𝕃𝕚𝕜𝕖 𝕟𝕠𝕓𝕠𝕕𝕪 𝕖𝕝𝕤𝕖-𝔻𝕒𝕟𝕚𝕖𝕝 ℝ𝕚𝕔𝕔𝕚𝕒𝕣𝕕𝕠

𝟏𝟐. 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

Manna Bayley szemszöge

Hogy miért is döntöttem úgy, hogy a fiúknak nem szólok egyenlőre a Nikitás incidensről? Hát, Danielt még nem ismertem ki teljesen, de van egy sejtésem hogyan reagálna rá. Landot viszont kimerem jelenteni hogy 100%-ban ismerem, és biztos vagyok benne, hogy nagyon kiakadna, és nem hagyná szó nélkül.

És természetesen, ez lenne a helyes lépés. Egy ilyen esetet nem is lehet szó nélkül hagyni! De itt világhírű pilótákról beszélünk, és nagyon nem szeretném ha bármilyen feszültség okozója én lennék. Soha nem bocsájtanám meg magamnak, ha miattam összekapna pár pilóta.

Lehet válaszolnom sem kellett volna az orosz pilótának, de egyszerűen nem tudtam elképzelni mit akarhat tőlem, és ez lett volna az utolsó dolog ami eszembe jut. Letaperolni egy teljesen idegen lányt akinek a nevét is csak úgy hallottam!? Nagyon ez ellen vagyok, és szeretek az ilyeneknek hangot is adni, de itt úgy érzem, jobb ha megbújok a háttérben.

A buliban egyébként volt szerencsém megismerkedni egy lánnyal, akit Isának hívnak, és Ő Carlos barátnője. Isa megadta a számát, így arra gondoltam holnap felhívom, és beszámolok neki erről a témáról.

Miután hazaértem, lezuhanyoztam és rögtön ágyba dőltem. Elég fáradtnak éreztem magam, így hamar bealudtam. Így történt az, hogy egyik fiúnak sem válaszoltam az üzenetére, ezért ők eléggé elkezdtek aggódni..

Daniel Ricciardo szemszöge

Miután Max kiokádta magát a mosdóban, taxiba ültettem és visszamentem a többiekhez. Ahogy leültem, Lando éppen indulni készült, így megkérdeztem merre tart.

-Hé, Lando! Hova-hova?

-Mannát keresem.. azt mondta kimegy levegőzni, és azóta sem jött vissza. A telefonját sem veszi fel. Te nem tudsz róla valamit?-kérdezte aggódva a brit.

-Nem sajnos, nekem sem említett semmit, csak hogy odamegy hozzátok, amíg Maxet ápolgattam.-na itt már én is elkezdtem aggódni.

-Oké, gondolkozzunk reálisan. Hova mennél ha Manna lennél?-tette fel kérdését Lando, komoly választ várva, de ezt egyszerűen nem hagyhattam ki.

-Valószínűleg a jóképű, helyes Daniel Ricciardo szobájába.-feleltem, és próbáltam oldani a feszültséget.

-Jogos, nem tudom milyen válaszra számítottam..-nevette el magát kínjában.-Na de, kérjük meg a többieket, hogy segítsenek megkeresni!

Így is történt. Két órán át kerestük a tömegbe. A VIP részlegen, és azon kívül is. Egyszerűen sehol nem találtuk, és senki nem tudott róla semmit. Éppen a női mosdóba próbáltam beszökni, megnézni hátha ott van, amikor rezgett a telefonom. Egy sms volt Mannától.

"Szia Danny! Én vissza taxiztam a hotelbe, mert picit rosszul lettem, és nem akartam hogy nagyobb baj legyen. Már itt vagyok az ágyamban, és reggelre már semmi bajom sem lesz. Köszönöm nektek ezt az estét, nektek pedig további jó szórakozást!"

Manna Bayley...tökéletes időzítés. Az üzenetét olvasva egy hatalmas kő esett le a szívemről, mert legalább tudtam, hogy biztonságban van. Így felhívtam a srácokat, hogy minden rendben van, majd szépen lassan mindannyian elkezdtünk szállingózni "hazafelé", avagy a hotelekbe ahol megszálltunk.

