Már egy hét telt el azóta a bizonyos este óta. Péntek van és Luke egész héten keresztülnézett rajtam. Ha találkoztunk a folyosón rám se nézett, nemhogy még köszönjön. Igazából kicsit rosszul esett, de nem is tudom mire számítottam. Csak nem tudtam hova tegyem ezt az egészet. Hiszen olyan kedves volt, meg azért nem kis szívességet nyújtott nekem. Ma viszont utolsó órában találkozni fogunk, hiszen dráma szakkör lesz. Kíváncsi vagyok mennyire lesz kínos.
Az egész hetet tanulással töltöttem, meg azzal, hogy kiderítsem ki lehet az ismeretlen aki folyamatosan írogat. De őszintén szólva nem sokra jutottam. Annyit tudok, hogy a sulinkba jár, valószínűleg felsőbb éves és hogy ismerem. De az hogy ismerem nem tudom mit takart. Az is lehet, hogy jóba vagyok vele, de az is, hogy csak látásból tudom kicsoda. Bár megesküdtem volna, hogy a második opció az igaz. Egyébként iszonyatosan betegesen viselkedik néha, és fogalmam sincs miért van így rám kattanva vagy hogy honnan tud ennyi mindent rólam. De néha úgy tűnik, mintha igazából törődne velem, ami tudom elég érthetetlenül hangzik, de ez az igazság.
A mai napom hihetetlen gyorsan elrepült, valószínűleg azért, mert nagyon nem vártam a találkozást Luke-kal. Most pedig itt állok az ajtó előtt és próbálom helyreállítani a felgyorsult szívverésem. Nem merek bemenni.
- Ashley Frey. - Hallottam meg az ismerős mély hangot mögülem, aminek következtében megrezzentem. - Bemész, vagy még állsz itt pár percig? - Kérdezte gúnyos mosollyal az arcán Luke. Szó nélkül hagytam a beszólását, és egy halk szia után bementem a teremben. A próba már javában tartott, a drámatanár pedig csúnyán nézett ránk, amiért megzavartuk. Szó nélkül a színpad alatti lejáróra mutatott, én pedig Hemmingssel a nyomomban eliszkoltam. Szó nélkül leültem az egyik faládára, Luke pedig egy másikra. Elővettem a matekfüzetem, és belekezdtem a szenvedésbe. Persze nem telt el sok idő, Mr. Nagyokos odajött, mert nem bírta nézni tovább a kínlódásom. Megállt mögöttem és onnan bámulta az ölembe heverő füzetet. Azt, hogy mennyire jöttem zavarba nem tudom kifejezni. Az arca hihetetlenül közel volt az enyémhez, és éreztem minden egyes levegővételét a nyakamon, ami következtében tiszta libabőr lettem. Csak reménykedni tudtam hogy ezt nem veszi észre. Annyira lekötött, hogy ne tűnjön fel milyen hatást vállt ki belőlem, hogy az teljesen elkerülte a figyelmem, hogy ma kivételesen egy kivágott spagetti pántos felső van rajtam, és Luke szemszögéből tökéletes belátás esik a melleimre. Óvatosan felé tekintettem, és pont elkaptam, hogy gondolatom bebizonyosodott, és Hemmings nem a füzetemmel volt elfoglalva, hanem egészen idáig a dekoltázsomat bámulta.
- Fúú te perverz állat! - Pofoztam volna fel teli erőből, de még időben megfogta a kezem.
- Nem tudom neked mi a perverz a matematikában, de mindenkinek eltérő az ízlése. - Fúrta a tekintetét a szemembe egy huncut mosoly kíséretében. Ha ez lehetséges, az arcom még pirosabb színbe váltott át.
- Na ne játszd meg itt magad, tudom hogy a melleimet bámultad Hemmings. - Forgattam meg szemeimet, és a kezemre néztem, amit még mindig nem eresztett el. Luke szeme levándorolt az említett területre, majd vissza rám, és egy gonosz mosoly rajzolódott az arcára.
- Még ha lenne ott mit nézni, akkor se jutna eszembe. - Még mindig farkasszemet néztünk, és továbbra is szorította a kezemet. Na hát ezzel a kis beszólásával az amúgy is kevés önbizalmamat még jobban a föld alá süllyesztette.
