Teenage Heartbreak Queen

Part 8

Édes szuszogására aludtam el, de nem voltam benne biztos, hogy neki is sikerült.

Álmomban érdekes dolgok történtek.
"Egy színpadon álltam, többszáz szempár szegeződött rám én pedig elkezdtem énekelni. Nem tudom, hogy mit énekelhettem, de szomorú volt. A koncert végén leindultam a színpadról, ahol várt rám egy vörös, rövid hajú lány. Bakancs volt a lábán, fekete farmerban és bőrdzsekiben volt.
-Ügyes voltál Nutella! Szeretlek és büszke vagyok rád! -fordult felém a lány, majd egy hosszas ölelést követően apró csókot nyomott a számra és oda ment a testvéreimhez.
-Ti is ügyesek voltatok Drágáim. Emmy, majd megtanítasz dobolni? A gitárral ne..."

-Ahjj...Remmyy! Kelj már fel az ég szerelmére! Itt bömböl melletted a telefonodon a hülye ébresztőd, de te észre sem veszed... -dühöngött Lucy hajnalok hajnalán.
-Miért kell lecseszned? Inkább örülj, hogy állítottam egyet este, mert te csak úgy bealudtál volna anélkül. -nyöszörögtem.
-Képzeld, nekem négyszer is szólt. Nem mint ha bármi haszna lett volna azon kívül, hogy tudom, mennyi az idő.
-Azt ne mondd, hogy nem aludtál semmit... -sóhajtottam fájdalmasan.
-De, kb egy órát aztán felébredtem a rendszertelen légzésedre és a mocorgásodra. Mit álmodtál?
-Lényegtelen. -Próbáltam lezárni a témát, de sajnos Lucy nem akarta ennyiben hagyni.
-Tessék Rem, itt egy bögre kávé, kezdj el készülődni és közben el is mesélhetnéd, hogy mi miatt voltál nyugtalan az éjjel. -Egyáltalán nem volt ideges a hangja, ami kicsit meglepett azok után, hogy arra keltem ahogy éppen próbál nem idegösszeroppanást kapni miattam.
-Oké anyu! -Sikerült megmosolyogtatnom kicsit, aminek örültem.
-Na miután megittad a kávéd és összekészülsz addig mesélsz, én pedig rendbe szedem az arcom. Mit szólsz hozzá?
-Akkor készülj, mert már csak egy korty van. De nem kinevetni meg semmi!
-Úgy ismersz?
-Na szóval...azt álmodtam, hogy nagy közönség előtt koncerteztem. Ez eddig oké, csakhogy valami szomorú dalt énekel...
-Na álmodban már használtad a szövegeim. Bocsi, folytasd.
-..tem. Sokáig énekeltem, közben jobb lett a hangulat, de rengeteg könnyes szempár szegeződött rám. Valszeg ezért ficánkoltam. A koncert végén lementem a színpadról és láttam egy vörös hajú lányt. Stílusra hasonlított rád, tudod bakancs, fekete farmer, bőrdzseki. Felém fordult a lány, megdicsért és megcsókolt. Utána Emersont és Sebastiant támadta le, hogy gratuláljon és Emersont rá akarta venni, hogy tanítsa meg dobolni. Ezután nem tudom, mert felkeltettél.
-Na az meglehet...de legalább boldog lehetnél!
-Miért is?
-Mert volt barátnőd. Ki volt az? Rengeteg ember van a városban is aki hasonlít rám, nemhogy bárhol máshol.
-Nem tudom. Nem láttam vagy nem tudatosult, hogy ki az, de fogalmam sincs.
-Jólvan. Lassan indulnunk kéne. Hogy állsz?
-Ha hozzám vágsz egy fésűt meg a hajlakkom akkor 2 perc és mehetünk.
-Máris! -azzal a lendülettel, hogy ezt kimondta, repült felém egy fésű és egy hajlakk. Hála az égnek el kaptam őket. Lucy kinyitotta az ablakot, felvette a pulcsiját és a kabátját, félvállra kapta a táskáját és kiindult. Másodpercek múlva már én is lent voltam az előszobában és együtt indultunk útnak.

