𝕃𝕚𝕜𝕖 𝕟𝕠𝕓𝕠𝕕𝕪 𝕖𝕝𝕤𝕖-𝔻𝕒𝕟𝕚𝕖𝕝 ℝ𝕚𝕔𝕔𝕚𝕒𝕣𝕕𝕠

【ｈｅｔｅｄｉｋ ｆｅｊｅｚｅｔ】

Daniel Ricciardo szemszöge

-Na helo..Te még ágyban vagy?Daniel!-halottam meg egy ismerős hangot, és lassan kezdtem el nyitogatni szemeimet.-Micheal...mennyi az idő?-kérdeztem, majd arcomat a párnámba nyomtam.

-Kérlek szépen már nyolc óra van. Rémlik valami, ha azt mondom, hogy neked most már a pálya körül kellene futnod?-ráncolta össze szemöldökeit az edzőm.

-Ne haragudj, elfelejtettem.-ültem fel a pihe-puha, kényelmes ágyból majd nyújtózkodtam egy nagyot.

Ezután elindultam a konyhába, ahol gyors benyomtam egy energiia szeletet, majd a fürdőbe mentem fogat mosni és felöltözni. Michealel megbeszéltük, hogy ő addig elmegy nekünk kávéért, és majd a recepciónál találkozunk. Miután össze készültem és kiléptem az ajtómon, erős késztetést éreztem arra, hogy benyissak a szomszéd szobába, ahol Manna valószínűleg még nyugodtan alszik. Több okból kifolyólag nem tettem meg. Először is, így is késésben voltam. Másodszor pedig, nem lenne szívem felébreszteni, lehet még ki is akadna rám.

Így hát fogtam magam, és elindultam gyors léptekkel lefelé a lépcsőn. Egy fekete rövid nadrág, egy narancssárga Mclarenes póló, és egy futó cipő volt rajtam. Na meg természetesen az elmaradhatatlan kellékem a futáshoz, a fejhallgatóm illetve a telefonom. A recepciónál már ott állt Micheal a kávékkal a kezeiben, és helyes vigyorát mutogatta a pult mögött dolgozó nőnek.

-Ejha, már kora reggel?-kérdeztem poénkodva tőle, miközben átvettem tőle a kávémat.

-Ha nem akarsz meghalni edzésen, akkor inkább hallgass. Egyébként megkérdezhetem, hogy merre csavarogtál tegnap este?Kopogtam egy csomószor, de nem nyitottál ajtót.-kortyolt bele meleg kávéjába miután feltette kérdését.

-Mannával voltam.-vágtam rá, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy mindenki ismeri Manna Bayleyt.

-Tudnom kéne, hogy ki ő?-nézett meglepett arccal.

-Lando legjobb barátja. A legtöbbször ott vannak Lando versenyein a családjával. Gyerekkoruk óta legjobb barátok.

-Aha, értem. Erre még később visszatérünk, de most ha befejezted a kávéd fogyasztását akkor hajrá, indulhatsz futni. Négy kör a pálya körül kezdésnek jó lesz. Na csumi!- nevette el magát, majd ököl pacsiztunk egyet. Imád kínozni.

Miközben futottam azon gondolkoztam, hogyan tudnék segíteni Mannának. Mint barát- barátnak. Erről nyilván Landoval kéne beszélnem, aki ott futott előttem egy pár méterrel, úgy hogy gyorsítottam a tempómon, és utolértem brit csapattársam.

-Szevasz Lando.-veregettem meg a vállát.

-Hello borzi. Mizu?

-Tudod azon gondolkoztam, hogy szeretném meglepni Mannát valamivel, és mivel te történetesen mindent tudsz róla gondoltam a te segítségedet kérném.-vettem fel közben Lando tempóját és kíváncsian vártam a választ.

-Ez megtiszteltetés de mielőtt bármit mondok, meg kell tudnom, hogy milyen kapcsolatban is vagytok ti egymással.-mosolygott rám a kis srác.

