Más szemmel (Shawn Mendes ff.)

7

*Kiara szemszöge*

Csak egy szembár szúrta még mindig a hátamat, aki a terem szélén állt és én eddig észre sem vettem.

 A mai nap még utóljára végig néztem a teremben és izgatottan fordultam meg, hogy végre kiderítsem ki figyelt eddig. Hátra fordultam és akkor megláttam Azt a személyt akire nagyon nem számítottam. Shawn állt a terem szélén büszkén és önelégülten nézett vissza rám. Nem számítottam rá és nem is értettem miért van itt ilyen korán, valamint  élég érdekes ruházatban állt ott, pár lépésre tőlem, szóval lehet számított rajongókra akik majd felismerik őt.

-Szia, korábban jöttél.-köszöntöttem amint odaértem mellé és tudakoltam is tőle dolgokat.

-Szia, igen gondoltam korábban jövök, hogy lássalak- magyarázta meg- mármint lássam mit csinálsz.-próbált jól kijönni belőle.

-Elmegyek átöltözni, de elötte gyere ki mert itt nem lehetnél bent.-direkt nem akartam vele közölni mennyi ideig szoktam öltözni. Pedig eltelveztem ma gyors leszek.

-Ha nem nagyon sietünk akkor lenne egy kérésem-állított meg rögtön Shawn, mielőtt eltűntem volna.-Szeretném látni  a gyakorlatod a két rúdon -amin muszáj voltam jót kuncogni ezt persze a kanadai nem értette- már ha nem nagy baj. De az is nagyon tetszett amit az én zenémre csináltál.-tette hozzá amit gondoltam hogy meg fog tenni.

-Először is van neve is a  két rúdnak, felemás korlát, valamint persze meg tudom mutatni csak  először is vedd le a cipőd mert hátra megyünk egy másikhoz, mert ezen lehet dolgoznak még.-magyaráztam el mindent Shawn-nak. Kicsit izgultam mert nem is számítottam rá és most még ilyet is kér. Azzal szerencsére nincs baj ha valaki tovább marad, mert már így is nagyon kevesen vagyunk a csarnokban.

Lepakoltam azt ami nem kell nekem, majd megmuttam Mendesnek hogy hol állhal ahol biztos nem ütöm meg a megérkezéskor sem. Kivételesen nem dobbantórol fogok indulni mert azt az edzőnek biiztoságosan el kéne onnan vinnie szóval csak elrugaszkodással kezdek majd. Elötte pedig levettem mindent ruhát ami nem kell és csak zavart volna, majd pedig megcsináltam mindent.

*Shawn szemszöge*

Kiara egyszerűen gyönyörű gyakoralatot csiinaált miután végzett az eredeti edzésével. Végig csodálattal néztem és gyönyörködtem hogy tudja mindezt megcsinálni. Rendesen dicsértem amiután bejezete. Elment felöltözni és én meg már kint várok rá az előtérben. Nagyon jól esett, hogy az én zenémre is táncol. Majd ki akarom erről is faggatni de majd ha már elmentünk innen.

-Itt vagyok, felőlem mehetünk is.-jelent meg mellettem a lány. Ekkor peidg elővett egy almát a táskájából.

-Rendben akkor induljunk viszont nem engedem, hogy ilyen edzés után csak ennyit egyél szóval elmegyünk először valami kajáért és utána meg még kitaláljuk mit csináljunk.- vetettem fel az ötleteimet és reméltem hogy bele egyezik és mivel látta hogy nem nagyon tud ellenkezni így egy bólintással adta tudtom hogy benne van és az almát vissza is tedte a táskájába.

A bejárati ajtót kinyitva a hölgyet magam elé engedve kiléptünk ahideg téli időbe. Kiara még inkább összehúzta magán a kabátot én pedig már hozzá voltam szokta mert azért Kanadában mégis csak ott nőttem fel. Egy fekete kocsit kaptam az itt létem alatt így a mellett megállva kinyottam és mindketten bepattantunk az autóba és autómatikusan elindítottam a fűtést.

-Na és merre menjünk elöször-kérdeztem meg Kiarát mégis ő lakik itt. Közben pedig végig a rádiót katogtatta a jó zenékért.

-Ha itt elfordulsz jobbra majd és tovább mész egyenesen akkor ott lesz egy szendvicsező. Úgy tudom finom de még igazából soha sem próbáltam-magyarázta az utitársam. Közben pedig levette a kabátját mert már felmegedett a kocsi. Tudumásul vettem azt amit mond és el is fordultam a kereszteződésnél.

A végpontunk egy Subway nevű szendvicsező volt.  A rendelőpulthoz guroltunk az autóval.  1tonhalas és 1húsos szedvicset kértem míg Kiara csak 1húsos szedvicset kért. A lány az ablakban felismert így kért egy fotót és rendelésünket felvéve tovább is mentünk. 

Uticélunk és egyben vacsora helyünket Kiara találta mert mégis ő lakik itt, uticélunk mint később kiderült egy hegy tetejére tartunk most már.

Sziasztok!

Tudom hogy rövidebb rész lett de, rájöttem hogy akkor sűrübben tudnék hozni fejezetek ha rövidebbet írok, így mostmár így várható a folytatás. Azt is tudom hogy mégiscsak sok időre letűntem de a sulikezdés nehezen indult nekem. Ennek nem kellene mentségnek lenni de egy kicsit öttletem sem volt és kedvem sem, a nagy áttörés az már megvan de addig is el kell jutni még addig pedig még kicsit is novellás és unalmasabb lesz de rémelem azért örültök a résznek.

Zita