Két perc szerelem

•Negyedik fejezet: Pillangók•

A legutóbbi fejezetből kimaradt (ezért is csillagoztam meg igazából mikor bemutatkozott), de Cian nevét keenként kell ejteni, esetleg keean, a félreértések elkerülése végett, nem cián. Azért ilyen fura az írása, mert ez eredendően egy ír név, ahol, hát, tudjátok, érdekes az angol nyelv.

***
Trigger warning: nincs

Az elmúlt napokban kifejezetten sokat beszéltem Liammel messengeren, és mint kiderült nem is olyan ijesztő mint képzeltem, sőt, kifejezetten szimpatikus és sok dologban hasonlítunk is, például mindketten szeretjük a Marvelt, a zenei ízlésünk is hasonló és nagyon megértő mindennel kapcsolatban, és nem utolsó sorban tájékozott a pszichológiában, ami nagyon tetszik még annak ellenére is hogy én nem nagyon értek hozzá. Egyértelműen kijelenthetem hogy nagyon jól egymásra vagyunk hangolódva.

Mivel ezen a héten tüzeltem, így végig itthon voltam és nem nagyon volt alkalalmunk arra hogy lássuk egymást, viszont a chaten egyre több időt töltöttünk, gyakorlatilag reggeltől estig végig. Még el is hívott vasárnap a városba, hogy találkozzunk. Aminek bár nagyrészt örülök, minimálisan fenntartásokkal kezelem. Mi van ha élőben megint olyan érzéketlen és fura lesz mint eddig? Az nagyon nagy csalódás lenne... Pedig úgy örülnék neki ha végre lenne egy normális barátom, akivel elmehetek ide-oda, jól érezhetem magam és megoszthatom vele ha valami gond van. De ha megint olyan szobor arca lesz az nagyon le fog törni... Olyan jól elvoltunk digitálisan, még a tüzelésemmel is megértő volt, meg a hangulatingadozásaimmal alatta.

A másik probléma a találkozással az volt, hogy Liam bizonyára tervez valahova beülni és mondjuk kávézni vagy hasonló, amivel nem lenne gond, csak ahhoz pénz is kell. Aminek mind én, mind a szüleim híján vannak. Apámtól előre láttam hogy lehetetlen küldetés lenne, még a feltételezés is vérig sértené hogy elméleti síkon ő nekem pénzt adjon bármire is. Hála az égnek anya nem ilyen, így egy olyan ritka pillanatban mikor itthon volt, ráért és apa sem volt a közelében lecsaptam rá és egy nagyon jelképes összeget kiskutya szemekkel kikunyeráltam tőle. Nem túl sokat kaptam, de arra elég hogyha teszem az azt mondja hogy menjünk moziba akkor képes vagyok megvenni a jegyet. Hatalmas szerencsém van hogy azzal hogy anya olyan amilyen. Apával ellentétben ő feltétel nélkül szeret és elfogad, talán ez a jóindulata vezette őt oda is hogy egy ilyen a romhalmazzal mint az a kupac amit apámnak neveznek összejöjjön.

Azért valahol remélem hogyha nekem valaha lesz egy párom én jobban fogok választani... Jól esne egy olyan ember mellett leélni az életem aki szeret, elfogad és támogat. Mint mondjuk... Liam. Nem mintha vele akarnék összejönni, de nincs sok más viszonyítási alapom. Nagyon introvertált és félénk vagyok, így a való életben elenyészők az emberi kapcsolataim, az interneten pedig ez kimerül a random wattpados könyvek alá kommentelgetésekben meg két discord szerverben. Így elég nehéz lenne potenciális párjelölttel találkozni, az egyetlen referenciáim ígyis a netes könyvekben olvasott mintapárok, aminek kétlem hogy túl sok valóság alapja lenne. Igazából Liam az első alfa akivel így beszélgetek, hogy élőben is ismerem. Volt egy, akivel discordon beszéltem egy jó darabig és nagyon kedves volt, de távol laktunk egymástól így soha nem tudtunk összefutni, míg végül megszakadt köztünk a kapcsolat. Pedig ő nagyon tetszett, azt hiszem ő volt életem első és eddigi egyetlen igazi szerelme. Persze annyi bátorságom nem volt hogy ezt be is valljam neki, de jól is tettem mert egy nap azzal írt rám hogy talált magának egy nagyon aranyos omega lányt akivel összejöttek és nagyon szereti. Ha jól emlékszem innen kezdtünk egyre kevesebbet beszélni. Ő el volt foglalva a barátnőjével, én pedig a lelkem gyógyítgatásával.