✖KESERÉDES✖

✖19th✖

(Bocsi hogy mostanában inaktív voltam, de elég bizonytalanul álltam hozzá ennek a résznek publikálásához.)

Sziaszia!
Örülök hogy eljutottál idáig a történet olvasásában:)
Ne aggódj, nem pazarlom sokáig az idődet, csak annyit szeretnék mondani, hogy...

Ez a rész nagyrészt 🔞 jeleneteket tartalmaz. Ha esetleg nem múltál el 18, vagy egyszerűen nem bírod az ilyen jellegű tartalmakat, és lyukat ütnének a lelkivilágodba, kérlek tekerj a legutolsó részhez!

-Sklyar! SKYLAR! -keserves kiabálásra figyeltem fel -Könyörgöm, ébredj fel- mintha a kezemen éreztem volna egy apró szorítást, ami után felszisszentem -Ne csináld ezt velem, hallod?!...

Hunyorogtam a rám irányuló fényáradattól, ami váratlanul csapott le rám. Fel akartam ülni, de úgy éreztem, majd bele pusztulok, ha ezt megteszem. Körbenéztem, egy nagy, krémszínű szobában feküdtem. Hangulatos volt, szinte minden bútor hófehér stílusban pompázott, makulátlan tisztaság a szobában pedig lehengerlő volt ezt tekintve.
Nyoma sem volt annak, aki az előbb kiabálta a nevemet, így csalódottan kecmeregtem magamat vissza a párnára. Fájdalmasan felnyögtem már csak ennyitől, de még így sem panaszkodhattam, legalább elnyomta az éhségemet.

A szoba ajtaja egyszercsak kicsapódott, és orvosok százai rohamoztak meg. Köztük volt Ace is, akiről képtelen volt lepattanni a tekintetem. Most is mint mindig, kifogástalan volt külseje. Kábán figyeltem, amíg a többi orvos engem vizsgál, ő a szoba sarkában helyet foglal, nyaknál kigombolt fehér bársony ingben, és fekete szabadidő nadrágban. Lábait keresztbe tette, és könyökével támaszkodott a szék kartámláján. Szemeivel egyszer se nézett rám, végig a cipőjét, vagy éppen padlót bámulta.

Számomra idegen nyelven kezdtek papolni valamit az engem körülvevők egymás közt, majd Ace is mellettük termett aki szintén ugyan abba a rizsázásba vetette bele magát.
Ennyire beverték volna a fejemet?

A bennem felmerülő kérdés után, Ace parancsára mindenki kiment a szobából saját magán kívül.

-Németek...-vetette oda szemét megforgatva, majd rámszegezte őket.

Ezt követően egy pillanatig se szólalt meg, végig engem bámult, mintha telepatikusan kiszedhetné belőlem a szavakat.

-Fáj -nyöszörögtem fogcsikorgatva, mire eddig vért imitált szemeiben aggodalmat fedeztem fel.

Leszedte az engem fedő takarót, amit azon nyomban vissza is akartam rántani magamra, ahogy meglepedtségemet nem színlelve fedetlenné vált meztelen testemre irányultak a szemeink.

-Add már ide! -kiabáltam, de egy intenzív mozdulattal kitépte kezemből a takarót és a földre dobta.

Feljajdultam, ahogy a sajgó fájdalom végigfutott a gerincem mentén az erőlködés hatására. Ennek ellenére ott takartam magamat, ahol csak tudtam. Melleim előtt védekezően átkaroltam magamat, lábaimat összeszorítottam, és mint egy gyerek, összekuporodva, csukott szemmel vártam, mi is fog történni.
Acet nem nagyon hatotta meg védekező pozícióm, fölém mászott, és egy szempillantás alatt szétnyitotta lábaimat, majd térdét közéjük tette.

-Nézz rám! -parancsolta -Nézz rám, baszki! -felemelt hangjától megrémültem, de még mindig nem voltam hajlandó, főleg ha továbbra is ilyen közel marad hozzám.

Sóhajtott, és ekkor mégjobban ránehezedett az ágyra. Forró csókokkal borította be szám szélét, ezzel felvonva a figyelmemet rá, mire kipattantak szemeim a helyükről. Egyre lejjebb haladt, nyakamtól a mellkasomon át, egészen a hasamig. Minden zúzódásra, sebere, foltra, egy-egy csókot lehelt.