𝕃𝕚𝕜𝕖 𝕟𝕠𝕓𝕠𝕕𝕪 𝕖𝕝𝕤𝕖-𝔻𝕒𝕟𝕚𝕖𝕝 ℝ𝕚𝕔𝕔𝕚𝕒𝕣𝕕𝕠

【Ｍáｓｏｄｉｋ ｆｅｊｅｚｅｔ】

-Öhm.. de, végül is most van egy kis időm.- Úgy foglaltam el Lando helyét, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

-Mit szeretnél tudni rólam?-kérdeztem az Ausztrált.

-Igazából bármit.Mindent. De kezdjük mondjuk az elején. Mióta van meg nektek meg ez a menő étterem? Mennyi idős is vagy? Hol laksz? -kérdezte Daniel, majd bele ivott a kávéjába.

-Te aztán nem aprózod el!-mosolyogtam rá. - Anyukám nagy vágya volt, hogy apával éttermet vezethessenek. Sajnos ő elhunyt egy balesetben, így most apa vezeti egyedül.-folytatnám a mondandóm, haladva a következő kérdésére, de meglátom a döbbenetet az arcán.

-Te jó ég, de pofátlan voltam. Ne haragudj! Én nem tudtam róla, nagyon sajnálom. Biztosan nagyon büszke lenne rátok!-Közben látom rajta, hogy kellemetlenül érzi magát.

-Jaj dehogy is! Nem tehetsz róla, semmi rosszat nem kérdeztél. Nyilván ez egy olyan seb, ami soha nem fog tudni teljesen begyógyulni, de már nem esik annyira nehezemre beszélni róla. Az idő, Felix, Apa, Lando és a szülei segítettek. Igazából mindenki segített mindenkit, mert nyilván nem csak nekem volt ez nehéz.- fejeztem be mondatomat, és közben lefelé bámultam.Éreztem, ahogy megsajnált, így kiakartam törni ebből a kínos csendből.

-Egyébként 25 éves vagyok, és itt élek Londonban egy kis lakásban. Landotól és apáéktól nem messze.

-És Felix. Ő neked ki is?-érdeklődött. Őszintén meglepett, hogy erre így rá kérdezett. Lehet azt hiszi, hogy a párom.

-Felix az öcsém. -feleltem.

-Ó, így már kezd tisztulni a kép. Először azt gondoltam, hogy esetleg a párod. De így most megnyugodtam.-vigyorgott pimaszul.

megmondtam.

-Megnyugodtál? Azért mert Felix nem a barátom, attól még lehet hogy van valakim.-kértem ki magamnak ironikusan.

-Lehetne, de nincs.-közölte velem magabiztosan, mintha az egész élet történetemmel tisztában lenne.

-Ezt mégis honnan veszed?-tényleg kíváncsi vagyok rá.

-Nézz a telefonodra.

Azt teszem, amit mondd. Elő vettem a telefonomat, és egy instagram értesítés fogadott.

"danielricciardo követni kezdett téged."

-Az igen. Szóval le nyomoztad az instámat, és szimplán a feedemből megállapítottad, hogy szingli vagyok? Biztos tapasztalt lehetsz már a témában.- csípkelődtem mosolyogva.

-Igazából nyomoznom nem kellett, Landonak van kint egy közös képe veled, és meg is vagy rajta jelölve. Nem volt nehéz rájönnöm, hogy egyedülálló vagy. Valahogy a képeid ezt sugallták.-mondta büszkén.

Elkezdtem nevetni, majd én is elkezdtem kérdezősködni. El végre, ez oda-vissza működik.

-Na akkor most te jössz. Mennyi idős vagy? Hol laksz? Hobbi?

-Elég basic kérdések hölgyem, de szívesen megválaszolom őket. 31 éves vagyok és Los Angelesben van a főfészkem. Szabad időmben szinte mindig zenét hallgatok vagy vezetek.

-Szóval szabadidődben is vezetsz, meg amikor dolgozol akkor is?

-Lényegében igen.-Bólintott mosolyogva, ezzel megerősítve hogy tényleg nagyon szeret vezetni.

-És te szeretsz vezetni?-kérdezett vissza.

-Igen, nagyon! Nem lakok messze az étteremtől egyébként, de ide is autóval járok általában. Nem a lustaság miatt, vagy mert "megtehetem" alapon, hanem egyszerűen élvezem.

-Ezt jó tudni. Mármint azt, hogy nem laksz messze az étteremtől-és újra rám villantotta tökéletes mosolyát.

-Na vége a kibeszélésnek, tudom, sőt biztos is vagyok benne hogy én voltam a téma, de visszatértem.-állt az asztal mellé Lando.

-Hol hagytad a salátádat?-néztem rá össze ráncolt szemöldökökkel.

-Ja, azt már bent megettem miközben az öcséddel beszélgettem. Viszont ha nem haragszol Manna, akkor nekünk most indulnunk kell, még vár ránk egy edzés.

-Hogy is merészeled? Ezzel most vérig sértettél!-támaszkodtam a vállára, ami nem volt nehéz mert körülbelül egy magasak vagyunk.

-Remélem azért valahogy megbocsátasz nekünk!- szállt be a színjátékba Daniel is.

-Na, majd meglátom mit tehetek az ügy érdekében..De menjetek. Lando te már így is össze estél két hét alatt!-poénból bele lök a vállamba, megölel, és elindul a kijárat felé.

Legnagyobb meglepetésemre Daniel is megölelt. Nyilván egyáltalán nem zavart. Parfümének illatát nem tudom meghatározni, de nagyon tetszik.

Miután elhagyták az éttermet, eltakarítottam az asztalukat, majd jeleztem egy táblával az ajtóra téve, hogy bezártunk. Apa még maradt az étteremben, én és Felix viszont elindultunk haza. Megbeszéltük, hogy ma munka után át jön hozzám, így beszálltunk az autómba és elindultunk hozzánk.

Egy 2020-as gyönyörű, király kék Honda Civic sedan-t vezetek. Egyszerűen imádom. Nem rég óta van meg, de nagyon hamar össze szoktunk. Azt hiszem szerelem volt első látásra.

Hamar fel is értünk hozzám. Bontottam egy üveg édes, vörös bort. Mindketten ittunk belőle, elég fárasztó volt a mai napunk. Éreztem ahogy az édes alkohol végig folyik a torkomban, és szépen lassan a fejembe száll. Nem ittunk sokat, éppen csak annyit hogy megéreztük. Ezután kimentünk az erkélyre, füstölni egyet. Nem vagyok láncdohányos, néha viszont jól esik egy szál, és ezzel Felix is ugyan így van. Miközben dohányoztunk, megnyitottam az instragamot, és láttam hogy írt valaki.

Daniel volt az.