- Elengednél? - Kérdeztem, hangomból kihallatszott, hogy nem esett túl jól amit mondott. Szó nélkül megtette amit kértem, majd a táskáját felkapva kiviharzott. Egyáltalán nem tudtam hova tenni a viselkedését. Először kedves velem és segít, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, aztán keresztül néz rajtam, majd bunkózik és sérteget, végül neki áll feljebb és elrohan. Kezdem megérteni azokat a pletykákat miszerint Luke Hemmings egy kiismerhetetlen ember...
- Nincs kedved ma is bulizni valamerre? Úgy hallottam Relaxba nagy buli lesz, Jake hívott. - Kérdezte Carla suli után. Neki a dolgok egész jól alakulnak ezzel a sráccal, ami elég ritka. Nem sietik el a dolgokat, és én ennek mindennél jobban örülök.
- Kitaláltad. Tanulnom kell, jövőhéten matek dogát írok, és majdnem bukásra állok. - A matekról természetesen eszembe jutott Luke, és megint csak azon törtem az agyam, miért viselkedett így. Majdnem kikértem Carla véleményét a történtekről, de akkor be kellett volna avatnom a múlthét péntek eseményeibe, amit már akkor se tehettem volna meg ha akartam volna. Mert természetesen kiakadt volna, hogy miért csak most mondom el, ami lényegében érthető lett volna, de ezt el akartam kerülni.
- Ahj, pedig jó buli lett volna ha te is jössz. - Nézett rám szomorúan Carla, majd elköszöntünk mert ő a másik irányba ment.
Igazából ha nem írnék matek dogát akkor se mentem volna el valószínűleg, mivel Luke és a fiúk majdnem minden pénteken a Relaxba töltik az estéjüket, és a legutolsó dolog amit szerettem volna, az az, hogy összefussak vele. Így hát fogtam magam és elindultam hazafele, miközben végig azon járt az eszem, hogy mégis hogyan fogom minimum hármasra megírni a dogát jövőhéten. Na meg persze Hemmingsen.
...
Este nyolc óra van. A matek füzetemet minimum ezerszer vágtam a földhöz, és minimum tíz percenként kapok dührohamot mert sötét vagyok az egyenletekhez. Meg mindenhez ami a matematikához kapcsolódik. A telefonomra néztem, amin sorakoztak az értesítések.
Snapchat videók és képek Carlától.
Egy üzenet apától, miszerint későig dolgozik, ne várjam.
Rengeteg insta sztori és poszt, mivel péntek este rajtam kívül mindenki bulizik.
És egy üzenet az ismeretlen zaklatómtól.
Ismeretlen szám: Mit csinálsz?
Mivel a matekozásnál minden izgalmasabb volt, így hát visszaírtam neki.
Én: Tanulok. Te?
Ismeretlen szám: Péntek este?
Ismeretlen szám: Mondjuk nem lepődtem meg. Túl jó kislány vagy.
Én: Igen, jövőhéten dogát írok matekból.
Ismeretlen szám: Tudom.
Úristen még ezt is tudja? Honnan a francból? Ez már kezd kibaszott fura lenni. Más ember már rég letiltotta volna a számot, de én annyira unatkoztam hogy képtelen voltam megtenni. Valamint őszintén szólva az egész szituáció megmagyarázhatatlan izgatottsággal töltött el.
Én: Szóval te mit csinálsz?
Ismeretlen szám: A Relaxban vagyok. De csak rád tudok gondolni.
Ismeretlen szám: Gyere el, nézni akarom ahogy táncolsz.
Nem tudom mi ütött belém, de gondolkodás nélkül elkezdtem készülődni. Lehet az volt az oka hogy a matek már halálra untatott. Vagy hogy reménykedtem benne hogy rájövök kivel beszélgetek hetek óta. Vagy éppen az is lehet, hogy tudat alatt azért akartam elmenni, mert tudtam hogy Luke is ott van.
Magamra kaptam egy barna mini egyberuhát, amit még Carla hagyott nálam, és a Dr.Martens bakancsomat. A hajamat kivastaltam és egy magas lófarokba kötöttem. Sminket nem tettem fel, mivel nem igazán szeretem magamon. Mire készen lettem, pont megérkezett a taxim is, és a kocsiba beülve még írtam gyorsan az ismeretlen srácnak.
Én: Elindultam.
