Már egy fél órája próbáltam elérni a barátnőmet, de semmi életjelet nem kaptam tőle. Kezdtem teljesen kétségbe esni. Ideges voltam, szomorú, és mérges. Mérges Carlara, amiért olyan felelőtlen, hogy egy szinte ismeretlen fiúval találkozott egy buliban, és mérges magamra amiért hagytam neki, és bele se gondoltam mi történhet vele. Annyira kiborultam, hogy nem bírtam tovább és sírva visszamentem a fiúkhoz. Mindenki meglepődve nézett rám, azt hitték valami szörnyűség történt.
- Mi a baj? - Lépett oda hozzám Luke, mire én még jobban sírni kezdtem. Annyira megalázónak éreztem, hogy itt bőgök hajnali háromkor egy buliban, négy srác mellett .
Luke átkarolt, és arrébb húzott a fiúktól.
- Na ne sírj, nyugodj meg és meséld el mi történt, jó? - Fürkészte az arcomat. Én pedig hallgattam rá, és elmondtam neki mindent. Hogy az idióta barátnőm megint lelépett egy ismeretlen kanos sráccal, és fogalmam sincs hol lehet, vagy hogy jól van e. Azt is elmondtam neki, hogy már többször volt ilyen eset, és általában nem végződött túl jól, de Carla nem tanult belőle. Luke csöndben hallgatott, és minden részletre nagyon figyelt.
- Nem tudod mi a srác neve?
- Ez most komoly? Elmesélem hogy a barátnőmet lehet épp megerőszakolják, neked meg az első kérdésed hogy hogy hívják? - Förmedtem rá.
- Na, na,na nyugi már. Azért kérdeztem, mert lehet ismerem, és akkor tudok segíteni.
- Jaj ne haragudj, ez eszembe se jutott. Valami Jake ha jól emlékszem. A ti évfolyamotokon van szerintem. - Igazából Carla annyi emberrel kavart már, hogy csoda hogy az aktuális személy nevét meg tudtam jegyezni.
- Tudom ki az. Felhívom, hátha felveszi, addig maradj itt. - Vonult félre.
Mikor láttam hogy pár pillanat múlva beszélni kezd a telefonba, kissé megnyugvás töltött el, és már csak reménykedtem, hogy Carla vele van, és nem csinált semmi hülyeséget. Luke lazán, zsebre dugott kézzel járkált fel-alá, és néha felröhögött. Néha megnyugtató pillantásokat vetett felém, én pedig csak csöndben vártam, hogy visszajöjjön hozzám.
- Minden okés, vele van Carla az emeleten. Kiütötte magát, és már alszik azért nem vette fel. Azt üzeni Jake, nyugodtan maradhat ott a barátnőd, és hogy ne aggódj, nem csinál vele semmi rosszat, csak már nincs szíve felkelteni, olyan békésen alszik.
- Na ne szívass már, azonnal odamegyek és hazaviszem. - Indultam meg nagy lendülettel, de Luke egy laza mozdulattal visszahúzott és nem engedett.
- Figyelj, ismerem Jaket, nem csinálna semmit egy lánnyal se, amit a másik fél nem szeretne. Tudom hogy kívülről nem úgy tűnik, de rendes srác. A barátnőd biztonságban van, bízz bennem.
- Biztos? - Kérdeztem bizonytalanul. Akaratlanul is hittem neki, pedig a józan eszem nem így tett volna.
- Igen, biztos. Gyere, hazakísérlek, késő van már. - Na ezen még jobban meglepődtem, bár eddig se értettem hogy a suli egyik legmenőbb fiúja miért foglalkozik egész buli alatt egy kis gólyával. Luke meg se várta hogy ellenkezni tudjak, elköszönt a fiúktól, és kézen ragadva engem, elindult a kijárat felé. A friss levegőre kiérve azonban megtoppantam, mert eszembe jutott, hogy én Carlanal aludtam volna, azonban az apukája lehet kiakadna, ha a lánya nélkül állítanék haza. De haza se mehettem, mivel akkor az én szüleim kapnának szívbajt, hogy hajnali háromkor, kisírt szemmel állítok haza. Luke egyből látta rajtam, hogy megint valami baj van, és a sírás határán állok.
- Jaj ne sírj kérlek, hidd el hogy semmi baja a barátnődnek.
- Nem az a baj. Nem tudok hazamenni. - És persze ekkor már könnyek áztatták az arcomat.
- Miért ne tudnál? Mondtam hogy hazakísérlek. Vagy hívhatunk taxit is, ha ,messze laksz.
- Nem úgy értem. Nincs hol aludnom. Carlanal aludtam volna, de nem állíthatok oda nélküle, és haza se mehetek, mert a szüleim azt se tudják hogy bulizni voltam.
Luke egy hatalmasat sóhajtott, biztos voltam benne, hogy már elege van belőlem és itt hagy, hogy oldjam meg magamnak, de nem ez történt.
- Akkor nálunk alszol. - Jelentette ki mindenféle kertelés nélkül.
- Mi? - Ennyit tudtam kinyögni.
- Jól hallottad. Gyere erre lakom. - Indult meg jobbra, és maga után húzott engem.
- De...
- Semmi de! - Torpant meg megint,és a szemembe nézett. - Nem fogom hagyni hogy az utcán aludj, vagy bármi bajod essen. A bátyám szobája teljesen üres, a szüleimet nem zavarod, megszokták már hogy mindig felviszek valakit. Mármint ne értsd félre, téged nem azért viszlek fel, vagy érted... - Kezdett el magyarázkodni, nehogy félre értsem.
- Hát jó, legyen. - Adtam be végül a derekam mert nem igazán láttam más lehetséges opciót.
A 20 perces utat gyalog tettük meg, és teljes csöndben. Luke egyetlen egyszer szólalt meg, amikor megkérdezte hogy nem e fázok. Mikor megérkeztünk a házukhoz, az eddiginél is kellemetlenebbül éreztem maga. Valahogy ekkor tudatosult bennem, hogy alig ismerem ezt a fiút, és én beleegyeztem hogy nála alszok. Nem is akarom tudni mekkora egy naiv libának gondolhat. És mi van ha elmondja a haverjainak? Biztos pletykálni kezdenek majd rólam. Én leszek az évfolyam ribanca, pedig még az első csókom sem volt meg. Édes istenem, mit csinálok?
- Gyere, erre van a szoba ahol alszol. - Suttogott Luke, ezzel megszakítva a paranoiás gondolatmenetem. - Itt a fürdőszoba is, találsz törülközőt a szekrényben. - Mutatott egy ajtóra ami a szobából nyílt.
- Köszönöm.
- Egy pillanat és hozok neked valami pizsamát. - Ment ki a szobából, majd egy perc múlva egy fehér pólóval és egy boxerrel tért vissza.
- Köszönöm. - Ismételtem saját magam.
- Igazán nincs mit. - Mosolygott rám.
- Mármint nem csak a pizsit. Hanem mindent. - Luke szemén és arckifejezésén látszott, hogy ez természetes, és hogy nem kell hálálkodnom neki. Pedig én iszonyatosan hálás voltam.
- Megleszel? - Bólintottam, hogy igen. - Rendben, akkor jó éjszakát. Ha bármi kell szólj, a folyosó végén van a szobám.
- Jó éjszakát.
Luke kiment a szobából, én pedig bevonszoltam magam a fürdőszobába, és lezuhanyoztam, majd lefeküdtem a meleg ágyba aludni. Épp félálomba voltam, amikor hallottam hogy Luke még benyitott , pár másodpercig csak állt ott, majd becsukta az ajtót.
