12

1.1K 52 12
                                    

    Ahogy belépek a szórakozóhelyre megcsap az alkohol fülledt illata. A hely dugig van emberekkel. A legtöbben táncolnak, és önfeledten üvöltve buliznak. De a pultnál is hosszú sor kígyózik, és a boxok is tömve vannak fiatalokkal. Vajon Luke hol lehet épp?  Gyorsan elhesegetem a gondolatot, és a bár felé veszem az irányt. A Relax a sulink törzshelye. Hogy miért? A válasz elég egyértelmű, ugyanis a városban ez az egyetlen hely ahol személyi nélkül bárkinek kiadják a piát. Komolyan bárkinek. Szerintem ha beállítana ide egy tizenegy éves kis srác, még őt is kiszolgálnák. Nem szeretem az alkoholt, és nem is szoktam igazán fogyasztani, most viszont az adrenalintól feltüzelve rögtön két felessel indítottam. Nem tudom mi váltotta ki belőlem ezt, bár kétlem, hogy az öt óra matekozás lenne a bűnös. 
   Ezután a táncparkettre indultam, és szerencsére egyből megpillantottam Carlát, aki újdonsült barátjával, és pár végzőssel bulizott. Elindultam feléjük, és ahogy a barátnőm kiszúrt, sikítva rohant felém. Még szerencse, hogy a zene elnyomta, különben biztos, hogy mindenki minket bámult volna. De így szerencsére csak a kis társaságának tűnt fel, és mindenki mosolyogva pásztázott minket. 

- Úristeeeen! Te meg mit csinálsz itt? És miért nem szóltál? És mióta vagy itt? Te ittál? Hééé és ez az én ruhám? - Időm se volt válaszolni, Carla megragadta a kezem és a többiekhez húzott. Bemutatkozott nekem mindenki, és nagy meglepetésemre aranyosak voltak, pedig életembe nem láttam még őket. Érkezésem nem kavart túl nagy vizet, mindenki visszatért a táncoláshoz. Mivel barátnőm a pasijával smárolt, így kissé feszengve álltam a számomra idegennek mondható emberek között. 

- Van kedved inni valamit? - Fordult felém az egyik srác, azt hiszem Roynak hívják. 

- Persze - Mosolyogtam rá, majd elindultunk a pult felé. A villogó led fények között követtem alakját, amit a hatalmas tömegben se volt túl nehéz, mivel eléggé szembetűnő volt a nagy méretével. Szerintem minimum két méter magas lehet, és iszonyatosan izmos. Érdekes, még sose szúrtam ki a suli folyosóin, pedig tényleg nem könnyű nem észrevenni. Ellentétben velem.  Roy kikérte az italokat, majd amíg vártunk a kiszolgálásra beszélgetésbe elegyedtünk. 

- Sportolsz? - Tette fel az első kérdést, amin iszonyatosan meglepődtem. Mégis ki ismerkedik így? Tíz perce ismerem és ez az első kérdése? Hogy sportolok e? Talán rám férne vagy mégis hogy jutott ez eszébe? 

- Nem. - Ráncoltam a szemöldökömet, és ennél többet nem tudtam kibökni. 

- Pedig iszonyat csinos vagy. - Kacsintott rám. Hát, legalább nem azért kérdezett rá mert túlsúlyosnak tart. Ez igazán megnyugtató. - Én kajakozok. 

- Hát azt látom. - Csúszott ki belőlem. Meg se lepődtem már magamon, és csodálkoztam hogy amióta itt vagyok még csak most égettem be magam először. Roy csak egy vigyorral nyugtázta az őszinte megszólalásom, majd miután megkaptuk az italunkat, megragadta a kezem és visszahúzott a táncoló tömegbe. 

    Pár percen belül egyre jobban éreztem az alkohol hatását, és minden gátlásomat elengedtem. A zene ritmusára ringattam a testem, olyan módon amire eddig azt hittem képtelen vagyok. Roy hatalmas kezeit a derekamra tette, és szemérmetlenül közel állt hozzám. De nem zavart. Ez volt az első alkalom hogy így táncoltam egy fiúval, és lehet az illuminált állapotom miatt, de élveztem. Táncpartnerem szembe fordított magával és keze szorgosan járt a derekam és a fenekem között. Azt hiszem bejövök neki. Az intim pillanatot azonban félbeszakította, hogy valaki rám borította az italát. Az egész ruhám sörben úszott, és az az idióta még azt se várta meg, hogy kiosszam, szimplán eliszkolt onnan. 

- Gyere elkísérlek a mosdóba, rendbe szedünk. - Mosolygott rám barna szemeivel újdonsült hódolóm, és ha nem volnék ennyire naiv, észre vettem volna, hogy megjegyzése mennyire félreérthető. A mosdónál iszonyú hosszú sor állt, de hiába mondtam Roynak, hogy menjen vissza nyugodtan bulizni, nem tágított. Amíg türelmesen vártunk a sorunkra, Roy egy másodpercre se engedett el, úgy járt rajtam fel-alá a keze mintha minimum az ő tulajdona lennék. Érdekes módon annak se kerítettem nagy feneket, hogy ujjai néha a szoknyám alá is becsúsztak, sőt, bőröm pezsgett az ujjai alatt. Nem akartam hogy abba hagyja. 
    Szerintem már tíz perce álltunk így sorban, amikor elsétált mellettünk egy ismerős alak. Ő is észrevehetett a szeme sarkából, ugyanis megtorpant és visszasietett hozzánk. Luke Hemmings. Szeme villámokat szórt mikor ráeszmélt,hogy nem egyedül állok ott.  



You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Aug 16, 2021 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Reckless messagesWhere stories live. Discover now