedett szemekkel bámultam utána, ennyi volt? Ezért jött be? Hát... Nem jutottam szóhoz.

Inkább visszaültem az ágyara és eldőltem, próbáltam elaludni, de megzavart valaki, aki nagy hévvel újból bejött ide, azzal a tipikus "mi a fasz van" tekintettel néztem Liamre, de ő csak hanyagul levágta a kezében lévő mappát a takaróra.

-Nézdd csak meg, hogy hogyan élt a tudattal.-gúnyolódott.

Kinyitottam és nevek voltak benne, és képek, zúzódásokról, karmolás nyomokról és ütés nyomokról. Fiatal, velem egykorú lányok tettek feljelentést, de semmi nem történt. Adam apja ügyvéd volt, eltusolta valahogy az összes ügyet és a drága fiát nem csukták le. Nem volt ki megakadályozza, így újra meg újra megtette. Romba döntötte fiatal nők életeit és életre szóló traumát okozott nekik, és nekem...

-Ezt nem tudtam.-suttogom meglepődve.-És minannyiójukat...?-hagytam nyitottan a kérdést.

-Igen.-bólintott egyet.

Becsuktam a mappát és megint úgy voltunk, mint a legelején, síri csendben.

-Nem tudom, hogy mit vársz, de köszöntet azért nem fogok mondani, mert megöltél valakit, akkor sem, ha megérdemelte. De...-vettem egy mély levegőt.-Elfelejteni nem fogom, de... Nem hozom fel többet, hallgatunk erről örökre.-adtam meg magam, eleget emésztettem már magamat Adam miatt, nem éri meg, hogy több időt szánjak rá.-És öltözz fel.-pislogtam nagyokat, még mindig csak egy nadrágban volt...

Nem szólt semmit csak a hajába túrt és készült kimenni, már a kilincsen volt a keze, amikor megszólítottam.

-Liam. Miért tetted?-nem kérdezte meg, hogy mit, tudta.

-Van egy húgom.-kezdett bele.-Egy buliból jött haza, nem gyalog, meg ilyenek, hanem a taxira várt az utcán, hidd el nem volt rajta semmilyen olyan ruha, ami kihívó lett volna, de berántották egy sikátorba és...és megtették. Én pedig, mint a bátyja, nem voltam ott, hogy megvédjem, a fickó pedig elszökött, se a rendőrség, sem pedig én nem találtam. Nem tudtam felelősségre vonni azért amit a húgommal tett.-mesélte el, nekem pedig összeszorult a mellkasom.

-Sajnálom.

-Te hogyan léptél túl rajta?-nézett rám érdeklődve.

-Mindenki máshogy dolgozza fel a traumákat, én szimplán nem vettem róla tudomást, elküldtek pszichológushoz, de valahogy, ha beszéltem róla, egyre jobban tudatosult bennem, hogy mit tett Adam, akivel együtt jártunk és kézen fogva andalogtunk, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy megtörtént. Otthon nem beszéltünk róla a kérésemre és megpróbáltam tovább lépni, élni tovább az életemet, nem volt egyszerű nyilván, de egynek megfelelt és nyilván beletelt jó pár hónapba, de... Legalább kiléptem a kapcsolatból és nem látszik rajtam, hogy sérült vagyok.-mosolyodtam el szomorúan.

-Miért nem jelentetted fel?-jött a következő.

-Távolságtartásít kértem, de úgy, hogy kihagytam belőle azt, hogy megerőszakolt, csak testi bántalmazásra hivatkoztam. Nem akartam az a lány lenni a suliban és a világ előtt, elég volt azt egyszer átélni, nem volt szükségem  rá, hogy mindenki arra emlékeztessen, ami egyszer megtörtént és nem lehet rajta változtatni.

Habozott, mintha mondani akart volna valamit, de megelőztem.

-Honnan tudtad meg, hogy ki volt az?

-Diana... Ha van valaki ellen egy távolságtartási végzésed azt én gyorsan kiderítem, fél percbe sem telik.

-Ki vagy te?-tettem fel a következő kérdést.

-Zuhanyozz le és öltözz fel, gyere az irodámba, ott mindent megbeszélünk, itt az ideje, hogy beavassalak egy-két dologba.-zárta le most ennyivel, én pedig bólintottam.-És Diana...-kérdőn néztem felé.-Sajnálom, hogy erőszakos voltama múltkor, majdnem olyanná váltam, akivé a legkevésbé sem akartam. Nem tudom, hogy mi ütött belém. Ne haragudj!

-Semmi baj.-válaszoltam és benyitottam a fürdőbe...