Another Him • (Monsta X ff.) 18+

1. Rész (18+)

– Ha fel mered venni azt a gatyót, nem sétálhatsz mellettem az üzletben – nevetett rám a szokásos játékos gúnyosságával a legfontosabb személy az életemben, amíg én öltözködtem.

Minhyuk szavaira csak egy szemforgatással reagáltam, nem törődve a kedvenc farmernadrágomról alkotott véleményével. Ő utálta, de én szerettem. Ez a kettősség a közöttünk lévő kapcsolatot is pont ugyanennyire jellemezte. Már legalább egy félévtizede ismertük egymást, barátok voltunk, amikor valami hirtelen megváltozott. Öt hónappal ezelőtt – magam sem értem, hogy hogyan – egy hűvös, kora tavaszi éjszakán sokat beszélgettünk, csak kettesben, az egymás felé érzett baráti szeretet pedig vonzalommá alakult. Nem mondható, hogy az azóta tartó párkapcsolatunk „normális" volt, hisz mi a magunk módján szerettük egymást. Nem bújtunk össze, nem fogtuk egymás kezét nyilvános helyen, és ezek mellett még szavakkal is ugyanolyan nehezen mutattuk ki egymásnak az érzéseinket. Még sok közeli ismerősünknek sem tűnt fel valószínűleg, hogy mi egy párt alkottunk. De talán ez így volt rendjén. Még ha néha a hátam közepére sem kívántam, vagy Minhyuk engem, sosem gondolkodtam azon, hogy mással akarnék lenni.

Pedig nagyon sok okot adott rá, főleg azután, hogy összeköltöztünk.

Minhyuk szép karriert épített ki magának egy vállalat marketingeseként, én pedig az előző hónapban tartottam életem első fotókiállítását. Miután mindketten sikereket értünk el a munkánkban, összedobtuk a megtakarításainkat, és elkezdtünk együtt bérelni egy kis lakást Szöul belvárosában.

– Indulhatunk – vettem magamhoz a kézitáskámat, útra készen.

– Tuti nem öltözöl át? – vigyorgott rám méregetve engem, de én csak bosszúsan szusszantam egyet. – Jól van-jól van, menjünk. Már nem kell sok mindent vennünk – ragadta el a konyhában lévő pulton hagyott bevásárlólistát és a lakáskulcsot.

Normál tempóban sétáltunk le a hatalmas lakópark parkolójába ezen a napos augusztusi délutánon, abban a tudatban ültem be az autónk kormánya mögé, hogy holnaptól végre kiszakadhatunk a monoton hétköznapok egymásutánjából. Az első közös nyaralásunk várt ránk, egy tizenegy órás repülőút után pedig a mesés Hawaii szigetek. Kicsit izgultam is, olyan nehéz és stresszes volt az ehhez hasonló nagy utazások előtti készülődés, így igyekeztem teljesen az utolsó hiányzó darabok beszerzésére koncentrálni a szupermarketbe érve. Elgondolkodva ácsorogtam a naptejes polc előtt, a csomagolásokat olvasgatva, amikor Minhyuk tenyerét éreztem meg derekamra simulni. Ah... Valamiért annyira nagy hatással volt rám, amikor csak egy ilyen apró, gyengéd közeledést is tett felém, úgy, hogy azt bárki megláthatta... Teljesen kipirosodhattam, mintha égett volna az arcom, ahogy felé kaptam a tekintetem.

– Nézd csak, szerinted ez jó lesz? Vagy nagyobb csomagosat vegyünk? Nem tudom eldönteni – forgatta meg hosszú ujjai között a tízdarabos papír zsebkendőt.

– Az útra szerintem elég lesz, a szállodáért meg ha már annyit fizettünk, biztosan lesz ott – beszéltük is meg gyorsan a kérdést, majd el is lépkedtünk egymástól, hogy külön utakon folytassuk a bevásárlókocsi megtöltését.

Amikor már ráérősen sétáltunk a kasszák felé, egymás mellett, hirtelen ragadta meg a kezemet, kissé bámészkodva fonta össze ujjainkat. Hevesen dobogó szívvel néztem rá szőke páromra, halkan nevetve húztam be nyakamat. Nem igazán értettem, hogy mi történik. Tényleg sosem viselkedett így ezelőtt. Vagy legalábbis az elmúlt időszakban biztosan nem.

– Mi az? – kérdeztem rá végül kuncogva, Minhyuk szórakozott vigyorgás közben kezdte lóbálni kezeinket.

– Semmi. Csak olyan érzés, mintha nászútra készülődnénk. Kis édesem – kuncogott ő is, erre pedig már végképp nem tudtam szóhoz jutni. Valószínűleg tényleg jó hangulatban volt a közelgő utazásunk miatt.