Hey Angel [One Direction FF.] 18 + Befejezett

31 fejezet

Tudom, hogy eltűntem, de remélem, hogy majd ez a rész kárpótolni fog titeket, remélem tetszik :)

-Luke! Nézd! Nőtt a hasam, ugye?-ismételten a szobájába voltam, mint az utóbbi jó pár napban folyamatosan, mindig kéretett magához és a többiek teljesen abban a hitben voltak, hogy azért, hogy az igényeit elégítsem ki. De nem így volt.

Minden este egy kicsit megkönnyebbültem, amikor hozzá kerültem. Le tudtam fürdeni és beszélgetni vele. Meg tudott nyugtatni. És ez igazán kellett, mert egyre jobban azt éreztem, hogy kezdem elveszíteni az eszemet. Az őrület határán voltam. Több hónapja nem láttam fényt, és egyedül voltam egy szobában. És fogalmam sem volt arról, hogy mi lehet Liammel.

-Nem tudom, Diana.-ráncolta a homlokát, miközben a hasamat bámulta, mivel felhúztam a pólómat. Az ágyon feküdtünk és pihentünk.

-De vajon rendesen fejlődhet? Így is, hogy nem étkezem rendesen és semmi?-aggódtam tovább.-Híztam vagy nem?!-csattantam fel végül.

-Honnan tudjam.-vont vállat.

-Csak megnézed egy nőn, hogy milyen alkat! Pasi vagy!--forgattam a szemeimet unottan.

-Igen, megnézem. De sokkal többet adok az ágyban nyújtott teljesítményére, mint arra, hogy felszedett pár kilót.-húzta vigyorra a száját, amikor meglátta az arcomat.

Meglöktem a vállát és elnevette magát.

-Liammel mi lehet?-sóhajtottam egyet és a hasamra simítottam a kezemet.

-Nem tudom. Hogy őszinte legyek, elmegyek mindennap egy helyre és csak egy cetlit hagyok ott, amin egy jel van és ő is. Hogy ne legyen gyanús, vagy ha más találná meg. Semmit nem tudok neki mondani. Még azt se, hogy az a kubai picsa is itt van, igazából nem is értem, hogy ő miért van itt... És az a baj, hogy ez fordítva is így van. Liam sem tud semmit mondani.-húzta el a száját, keserűen felnevettem.

-Tudod... Tudom, hogy hülyeség, de néha azt képzelem, hogy mintha mozogna, de még biztos, hogy nem. De érzem, hogy odabent van, és mintha csak erőt akarna adni nekem.-fogtam meg a kezét és a hasamra tettem.

-Megvédelek bármi áron, Diana.-nézett komolyan a szemembe.

-Lassan már nem megy, Luke.-remegett meg a hangom.-Lassan már kezdem elveszíteni a hitemet, hogy valaha is ki fogok innen jutni és csak idő kérdése, míg meg tudják a babát és akkor megölnek minket, vagy csak őt, hogy azzal is kínozzanak.-ráztam meg a fejemet lemondóan.

-Nem lesz semmi bajod! Eszedbe se jusson ez!-tiltakozott hevesen.

-Ha tényleg valami történne velem, akkor mondd meg Liamnek, hogy szeretem és lépjen tovább. És azt is, hogy nagyon, de nagyon sajnálom, hogy őt nem tudtam a világra hozni. Ha tudnám, hogy ő már Liammel van, akkor sokkal nyugodtabban halnék meg.-motyogtam a könnyeimmel küszködve.

Miért volt olyan érzésem mintha itt lett volna a vég?

-Megvédelek, Kiscsillag.-erősködött.

-Miért? Mégis hogyan? Azzal az információval amit tudsz és mindent megváltoztat?-kérdeztem gúnyosan.

-Nem sokat tudsz rólam, Diana. Azt hiszem itt az ideje, hogy meséljek.-nyúlt egy szál cigiért és meggyújtotta.-Senkinek sem beszéltem még a múltamról, kivéve akik érintettek.

-Liamnek sem?

-Neki sem. És még így is van, hogy olyat tudok, ami miatt másokat meg kellett ölnöm, hogy ez így is maradhasson.-vett egy mély levegőt majd folytatta.-Nem volt jó gyerekkorom.