Teenage Heartbreak Queen

Part 2

"-Na jólvan, én mentem, sziasztok! -jó szorosan megöleltem Lucyt, majd be mentem a házba, automatikusan a szobámba rohantam és bevetettem magam az ágyba."

Nagyjából 2 percig mozdulatlanul feküdtem a párnába fúrva a fejem. Kikapcsoltam a gondolataim és számomra már az is boldogságot okoz, ha 2 percig sikerül csak a lélegzetvételemre figyelve kizárni a külvilág zajait, csukott szemmel csak feketeséget látnom az emlékképeim vagy képzelgéseim helyett és nem éreznem semmit.

Nagy nehezen felküzdöttem magam ülőhelyzetbe, magam elé tettem a laptopot, rácsatlakoztam a hangszórómra és elindítottam az első számot amit feldobott a youtube. Nem néztem meg, hogy mi az, hiszen csak a gondolataimat akartam elterelni, viszint ismerős volt a hangja az énekesnek, úgyhogy erőt véve magamon ismét felültem és megnéztem mi is szól. Hát persze, Black Veil Brides. Andy hangja töltötte meg üres szobámat és csak arra koncentráltam, hogy énekel. Nem arra, hogy mit, hanem arra, ahogy. A zene véget ért és rájöttem, hogy nem is tudom melyik zenéjük volt. Unbroken. Sosem voltam oda értük, de nem is utáltam őket; elhallgattam őket, főleg Lucy miatt, de ezt a számot még ő sem mutatta nekem.

Ezek után elindítottam egy lejátszási listát, amit szintén a youtube dobott fel, hanyatt dőltem az ágyon és készültem a nagy ugrásra a gondolataim tengerébe. A tervemet a telefonom csörgése hiúsította meg, aminek egyrészt örültem, másrészt nem értettem ki hív, nem azoknak az embereknek a körébe tartozom, akiket keresnek az emberek. Megállítottam az éppen szóló zenét és a telefonomért nyúltam. Amikor megláttam Lucy nevét a kijelzőn kissé meglepődtem, a szívem hevesebben kezdett verni és féltem. Lehet, sőt biztos, hogy csak én gondolom túl a dolgokat, de a megszokás benne van az emberben és Lucy nem szokott csak úgy felhívni.
Felvettem a telefont, megpróbáltam a lehető legtermészetesebb hangon beleszólni és vártam a továbbiakat.

-Szia Luc!
-Sziaa -nyújtotta el a végét -csak azért hívtalak, mert kint is hallani Chris Motionless gyönyörű hangját és nem hallottad volna meg ha írok -nevetett amin megkönnyebbülten sóhajtottam egyet -szóval!Nem akarsz ki jönni a parkba egyet? Jönne Andy is.
-De, szívesen! 5 perc és kint vagyok. -jelentettem ki majd leraktam a telefont és azzal a lendülettel már rohantam is összeszedni magam. Átvettem a pólóm és ezzel le is tudtam az egészet, megindultam az ajtó felé ahol anya kiabálása megállított.

-Merre és meddig drágám?

-Parkba Lucyval és Andyvel és nem tudom, nem sokáig.

-Rendben, ha haza érsz elmesélheted ki az az Andy, most nem tartalak fel -jött ki közbe a konyhából megölelni -vigyázz magadra, szia!

-Szia, szeretlek! -kimentem, de mivel senkit nem láttam, megcsörgettem Lucyt. Ez már nem furcsa, mert általában én hívni szoktam őt.

-Sziaa itt vagyunk! -szólt bele a telefonba majd kinyomta. Körbe néztem és megpillantottam őket.

Kint a parkban leültünk egy fedett helyre ahol volt egy asztal és két pad hozzárögzítve, és még egy, amit a focipályáról hoztak oda Lucyék a kolisokkal. Ja igen, a park a suli mellett van. Kicsit beszélgettünk, zenét hallgattunk majd haza indultunk mert esőre állt az idő és senki nem így készült a ragyogó napsütéses napon.

Haza érve elmeséltem anyának ki is az az Andy, büszke volt rám, hogy barátkozok. Kicsit még beszélgettünk aztán felmentem a szobámba. Lucyra ráírtam, hogy minden rendben van -e, természetesen az volt. Elköszöntem tőle, elindítottam a "gn" nevű lejátszási listámat youtubeon és szépen lassan elaludtam.

Másnap reggel már hárman indultunk suliba és Luc ismét igénybe vette az ingyen fuvart amit a hátam biztosított. A tegnapihoz képest ez a nap viszont maga volt a rémálom. A suliba vezető úton mondtam Andynek, hogy itt milyen "jó" az osztályközösség, és itt kap majd egy-két beszólást, de amit ma átéltünk azt nem múlja felül egyik sem.
Lucyról is elkezdtek terjedni az újabb pletykák, ezáltal egész nap remegett és minden baja volt, közben pedig engem és Andyt olyan szinten csesztettek, hogy még Luc is csak mozdulatlanul ült mint valami szobor. Andy nyugodtan ült és hallgatta a dolgokat mint én, de szünetben legalább két cigit elszívott és követte Lucy hülyeségét, úgyhogy lesz egy másik kávéfüggő is az osztályban. Én is elkezdtem cigizni, a kávé az eddig is megvolt. Amikor azt hittük, hogy ennél már nem lesz rosszabb, a tanárok is elkezdték és még a dohányzóban is ezzel voltak elfoglalva az emberek. A kedvenc részem a napban az, amikor nekünk vágtak egy padot, meg amikor kivágták az ablakon a cuccaink és a tanár ezekkel nem törődve tartotta az órát.

Csendben mentünk haza és aznap nem beszéltünk többet, pedig még egy csoportunk is van. Lucy azért beírta, hogy "Jóéjt❤" , Andyvel beszíveztük az üzenetet, de szerintem ő sem erre számított az első rendes napon.

Szorongva, félve, remegve feküdtem az ágyamban a vak sötétben halkan hallgatva a zenét és próbáltam aludni. Nagy nehezen sikerült hajnali háromkor, miután eszembe jutott, hogy van két haverom és legalább ők nem bántanak. De nem csak engem, hanem azt sem, akivel jóban vagyok. Mondjuk ők amúgysem olyanok, akik abban lelik örömüket, hogy a másikban lelki károkat okoznak.