Solar System / Irány az űr fanfiction

8. rész: Van remény

Négy napja volt, amikor megtartottuk a Nagy Abbi-napot. Azóta pedig mintha leállt az idő: senki sem csinál semmit.

És még mindig nem jött hír a hazautazással kapcsolatban. Mi lehet ekkora baj a Földön?

- Hahó! Hahó! Földlények!
- Igen?
- Van egy ötletünk! Mi lenne, ha tartanánk egy halászversenyt? A nyertes megkapja a legritkább ércből álli csomagot, amit most bányáztak ki!
- Most nincs kedvem.
- Kaptok bizonyítékot, hogy létezünk! Raymond nem nevet ki titeket!
- Leperegne rólunk, ha nem hisz nekünk!
- Akkor mit akartok?
-Csak... Hagyjuk azt, ami történt!
-Jaj, ne forduljatok be, ha nem úgy sikerült valami, ahogyan akartátok! Mi, Abbik feladtuk, amikor... Mikor?
- Jó, álljunk talpra, hagyjuk abba a nyavalygást!
- Pontosan, Földlény!
- De minek? Nem jutunk haza egy darabig.
- Na és? Tovább tanulmányozhattok!
-Már mindent lemásoltam a barlangból! Titeket is faggatalak! Könyveket is olvastan néhány információért cserébe!
- Kárba veszett az a tudás?
-A Földön mikor hinnének nekünk?
- Hidd el, hogy hinni fognak!

Fura, hogy az Abbik mindenáron megpróbálkoznak azzal, hogy boldogabbak legyünk! Én meg próbálom leinteni őket!

- Rendben, igazatok van! Engedjük el a dolgot, és örüljünk az áttörésnek!
- Így igaz, Földlény!

Az Abbik ismét reményt adtak. Ami eléggé ragadós volt! De legalább hasznos ez a remény!
Túl sokáig gondolkodtam azon, hogy ez milyen rossz. Sosem ,,ragaszkodtan" ennyire a dolgokhoz, ha nem sikerült valami. A végsőkig kitartottam, és most is ezt kell tennem!

Addigis teszek egy hatalmas sétát a bolygón. Annyira már ismerem, hogy a Griff-fészekhez el tudok jutni egyedül. Az meg tapasztalat kérdése, hogy ott van-e a Griff.

Néhány óra múlva visszaértem a barlanghoz. Most már egy kicsivel jobban vagyok, de eddigis megvoltam.

- Jól vagy, Abbi?
- Igen.
-Nem úgy nézel ki!
- Pedig minden rendben van!
- Miért van olyan hazug mosolyod?
- Nem az. Tényleg!

Néhány óra ismét csak eltelt. Hamarosan be fog sötétedni.
Az Abbik már előszedték a Lángfát, az öngyújtót (amit a NASA ajándékozott az útra), és egy pillanat alatt  oriási tűz keletkezett.

- Akkor most legyen egy kis sült Fekete, párolt Gramby-val!
- Pacaleves Feketével! És néhány Paca!
- Ezt te döntsd el, Péter!- avatkozott bele egy másik Abbi.
- Akkor lesz minden!

Amíg az Abbik főztek, ösztönösen a géphez mentünk, és megnéztük a felvételeket. Muszáj megtudnom, hogy jelzett-e Raymond!
Néhány nap alatt tudott üzenni, de én nem akartam tudomást szerezni róla. De most már kezd érdekelni!

- Azt hiszem, hogy találtam valamit!- felelte Hunor.
- C832-G720! Jelentkezz!
- Itt C832-G720!
- Örömmel jelentem be, hogy holnap reggel elindulhatnak a Föld irányába! A probléma megszűnt!
-Értettük, uram!- szalutáltunk a gép előtt.
-Teljesítették a küldetést?
- Uram, igen uram!
-Van bizonyíték?
-Uram, igen uram!
-Rendben. Lelépni!
-Uram, igen uram!

Az előbbi bejelentés szinte új erőt adott. Vagy valami olyasmit.

-Abbik, holnap hazamegyünk!
- Most örülnünk, vagy sírnunk kell?
- Lehet egyszerre is!- felelte Péter.

Amikor az Abbik kinevették,-sírták magukat, elrohantak. Nem tudjuk, hogy hová és miért, de hamarosan visszatértek.

- Hamarosan itt az idő!