Lezuhanyoztam, és ágyba dőltem, viszont aludni még nem egészen tudtam. Gondolkoztam.

Nem hagyott nyugodni, hogy miért lépett le szó nélkül, hiszen rajtam kívül mindenki egy helyen volt, Ő mégis úgy döntött, hogy senkitől sem köszön el, vagy szól, hogy rosszul érzi magát.

Ez a Bayley nő hihetetlen. Olyan kecses, csinos és ártatlan. Legalább is, eddig ezt tapasztaltam a személyiségével kapcsolatban. Ő ugyan nem tud róla, de Lando mutatott pár éneklős videót róla, így megtudtam miket szeret énekelni.

Ez még később a hasznomra vállhat.

Manna Bayley szemszöge

Reggel hamar kipattantak a szemeim, így gyorsan összepakoltam a cuccaimat, elköszöntem Danieltől és Landotól, és indultam haza, Londonba.

Felix még maradt egy kicsit apával, én viszont minél hamarabb hazaszerettem volna érni, hogy felhívhassam Isat és megoszthassam vele, hogy mi is történt velem tegnap este.

-Miii? Ezt nem mondod komolyan!?-kérdezte kikerekedett szemekkel a szőke lány, miután beavattam a történtekbe.

-De, sajnos igen. Hála az égnek, nem volt bennem túl sok pia, így tudtam kezelni a helyzetet. De szörnyű belegondolni, hogy ha többet iszok, akkor mi történhetett volna.-Nagyon hamar megtaláltuk a spanyol lánnyal a közös hangot, rögtön elmeséltem neki a Danieles sztorikat is még tegnap este.

-És a fiúk mit szóltak hozzá?

-Na éppen ezaz. Nem tudom, hogy el kellene-e mondanom, és ha igen akkor mégis hogyan? Nem akarok balhét csinálni, hiszen végülis nem történt semmi, csak majdnem.-magyarázkodtam.

-Manna kérlek, foglalkozz azzal, hogy neked mi lenne a jó! Már pedig neked az tenne jót, ha ezt megosztanád a srácokkal, hisz joguk van tudni, főleg miután két órán át kerestek. Ha szépen megkéred őket, akkor nem hiszem, hogy parádéznának!

-Igen igazad van, viszont elég kínos lenne, ha egy ilyen eset miatt esetleg összevesznének, vagy csak beszólogatnának egymásnak.

-Figyelj, én azt mondom, hogy minél hamarabb beszélj velük, és azt is mondd, hogy te nem szeretnél ebből nagy ügyet csinálni, szimplán csak szeretted volna megosztani velük, hogy mi történt. Lando szerintem nyugodtabban fogja kezelni, de Danielben őszintén szólva már nem vagyok olyan biztos!

Hát, hallgattam Isára. Felhívtam először Landot, hogy holnap tudnánk- e találkozni. Rögtön rávágta az igent, így Daniellel pedig holnap utánra beszéltünk meg egy találkát.

Nagyon élveztem a hétvégét (Mazepint leszámítva), de nagyon jó érzés most itthon, a saját kis megszokott környezetemben lenni, és a saját ágyamban pihenni és Grace klinikát nézni. A kis sziesztámat a telefonom csörgése zavarta meg. Apa hívott, hogy betudnék-e menni este az étterembe. Nem dolgozni, hanem beszélni valamiről.

Fogalmam sincs, hogy miről szeretne velem beszélgetni, de nagyon remélem, hogy nem történt semmi baj. Ilyekor annyira bestresszelek, és sajnos rögtön a legrosszabbra gondolok. Ez sajnos nagyon régóta így van, nem tudom, hogy ezt ki lehet-e nőni, de így 25 évesen éppen itt lenne már az ideje.

Egy forró kád fürdő után még beszélgettünk egy kicsit Isával, majd hamar eltettem magamat másnapra.