𝕃𝕚𝕜𝕖 𝕟𝕠𝕓𝕠𝕕𝕪 𝕖𝕝𝕤𝕖-𝔻𝕒𝕟𝕚𝕖𝕝 ℝ𝕚𝕔𝕔𝕚𝕒𝕣𝕕𝕠

【Ｅｌｓő ｆｅｊｅｚｅｔ】

-Manna! Megbeszélted Oliviával, hogy a hétvégén neki kell bejönnie?-kérdezte apa, pontosabban ordította ki az irodájából.

-Igen! Még örült is neki, mert elvileg hétvégente jár ide egy pár korunkbeli férfi..-mosolyogtam apára az irodája ajtajából.

És hogy mégis milyen iroda? Megpróbálom lényegre törően elmagyarázni az egészet. Édesanyám 12 éve elhunyt egy autó balesetben, de mielőtt a baj megtörtént volna,elhatározták apával, hogy nekik lesz egy éttermük. Nem is akármilyen..Céljuk az volt, hogy London legnépszerűbb, legjobb éttermét ők vezessék. Ez lényegében sikerült is.

Fema. Ez lett a neve. Az öcsém, Felix, és az én nevemnek a kapcsolata. Azt, hogy miért az öcsém nevével kezdődik, ne kérdezzétek. Amikor anyu elhunyt, az ő csodálatos barátnője-akit az egyetemi évei alatt ismert meg-igyekezett nekem mindenben segíteni. Ő Cisca, a párja Adam és a fiúk, akinek biztosan ti is hallottatok már a nevéről: Lando Norris. Lényegében az öcsém, Lando és én együtt nőttünk fel, eljártunk Lando gokart versenyeire is, és most pedig a f1 versenyein szurkolunk neki.Éppen ezért kellett lebeszélnem Livivel a hétvégét, aki egyébként egy nagyon jó barátnőm, és felváltva pincérkedünk az étteremben, amíg drága öcsém a konyhában ügyeskedik.

Ezen a hétvégén kerül megrendezésre a Brit nagydíj, ami egyértelműen nagyon sokat jelent számunkra. Már nagyon várom.Ma csütörtök van, ami azt jelenti, hogy holnap már megyünk is Silverstonba, hogy élőben nézhessük a szabad edzést.

-Manna, itt van Lando és a csapattársa. Vigyél nekik étlapot légyszíves!-simította végig közben a vállamat apa.

El is indultam az asztal felé, ahol ült Lando és Daniel, akivel így testközelből még ugyan nem találkoztunk, természetesen tudtam jól, hogy ki is Ő.

-Szia! Jól megöregedtél, amíg nem találkoztunk! Hiányoztál te majom!- ölelt magához szorosan Lando. Egyébként csak 2 hétig nem találkoztunk, mert apáékkal elmentünk egy kiruccanásra Olaszországba..arról nem is beszélve, hogy amúgy csak 4 évvel vagyok idősebb.

-Te meg mintha punnyadtál volna! Csak nem kevesebbet edzel?-mosolyogtam rá pimaszul.

-Szia, mi még nem találkoztunk. Daniel Ricciardo.- nyújtja felém a kezét, és közben megvillantja csodás mosolyát.

-Manna Bayley. Örülök a találkozásnak!-kezet ráztam vele, és őszintén picit elmerültem mogyoró barna szemeiben.

-Hát még én! Nagyon szép neved van egyébként.-mondta, miközben visszaült a székére.

-Köszönöm!-mosolyogtam- na, és mit hozhatok nektek?

-Én cézár salátát kérnék szépen-adta le rendelését Lando.

-Én csak egy mandula tejes jeges kávét szeretnék-folytatta Daniel.

-Rendben, akkor mindjárt hozom is.-sarkon fordultam, és indultam a konyha felé, hogy drágalátos öcsém kezébe adjam a cetlit, amin Lando rendelése van.Daniel kávéját én készítettem el a pultnál.

Egy átlátszó üvegpohárba raktam pár kocka jeget, felöntöttem kávéval, majd mandula tejjel.Raktam bele még egy kis vanília fagylaltot, a tetejére természetesen tejszínhabot, és belenyomtam egy fém szívószálat, majd elindultam újra az asztaluk felé.

-Wow, de jól néz ki! Gondolom az íze is ilyen jó.-kacsintott egyet Daniel, egy vigyorral az arcán.

-Háát, kóstold meg, és meg tudod!- mosolyogtam vissza rá.

-Aha, oké. Látom ám, hogy kialakult egy fontossági sorrend! Előbb Danielnek jár a habos-babos kávéja, Landonak meg ráér a salátája!- közölte ironikusan Lando.

Egyszerre kezdtünk el nevetni a bolond feltételezésén.

-A drága salátádat Felixen kell számon kérned!-mondtam Landonak, mire felpattant a székéből és elindult a konyha felé.

-Most hova mész?- kérdezte tőle Daniel.

-Nyilván a konyhára hogy beszéljek drága Felix barátommal, és átvegyem a salátámat!- fordult meg Lando amíg válaszolt Danielnek, majd azonnal vissza is fordult menet irányba, és belépett a konyhába.

A konyhába egyébként nem járkálhat be senki, de Landot az étterem összes dolgozója szereti, így nem rugdosták ki a fenekét onnan.

-Na és..nem akarsz addig leülni és mesélni magadról egy picit?- kérdezte Daniel, mire én természetesen zavarba jöttem.

Sziasztok! Ez életem első story-a, fogadjátok sok szeretettel <3

Remélem, hogy tetszeni fog, nagyon igyekezni fogok, hogy egy tartalmas, izgalmas storyt mutathassak be nektek!

Az, hogy milyen gyakorisággal lesz rész, még egyenlőre nem tudom, majd szeptemberben az iskolától függ leginkább.

Vigyázzatok magatokra, és élvezzétek ki a nyár utolsó két hetét!

ölelés: D.