-Jaj már falnak futok ezektől a kérdésektől. Nincsen köztünk semmi. Nem is volt, nem is lesz. A kapcsolat nem nekem való.-forgattam meg szemeimet.

-Hát jó, azért erre majd nála is rákérdezek. Nem tudom mivel szeretnéd meglepni amúgy, de egy biztos. Édességet ne vegyél neki. Soha. Nem szereti. A virágokat viszont annál inkább. És amúgy holnap lesz a névnapja.

-Névnap?Holnap? Még is mi az a névnap?-Tényleg nem értettem. Nem is hallottam még ilyenről.

-Hát, tudod Manna anyukája magyar volt, és a magyaroknál szokás a névnap tartása. A magyar naptárakban mindegyik napra be van osztva néhány név, amiket az nap lehet ünnepelni. Manna anyukájának az emlékére tartják meg minden évben Bayley-ék.

-Ahaa. Ez érdekes. Ennek még utána olvasok. Kösz a segítséget haver, csáó.

-Csáó!-köszönt el majd hátba veregetett, én pedig vissza futottam Michealhez.

-Szép volt Dan, most pedig reggelizz egyet.-adta ki az utasításokat.

-Nem kell kétszer kérned!-nevettem el magam. Farka éhes vagyok. De mindenképpen viszek reggelit Mannának is, nehogy el felejtse reggelizni.

Elindultam egy közeli pékségbe, ahol pisztáciás croissant és matcha lattét vettem neki, mert ezeket említette, hogy szereti. Miközben elindultam vissza a hotelbe, ezen a névnapos dolgon kezdtem el gondolkozni. Milyen érdekes, és milyen figyelmes hogy az anyukája emlékére ilyen dolgokat csinálnak.

A hotel felé, átsétáltam egy parkon, ahol Mannát láttam egy számomra már ismerős alakkal.

-Manna, Charles! Micsoda meglepetés. Ti mit csináltok itt?-néztem rájuk, majd kezet fogtam Charlessal. Legszívesebben eltörtem volna a kezét. Nem, nem vagyok féltékeny. Nincs mire, ugyan is nem vagyunk és nem is leszünk együtt Mannával, de nem akartam hogy más férfi hozzáérjen.

-Csak eljöttünk sétálni. Mind a ketten Landot kerestük, mert nem vette fel a telefonját, és összefutottunk út közben.-jelentette ki Charles, majd át karolta Manna vállát.

Na nem. Ezt nem. Ezt direkt csinálják? Egyszerűen undorító. Kora reggeli gyomorgörcs is meg van. Charles rám vigyorgott piros Ferrari szettjében, én pedig igyekeztem tekintetemmel a lelkéig hatolni.

-Öhm, Charles, levennéd a kezed kérlek rólam?-nézett rá Manna esedező kékes szemeivel. Látszott Charleson, hogy nem tetszett neki, de engedett a lány kérésének.

-Persze, ne haragudj...Nem is zavarok tovább.-helyezte vissza karját maga mellé.

-Landot a pályán találod.-mosolyogtam rá, természetesen egy hatalmas kamu vigyorral.

Leclerc elindult, így Mannával ott álltam egy park kellős közepén.

-Hoztam neked reggelit, gondoltam reggelizhetnénk együtt.-nyújtottam felé a zacskót és a poharat amiben a korábban említett reggelije lapult.

-Ez aranyos gesztus, köszönöm! Persze, menjünk vissza a hotelbe. Lando gondolom úgy is edz a pályán, inkább akkor nem is zavarom. Te mit eszel?-kérdezte mosolyogva.

Gyönyörű barna haja hullámokban esett vállaira, egy fekete cica nadrág és egy kapucnis Mclarenes pulóver volt rajta. Lábait egy hófehér air force melegítette.

-Téged..-vigyorogtam rá és nevettem el magam. Szeretek szórakozni vele.

-Hát hogy is ne! Még az kéne. Ne is álmodj Ricciardo.-mondta miközben mindketten felnevettünk.