Hey Angel [One Direction FF.] 18 + Befejezett

33 fejezet

Ismételten volt egy álmom. Amiben lejátszódott az egész cseszett közelharc. Elmesélném, de az túlságosan is az Alkonyatra hajazna, amikor is a fejünket a falba verhettük, mert kiderült, hogy minden csak egy baszott látomás volt a végén... Aha...

Egy furgonban ébredtem meg és össze voltak a kezeim kötve, meg a lábaim. Zúgott a fejem, mivel arra ébredtem, hogy a furgon átment valamin és én bevertem azt. Velem szemben is utazott valaki, csak neki a fejére zsákot húztak.

Azt tettem, ami legelőször az eszembe jutott.

Megrúgtam.

-Aú!-jajdult fel.

-Luke?-kérdeztem reménykedve.

-Diana? Hát élsz?-könnyebbült meg.-És jól vagy?

-Mondhatni jól. Csak az a szociopata kést szúrt a lábamba.-fintorogtam és ekkor akkorát fékeztek, hogy előre estünk. A következő pillanatban nyílt az ajtó na és ki volt ott?

Hát ja... Nem az ördög, mint az várható volt, hanem neki a ribanca...

-Megérkeztünk.-tájékoztatott minket egy ragyogó mosollyal megspékelve.

-Diana.-szólított meg mögötte valaki és ő is bemászott a furgonba, Shawn volt az.-Hívd fel Liamet!-szedett elő egy vadi új telefont.-Mondd meg neki, hogy Luke megszöktetett és, hogy itt vagytok egy lopott autóval a kapunál és nyissa ki.-utasított minket.

-Előbb halok meg én!-nevettem fel hitetlenkedve.-Mint hogy én magam írjam alá a halálos ítéletét...-szegtem fel a fejemet.

Ekkor Camila lerántotta Luke-ról a zsákot és elborzasztott a látvány. Megverték. Ha nem tudtam volna, hogy ő az, akkor az is lehetett volna, hogy nem ismerem fel.

-Akkor viszont meghal itt Luke és majd bejutunk magunk.-vont vállat Camila.-Shawn ragaszkodott a barátságosabb verzióhoz. Én viszont nem.-húzott elő ismételten egy kést.-Mit szólsz ahhoz, ha először levágom az ujját?-fogta meg Luke kezét, de ő nem mondott semmit.

-Felhívom.-szakítottam meg a mozdulatot.

Árulónak éreztem magam. Az én hibám lesz a többiek halála. Mint az álmomban. És pont ezt akartam elkerülni. Próbáltam magam azzal nyugtatni, hogy így is, úgy is bejutottak volna.

A torkomban dobogott a szívem.

-Haló?-szólt bele egy álmos hang.

-Liam.-leheltem a nevét.

-Diana? Miért hívsz megint? Harry a múltkor és...-félbeszakítottam.

-Megszöktetett Luke.-mondtam neki gyorsan. Shawn biccentett, hogy folytassam.

-Tényleg? Nem ez volt a terv.-válaszolt bizonytalanul.

Camila meglökte Luke-ot.

-Tudod, főnök... Elmentek és én addig kihoztam.-szólt bele Luke is.-Elloptam egy furgont és most itt vagyunk a bejárat előtt. Ki tudnál küldeni valakit, hogy segíteni tudjon bemenni?-síri csend.

-Luke.-szólalt meg végül.-Milyen idő van kint? Mit vegyek fel?-Shawnnak elkerekedett a szeme és Camila is értetlenül nézett minket.

-Mint a Bahamákon...-nevetett erőltetetten Luke.

-Megyek.-rakta le.

-Hát akkor mi megyünk is.-állt fel Shawn.-Nem ajánlom, hogy kiabáljatok, mert a sok lövés elnyomja és amúgy sem fog titeket senki sem megtalálni, mert itt hagyjuk a furgont.-szálltak ki belőle.-Ja, és...-nézett még vissza.-Majd a hullájukat megnézhetitek.-csapta be az ajtót és mintha zár kattant volna, de úgyis mindegy volt, mert mind a ketten meg voltunk kötözve.

Meghallottam az első lövést. Majd még egyet és a többit is.

-Sajnálom, Luke.-kezdtek el folyni a könnyeim.-Én tehetek mindenről.-suttogtam.

-Már úgysem lehetett volna mit tenni... És különben is, Liam nem ment ki oda.-válaszolt.-Érezte, hogy valami nincs rendben, mert a terv az volt, hogyha ki is tudnálak juttatni, akkor egyből a reptérre mentünk volna. Ezért kérdezte, hogy mit vegyen fel, hogy tudja, hogy ő menjen-e ki.-magyarázta meg.

-Meg fogunk halni.-jelentettem ki félve.

-Kijutunk. Direkt azért hagytam megveretni magam, hogy itt tudjak maradni veled.-mosolyodott el fájdalmasan.-És felneveled a gyereked, jó anya leszel.

-Nem biztos... De az igen, hogy te jó apa lennél.

-Nekem nem lesz soha gyerekem.-rázta meg a fejét határozottan.-Nem adom meg apámnak azt az örömet, hogy tovább öröklődjön ez a vérvonal.

Mielőtt bármit is mondhattam volna, még egy lövés dördült el, amitől összerezzentem.

-Diana, jól figyelj! Kússz ide és be kell nyúlnod a bal zsebembe, a belső combomhoz, ott van egy kés, azt ki kell venned!-utasított.

Megpróbáltam magam összeszedni és valahogy eljutottam oda, neki háttal ültem, hogy ki tudjam venni. A bal zsebét céloztam meg, ahogyan mondta. Eléggé szűk volt a hely, de megpróbáltam becsúsztatni a kezemet és amint megfogtam valamit húztam ki.

-Megvan?-kérdeztem, mivel nem láttam.

-Nem, az egy csomag zsepi...-idegesen ejtettem le, majd újra be próbáltam a zsebébe nyúlni, de valamiért most nem ment olyan egyszerűen.

-Nem akarok közbeszólni, de egy kicsit arrébb, édes, mert most másik fegyvert tapogatsz...-úgy kaptam el a kezemet, mintha tűzbe nyúltam volna. Égett az arcom.

-Ez kettőnk között marad, vagy kiheréllek!-kiáltottam, de ő csak kinevetett. Az kellett volna még, hogy valaki tudja, hogy letapiztam...

Végre sikerült, ekkor pedig fetrengve helyet cseréltünk, hogy Luke el tudja vágni a kötelemet, mivel én ezt így vakon nem voltam hajlandó elvállalni. Amikor ez sikerült, szabadok voltak a kezeim. A kést a kezembe véve vágtam el a lábamat fogságban tartó kötelet.

Már éppen Luke-ot szabadítottam volna ki, de léptek hangja ütötte meg a fülemet, majd valaki rángatni kezdte a furgon ajtaját. Megmerevedtem.

-Ha ők jöttek vissza, akkor le kell szúrnod őket, Diana! Ne gondolkodj!-bólintottam, mert bármit megtettem volna, hogy kijussak innen.

Megszorítottam a fegyveremet és felálltam, hogyha nyílik az ajtó ugorni tudjak.

A következő pillanatba lőtt valaki és nyílt az ajtó.

Megdermedtem.

Lea Payne.

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, meg aki már több sztorimat is olvasta, feltűnhetett neki, hogy nekem valami berögződésem, hogy az öttel osztható számoknál szoktam lezárni a sztorikat és ezzel is ez a tervem...