*Shawn szemszöge*
Uticélunk és egyben vacsora helyünket Kiara találta mert mégis ő lakik itt, mint később kiderült egy hegy tetejére tartunk most már.A parkolót észrevettem és szerencsére nem volt sok autó, így mind a ketten kiszáltunk.
-Ha errefele megyünk ott lesz egy kilátó meg pados rész ahol meg tudunk majd vacsorázni- magyarázta mikközben kiszállt a kocsiból. Én pedig kivettem két pulcsit a virágcsokrot és két drab meleg teát.
Kiara elindult felfele és a korlátnak támaszkodva nézte a kivilágított várost ami mögött a nap is elbújt már lassan. Nagyon szép volt, így én utána mentem miután becsuktam az autót. Kiara tudta nélkül csináltam egy képet róla ahogy ott áll. Anniyra tökéletes volt minden, a képet pedig inkább megtartottam magamnak addig amíg nem láthatom majd újra.
-Itt is vagyok, csak hoztam még pár dolgot. Van két pulcsim, meleg teám és ez a tied.-nyújtottam neki a virágot.
-Nagyon köszönöm, igazán figyelmes vagy.-mosolyogva megköszönte, majd egy puszit nyomott az arcomra. Úristen , lehet nem csak én érzek iránta koncert óta dolgokat.-Gyere erre menjünk tovább,mindjárt fent vagyunk.
A csúcson gyönyörű volt a kilátás és már teljesen besötétedett. Egy padon helyet foglaltunk kicsomagoltuk a szendvicseket és neki is kezdtünk az evésnek.
-Szeretnélek megismerni, hhány éves vagy?- nem akartam faggatni de szerettem volna ha tudja, hogy engem igenis érdekel.
-Most 17 éves vagyok és te?-szóval 2 év a különbségünk.
-19, 19 éves vagyok, na és a torna amit ma csináltál nagyon komolynak tűnik, hogy, hogy én is szereplek benne?-ez már foglalkoztat mióta ma láttam a zenémre táncolni.
-A torna az életem soha nem hagynám abba semmi áron sem, komoly céljaim vannak, mármint nem csak az minrt mndenkinek hogy olimpia vagy nagy versenyek hanem én inkább hatást akarok gyakorolni másokra az emberekre akik körülvesznek és akik látják azt amit csinálok. Nyomot akarok hagyni az életben de leginkább az emberekben, olyat adni nekik amit talán még soha nem láttak. Ezzel nem nagyra tartva magam hanem csak olyat tenni amit eddig nem tettek. Nagyon szeretném ha a szüleim büszkék lennénke rám, nagyon sok áldozatot hoztak, hogy itt lehesssek. A zene amire táncolok nem én választottam és az igazat megvallva nem is követtem soha az életed kivéve a koncert óta, a zene sem tudtam, hogy a tiéd.- adta meg Kiara a magyarázatot, majd pedig ivott a meleg taából. -És neked a zene gyerek korod óta megvan?-kérdezte, mire én majdnem félrenyeltem, mert ki az aki gyerek óta zseni.
-Mivel most vagyok 19 éves minden akkor kezdődött mikor 15 voltam. Mindig is szerettem volna hangszeren játszani és hát volt hozzá tehetségem nem is kevés és az énektanáraim szerint még a hangom is jó volt hozzá. Ms. Parker az énektanáromnak modtam hogy zenész szeretnék lenni ekkor voltam nagyjából 13, ő pedig azt mondta rendben kedden és csütörtökön várlak. Minden héten a hangomat és zenei tehségemet fejlesztettük. Hezitális nélkül hitt bennem és a mai napig tartom vele a kapcsoltot, hiszen ha ő nincs, én sem ülnék most itt. Szóval a nap minden egyes percében hálás vagyok neki. Persze ugye aztán már a család is hitt bennem és a húgum mindig úgy jött haza, hogy megint hangzavar volt otthon mert én zenéltem éjjel nappal. Sokadik zenei feldozásom után megtalált Andrew és azóta vele töltöm az életem nagy részét. Ez már a negyedik koncerttem és még sokat szeretnék megosztani a rajongókkal. Az egész világnak szeretném átadni azt amiben hiszek, abban hogy a zene összetart minket és a zenének van ereje.- nem gondoltam hogy ennit tudok neki mondani magamról igazából arról amit csinálok de ő végig csodálkozva nézett és hallgatott.
-Wow, ez nagyon menő, az életed része ahogy érzékelem. A húgod akivel a koncertem talákoztam, szerintem már igazán büszke a bátyjára aki ilyen híres és sikeres, már szerintem kicsit sem vagy idegesítő vagy a zenéd. Meddig maradsz itt Magyarországon?-tette fel a kérdést aminek a válasza mindenkettőnknek fájó, de nagyon jól esett amit a húgomról mondott.
-Ma péntek van szóval jövő hét szerda este megy a repülő gép. Addig most itt vagyok veled és még szétnéznék a városban.-ahogy kiejettem a nap nevét Kiara elszomorodott, de egy kis mosolyt is fel tudtam fedezni az arcán.
*Shawn szemszöge*
Ahogy Shawn kiejtette melyik nap megy persze szomorú voltam hiszem hiszen elmegy és soha többé nem látom de boldog is voltam mert ha van elég bátorságom akkor esetleg elhívhatom a keddi versenyre, aminek lehet örülne de lehet nem. Nekem sok önbizalmat adna a mai után és az amit magárol nagyon jól esett hogy ilyen nyíltan beszélt. Jól esett hogy ennyira megbízik bennem.
-Szóval szerdán. Tudod igzaából nekem kedden lenne egy fontos dolgom, amin nagyon sok minden múlik és esetleg el jöhétnél persze csak ha szeretnéd, nem kötelező, meg nem akarok semmi sem eröltetni csak egy kérdés volt.-makogtam mert nem igazánn tudtam hogy kérdezzem meg tőle.
-Attól függ miről van szó.
Tudtam hogyha elmondom vagy rossz választ kapok és biztos nem jön el és a mai jó programnak is vége vagy pedig olyan jó válasz lesz hogy eljön majd nagyjából 5 nap múlva elmegy és esélytelen lesz őt elfelejteni és kiverni a fejemből. Mert egy dolog biztos volt, hogy elmegy és soha többi nem fogom látni. Vagyis csak hosszú ideig így gondoltam de lehet máshogy alakul.
Szisztok!
Itt is van a következő rész, tudom kicsit eltűntem de próbáltam eseménydúsabbat összehozni. Remélem tetszett ha igen akkor nyomd meg a vote-ot és írd meg hogy tetszett!! Hamarosan hozom a következő részt is. Most már tényleg közel vagyunk ahoz hogy jobban beinduljon a történet ha már megismertünk minden apró részletet a szereplőkről.
Kitartást még a suliból nincs sok hátra a szünetig!
Szép őszi napokat!
Puszi❤❤
YOU ARE READING
Más szemmel (Shawn Mendes ff.)
Romance!!Kitalált történet!!, Első könyvem 'Mit tennél ha elmész egy olyan stár koncertjére akitől sohasem hallottál semmit. Nekem sikerült. De azt még én sem tudom mi történik majd ezután.' A végzős évében járó Kiara írja le nem mindennapi történetét.
