𝕃𝕚𝕜𝕖 𝕟𝕠𝕓𝕠𝕕𝕪 𝕖𝕝𝕤𝕖-𝔻𝕒𝕟𝕚𝕖𝕝 ℝ𝕚𝕔𝕔𝕚𝕒𝕣𝕕𝕠

𝟏𝟑.𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

Manna Bayley szemszöge

Mivel este már nem volt energiám befáradni az étterembe, így ezt másnap reggel tettem meg, még mielőtt találkoztam volna Landoval.

Amint reggel felkeltem, gyorsan reggeliztem egy kis gyümölcsöt, összekészülődtem a fürdőben és el is indultam apához az étterembe. Nem tudtam miről szeretett volna beszélni, így egy gyomorgörcs kíséretében foglaltam helyet az autómban és megindultam a FeMa étterembe.

Belépve köszöntem mindenkinek, és az iroda felé vettem az irányt az emeletre.

-Szia apa! Minden rendben van? Miről szeretnél beszélni?-kérdeztem.

-Manna, szia picim! Ne aggódj nincsen probléma, szimplán beszéltem Landoval egy-két dologról és gondolkoztam. Úgy gondolom... vagyis gondoljuk Felixel, hogy jobb lenne ha felvennénk valakit az étterembe. 

-Ez szuper! Nézelődtetek már? Vagy jött már valaki állásinterjúra?-nagyon megörültem, mert elég kevesen dolgozunk itt az étteremben ami nem feltétlenül probléma, hiszen így meg van ez a kis családias hangulat, viszont így nagyon nehéz amikor egy péntek este tele van az étterem.

-Még nem fejeztem be...az a helyzet, hogy elsősorban a helyedre keresünk valakit. Ne érts félre! Nyilván teljesen megvagyok veled elégedve, sőt, nálad jobbat el sem tudok képzelni. Viszont szerintem jobb lenne neked, ha nem hívna ide a kötelesség. Fiatal vagy, és nem akarom hogy teherré váljon számodra ez az egész. Azt szeretném, hogy örömmel járj ebbe az étterembe, és ne megszakadni járj ide.-fejezte be gondolatát apa, és egy halvány mosolyt láttam az arcán.

Nem értem. Soha nem adtam arra utaló jelet, hogy ez számomra teher lenne, hiszen tudom, hogy ez mennyit jelent neki. Szeretek itt dolgozni, és nem értem miért döntött így. Na várjunk egy pillanatot...

-Ahaa.. igazából nem értem, de megkérdezhetném hogy jött Lando a képbe?-vontam kérdőre értetlen fejjel.

-Igazából én régóta gondolkodtam ezen, és mivel nála jobban senki nem ismer, így megkérdeztem, Ő hogy látja ezt. Nem a hátad mögött akartuk ezt elintézni. Ő azt mondta, és én is úgy látom, hogy hihetetlenül boldog vagy a futamokon. Felszabadultnak látszol, és ott vagytok egymás mellett Landoval. Az az igazság, hogy lenne egy lehetőséged a Forma 1 világában dolgozni. Jobb lenne neked! A végzettséged megvan hozzá, és beleillesz ebbe a vándor-cirkusz szerepbe. 

-Most ezt komolyan gondolod? Konkrétan kirúgsz az étteremből, de ne aggódjak mert te már találtál nekem munkát? Mármint, köszi meg minden de 25 éves vagyok és szerintem eltudom dönteni hogy mit akarok. Mindegy, hagyjuk. Megyek mert megbeszéltem Landoval, hogy találkozunk. Majd beszélünk, puszi..-fogtam magam és ezzel e lendülettel elindultam ki az irodából, viszont apa utánam szólt.

-Manna! Kérlek ne haragudj Landora! Az én ötletem volt, Ő csak nekem segített hogy neked jó legyen. Vigyázz magadra kérlek!-fejezte be, és leült foteljába.

-Egyikőtökre sem haragszom, csak váratlan és nem értem. Szerintem azért vagyunk olyan érettek, hogy letudjuk ezt tisztázni. -kissé forrófejűen elhagytam apa irodáját és az autóm felé vettem az irányt, ugyanis pár órán belül jön Lando és addig kicsit kitakarítok a lakásban.

Amint hazaértem, az erkély irányába vettem ez irányt, és a változatosság kedvéért elszívtam egy cigit. Csak néztem ki a fejemből, és gondolkoztam. Mi is történt valójában? Ez tényleg megtörtént? És most akkor lényegében munkanélküli vagyok, vagy tényleg el van intézve a helyem a Forma 1-ben? Én kommunikáció és média szakon végeztem el az egyetemet, az egyetlen lehetséges állás szerintem az a kommunikációs manager szerepe lenne. De az azt jelentené, hogy egy pilóta mellé kellene csapódnom, és főként a média eseményeken mellette kéne lennem.