❝osamu, kedd van.❞
-@N-NIKOLAISTIGHS ; date: 2021 / 02 / 20
―𝗼𝗻𝗲𝘀𝗵𝗼𝘁𝘀 & 𝗽𝗿𝗲𝗳𝗲𝗿𝗲𝗻𝗰𝗲𝘀
··――――――――··↴
novellák és jelenetek mindany-
nyiunk kedvenceivel, pont úgy,
ahogy ti kéritek.
𝗺𝘂𝗹𝘁𝗶𝗳𝗮𝗻𝗱𝗼𝗺 ; so many character in here
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
― (név)-chan? jól vagy? ― hajolt hozzád közelebb gin, hogy a homlokodra fektethesse a tenyerét.
― uhum ― motyogtad zavartan, nagyot nyelve. ― miért kérded?
― fura vagy.
ezt hallva hátrébb léptél egyet és oldalra fordítottad a fejed. persze hogy az voltál; miután a lány megkért, hogy nálad aludhasson egy hosszabbra nyúlt küldetés után, ezzel szívrohamot hozva rád; még egy második halál közeli élményt is nyújtott számodra, amikor vizes hajjal, az egyik fekete selyemköntösödben kilépett a fürdőszobádból.
még annak ellenére is, hogy egy ideje együtt voltatok; hiába hisz ez a helyzet nyilvánvalóan mindkettőtöknek teljesen új volt.
― ne-nem igaz ― próbáltad megcáfolni szavait, de nem voltál túl hihető, sem akkor, sem máskor.
― akkor tudsz segíteni? ― gin hátrébb lépett és rajta volt a sor, hogy enyhén elpiruljon. ― nem találtam hajszárítót.
― mert elromlott ― vágtad rá egyből a választ, majd felcsillantak a szemeid. ― de ha most befonnánk, nagyon szép lenne reggelre ― közelebb lépve hozzá közre fogtad kezeit és kérlelő tekintettel figyelted az összezavarodott arcát.
― tényleg? ― kérdezett vissza bizonytalanul, mire vadul bólogatni kezdtél. ― de úgyis felkötném.
― az nem baj ― elengedve kezeit megragadtad a csuklóját és a szoba sarkába terített futonokig húzva leültetted. ― várj meg itt!
gin, ha akart volna sem tudott volna mást csinálni, így csak megszeppenve várt amíg vissza nem értél a fésűddel és néhány hajgumival. leültél mögé a futonra és kezedbe vetted a haja egy részét. ahogy végig húztad a fésűt a tincsein, kellemesen felszabadult a samponod és gin illatának keveréke a levegőben; ez enyhén megszédített, de nem adtál hangot érzelmeidnek.
csendben voltatok, de ez a csend kellemes volt és érzelemdús. a vizes, fekete hajszálak lágyan siklottak a kezeid közt, gin bőre pedig libabőrössé vált minden alkalommal, amikor kezeid véletlen megérintették érzékeny bőrét a tarkóján és a nyakán.
― elég, ha kettőbe fonom? ― a szavak véletlen hagyták el az ajkaid, szinte ösztönösen, a lány pedig csak bólintott egyet. nem akarta megkísérelni, hogy hátranézzen az arcodra, a pillanat így is túl intimnek tetszett.
édes csendben folytattad a munkát, igyekezve a lehető legfinomabb és legpontosabb végeredményt megalkotni. ahogy arrébb seperted hajának felét, másikat pedig eloszlattad ujjaid között, hirtelen te is libabőrössé váltál, így meg kellett torpannod és megrázni a fejed, hogy kitisztuljon, de a levegőbe keveredő illat még így is túl bódító volt.
― remeg a kezed ― gin meggondolva magát hátrafordult hozzád és finoman megfogta a csuklódat. tincsei ennek hatására lassan kicsúsztak a lágy fogásodból.
― jól vagyok ― megint megráztad a fejed, viszont ilyen közelről figyelve a lány érdeklődő arcát még a szád is kiszáradt. ― hadd fejezzem be, kérlek ― motyogtad zavartan, és gyengéden visszafordítottad az arcát az ellenkező irányba.
mélyet szusszantottál és újra kezdted az egész fonást. ezúttal végig szótlanul tűrtétek mindketten, elmerültetek saját gondolataitokban, bár ezek egyértelműen egymásról szóltak.
mire a második fonatot is rögzítetted, mintha legalább két fokkal melegebb lett volna a szoba hőmérséklete, pedig őszi éjszaka volt, ti pedig nyitott ablak alatt ültetek.
― kész van.
a kijelentésedre gin ösztönösen kapott a hajához, amit vállai elé helyeztél a folyamat végeredményeképpen, majd újra megfordult, de immár teljes testtel.
― köszönöm. de biztos jól vagy? ― gin két keze közé fogta az arcod és gondoskodó aggodalommal kereste tekinteted.
― igen, csak elszédítessz ― szavaid ösztönösek voltak, de amint eljutott az agyadig mit mondtál, ijedten ugrottál egy kicsit hátra ültödben. bőrödön kellemetlen ürességet keltett a lány érintésének hiánya. ― mármint nem úgy értem! ― hadonászni kezdtél magad előtt, hirtelen mozdulataidat pedig a lány váratlan ölelése törte meg.
a karjai lágyan fogták át a derekad, orra pedig bizsergette a bőrt a nyakadon. torkodra fagyott minden szó, de aztán feleszmélve fektetted hátára kezeid és a hajára fektetted az álladat.
a jól ismert csend ismét rátok telepedett, jól esően elhintve az intimitás addig hiányzó minden morzsáját. akkor szavakra sem volt szükségetek, és mindent ami ezután történt, azóta is békésen őriznek a hallgatag falak.
↪ kérte: half_soba <3 (yes, még mindig szerelmes vagyok a nevedbe)
↪ (psssztt, amúgy ez eddig a kedvenc oneshotom ebben a könyvben)
