Solar System / Irány az űr fanfiction

7. rész: Így történt, hogy nem megyünk haza

Nagyon hamar eltelt az idő, amit itt töltöttünk.

Reggel -vagy mikor- viszont senki sem volt a barlangban. Most vagy elmentek, vagy meg akarnak lepni, pedig már elmúlt a szülinapom. Mi üthetett beléjük?

Elindultam a barlang háta mögé, hátha az űrhajónál vannak.
- Jó reggelt, hétalvó!- köszöntek az Abbik.
- Jó reggelt! Mit kerestek itt?
- Befogtunk egy furcsa jelet! Azt hiszem, hogy valami üzenet attól a Raymondtól!
- Le tudjátok játszani?
- Azon vagyunk! Csak nemigazán értünk a Földlény-technológiához!
- Próbáld meg azt az izét elforgatni!- próbálok segíteni.
- Nem megy. Odaragadt!
- Nyomd meg!
- Így sem sikerül.
- Engedjetek oda!

Egy óra szenvedés után sikerült üzembe helyezni a lejátszót.

-Űrutazók! C832-G720! C832-G720! Jelentkezz! Váratlan hiba miatt nem térhetnek vissza a Földre! Ismétlem, nem térhetnek vissza!
- Miért?- kérdezte egy Abbi.
- Valami hiba történt. Talán van valami baj az állomáson, vagy a landolással.
- Nektek nem lenne semmi bajotok, ugyanis mindent megjavítottunk, illetve üzemanyag is van!
- Ha lesz valami, szólna!- felelte az egyik Abbi.
- Ez igaz.

Két és fél óra után megszólalt a rádió:
- C832-G720, jelentkezz!
- Itt C832-G720!
-A hiba kezd alábbhagyni, de még nem biztonságos az utazás! Néhány napot a bolygón kell tölteniük!
- Mi történt?
- Erre nem adhatok választ. Vége.

Az Abbik eléggé furcsán nézték a rádiót. Mintha esküdt ellenségek lennének, akik bármelyik pillanatban szétszedhetik egymást.

Földi idő szerint delután fél három van. A délelőtti jelentésen kívül semmi sem érkezett. És ez rányomta a bélyegét a nap hangulatára. Főleg az Abbiknál.

- Szerintetek mikor szólal meg a rádió?
- Passz.- szólalt meg Hunor, aki memrég ért vissza egy halászatról. Mostanság ez a hobbija.
- Majd valamikor. Egyszer biztos.
- Tudjátok, emiatt nem kell szomorkodni! Egy kis zűr nem a világ vége!
- Hogy tudsz ennyire optimista lenni?
- Nem tudom. Természetemből adódik.
- Akkor azt mondod, hogy ne érdekeljen minket az egész?
- Pontosan! Egy jelentés még nem okoz bajt!
- Nem értünk.- morogták az Abbik.
- Csak azt mondom, hogy ne érdekeljen titeket ez a rádió! Ne érdekeljen az, amit Raymond mond!
- Szóval lázadsz!
- Nem, nem lázadok! Csak próbálom optimista szemmel nézni a helyzetet. Valakinek kell, nem?

Mindenki egymásra nézett. Mint a filmekben! Vajon mire gondolhatnak?

- Igazad van, Földlény!- sóhajtott Péter.- Muszáj azzal a szemmel nézni a világot, ami reményt ad! Még ha olyan nehéz is. Abbik, ki tart velem?
- Éljen, Péter és a Földlény! - kiabálták az Abbik.

Mekkora klisé... Khm... Jó befejezés!

Szóval sikerült valamennyire a tervem: elterelni a gondolataikat, mert nyafogással semmire sem megyünk! És ezt belátták!

Most pedig újult erővel folytatjuk ezt az elpocsékolt napot.

- Ki akarja előrehozni a Nagy Abbi-napot?
- Mi az a Nagy Abbi-nap?
- Egy ünnep az ük,-ük,-ük,-ük,-ük,-ük,-ük,-ük,-ük,-ük,-üknagyapám tiszteletére, az Első Abbi számára. Ilyenkor egy nagy... (hogy is mondják?)... lakodalmat tartanak, meg ajándékot osztanak. Az utóbbi nem hagyomány.
-Értem.

Az Abbik lázasan dolgoztak, mi meg ott segítettünk, ahol tudtunk.