-Te Remington! -Rivallt rám Lucy nemsokkal a suli előtt. -Neked nem a szőkék jönnek be?
-De igen, miért? -nem igazán értettem a kérdést.
-Nem vörös volt a lány az álmodban?
-Jaaa, de.
-Furi vagy ma...na mindegy éles kanyar balra, szenvedő arc, a mai témánk a tetoválás, kinek adjak cigit ha odaértünk a többiekhez?
-Jó Lucy, állítsd le magad. Kedd van és nem meghalni készülünk.
-De én igen. Andy, te nem azért vagy itt?
-De. Itt csak meghalni lehet, ha máshogy nem is de idegileg biztosan.
-Jólvan, akkor kezdjük. -Mély levegőt vettem és elkezdtük a szokásos hülyeségeinket, amit azért csinálunk, hogy hagyjanak minket békén, azok jöjjenek oda, akikkel jóba vagyunk.

-Be kenjem a hátad vagy majd valakit megkérsz az öltözőben?
-Megoldom valahogy, köszi. Érdekes lenne neki állni az osztályban. -nevette el magát Lucy.
-Igaz. -nevettem én is.
-Na akkor menjünk át.

A tesi egész jó volt, bár Tessa nélkül nagyon unalmas volt. Láttam, hogy Lucyban sincs annyi energia, mint mikor itt van a legjobb barátnője. Kínjában állt neki pingpongozni mindenkivel. Nem is beszélt annyit és láttam, hogy nehezen mozog a háta miatt.
-Ahj nekem ez nem megy. Emma! Megkérhetlek, hogy amikor vissza öltözünk bekened a hátam?
-Persze. Mi a baj? Mitől fáj?
-Ja, csak a tetoválás.
-Júj mutii! -kiáltott fel szinte mindenki egy emberként. Szerencsére a többség lent volt és fociztak, csak páran voltunk fent "pingpongozni".
-Jólvan nyughassatok! -nevette el magát, miközben csitítani próbálta a többieket.
-Most szünetben kimegyünk? -kérdezte Abigail
-Milyen óra lesz? -tette fel a kérdést Andy
-Irodalom és nem megyek ki, mert nem nagyszünet van. Nem tudom olyan gyorsan felvenni a bakancsom.
-Okés. Megírtátok a házit?
-Milyen házi Emma? Ne bassz fel, hogy volt!
-De volt. Abi már így is van egy csomó rossz jegyed...nem hiszem el, hogy a koliban nem lehet tanulni. Ha Tessnek meg a fiúknak megy akkor neked miért nem? Vagy lusta vagy, vagy lefoglal a barátod vagy mindkettő, de azzal kéne leginkább foglalkoznod ami a kötelességed. Érdekes, amíg volt valakim tanultam. Most, hogy nincs senkim és full a leszarom stílust képviselem, annyit azért megteszek, hogy ne bukjak meg vagy legalábbis nem akarok. -Lucy már kezdett nagyon kiakadni, de ez kellett már csak a kifakadásához. Abi be is sértődött, már készült lemenni, hogy ő itt hagyja az órát, de kicsengettek.
-Bocs, de igazam van. Sértődj meg, de az csak az én igazamat támasztja alá.

-Na végre vége a mai napnak is.
-Milyen napod volt? Boldognak tűnsz. Nem is. Felszabadultabbnak. Na mesélj!
-Hát Josh, sikerült beszólnom Abigailnek. Én csak alapból ideges voltam, ő meg rá tett egy lapáttal. Csak őszintén el akartam neki a véleményem valamiről, ő meg besértődött. Mondjuk tényleg olyan stílusban mondtam...
-Ja értem.
-Na én megyek haza. Remi, Andy, ti jöttök?
-Aha! -hangzott egyszerre a válaszunk.
-Luc, mit csinálsz most így suli után?
-Semmit. Miért?
-És te Rem?
-Én sem.
-Akkor gyertek át ötre jó?
-Oké Andy, de azért remélem nem olyan komoly, mint ahogy megkérdezted. -nevetett Lucy
-Nem, nyugi. Akkor ötkor. Sziasztok!
-Szia! -köszöntünk el egyszerre
-Addig nem jössz át? -kérdezte Lucy
-Fél órára legalább haza ugrok jó?
-Okés.