Solar System / Irány az űr fanfiction

9. rész: Hazatérés

Eljött a nap. A búcsúzásunk napja. Nagyjából egy hónapot töltöttünk itt, miközben rengeteg dolgot tanultunk meg!

Az Abbik szomorúnak látszanak, mégis takarják azt.
- Abbik, itt az idő!- sóhajtott Péter.- Kedves Abbik! Most ne sírjátok el magatokat! Egy óra múlva mennek.
- Akkor milyen idő van itt?
- Hát az, hogy mindent előpakoltok, feltöltitek azt a nyamvadt masinát, illetve mindent titokban tartotok!

Még mindig furcsa abba belegondolni, hogy visszamegyünk a Földre. Furcsa lesz Raymond, amikor az Abbikról beszélünk! Meg a bolygóról!

- Földlények ma mennek haza?-kérdezte Péter.
Nem is aludt egész éjjel.
- Igen, ma.
- Földlények mikor indulnak?
- Egy óra múlva.
-Még mielőtt indulnak, hadd adni át nektek ajándék!
-Nem, egyáltalán nem szükséges!
-Abbiknak nem számít!

Egy óra múlva indulunk. Olyan furcsa! És az idő nagyon gyorsan szalad!

-Földlények, 10 perc múlva indulnak!
- Tudjuk.
- Átadhatjuk az ajándékokat? Abbik?- fordult a kis lények felé a vezérabbi.
- Igen.- bólogattak.

Az Abbik nagyon gyorsan eliszkoltak néhány irányba, majd ismét találkoztak.

Péter egy perc alatt összekovácsolta a kis darabokat, majd felénk futott.

- Ez a mi kis, szolid ajándékunk.
- Köszönjük.
- Ez egy tradíciónális ajándékkosár, amiben minden termés megtalálható, amit nyomoztatok!
- Köszönjük szépen.
- Szivesen.

Az Abbik érzelgős lények. Ezt onnan lehet megállapítani, hogy sírva szorongatták a lábszárunkat.
És hüppögnek, szipognak.

- Itt az ideje, hogy hazatérjetek!- mondta Péter, amikor elengedett minket.- Máskor is gyertek!
- Rendben!

Az űrhajó 1 hónap pihenés után ismét elindult.
Láttuk, ahogyan az Abbik integetnek, ugrálnak és sírnak.

De ezt kellett tennünk: hazaérni a Földre, hogy minden a rendes kerékvágásban haladjon tovább!

- Szerinted meglátogathatjuk őket?
- Persze.
- Hozzunk valami Földi ételt?
- Csak nagyon cukrosan.
- Hány tonna cukrot ehetnek meg?
- Azt számolják?
- Nem tudom.- vonogatta a vállait Hunor.

Lassan elérjük az Ózonréteget. Még egy kicsivel kell menni! Egy fényév tört részét!

-Szerinted milyen lesz az, amikor visszatérünk?
- Furcsa. Főleg Raymond, aki tuti, hogy nem fogja feldolgozni azt, hogy megtaláltuk az Abbikat!
- Ebben egyetértek.

Átléptük az Ózonréteget, s lassan a felhőket súroljuk. A rakéta süvít, a légnyomás hatalmas, az adrenalin az egekben!

Földet értünk. Végre valahára a Föld nevű bolygón vagyunk!

- C832-G720. Biztonságosan dokkolva.
- Végre hazatértek!
- Uram, igen uram!- szalutáltunk.
- Gratulálok a munkájukért, illetve a kitartásukért! Emiatt kitüntetésben részesítem önöket!
- Köszönjük uram!-ismét szalutáltunk, majd kezet fogtunk Raymonddal.

Furcsa egy hónap állt mögöttünk: felfedeztünk egy bolygót, annak minden élőlényével és tulajdonságával, rengeteg ember kérdezett minket az áttörésről, meg mindenféle dologról.
                   
              
                           VÉGE