Két perc szerelem

•Hatodik fejezet: Rosszkor, jó téma•

Valószínűleg a kiegészítés (azóta bevezetés) című fejezetből észrevettétek, de csináltam a napokban néhány stilisztikai változtatást a könyvön, illetve egyelőre a két főszereplő aestheticet is kapott, amiket ide is beszúrok mert nagyon szeretem őket, és nagyon jó háttér alapanyagok. (Legalábbis nekem, mert teljesen ráfüggtem erre a történetre.)

Illetve ami változás még, hogy most már minden fejezet elejére lesz és van beszúrva egy kép, illetve egy dal, mindkettő a fejezethez kapcsolódóan.

Cian aesthetic

Liam aesthetic

***
Trigger warning: nincs

Azt hiszem, ez életem eddigi legrosszabb éjszakája.

Miután nehezen bevánszorogtam a szobámba, magamra vettem az egyik legelnyűttebb pólómat, bemásztam az ágyba, összegömbölyödtem és csak zokogtam. Rengeteg ideig.

Közben ránéztem a telefonomra, ahol Liam hagyott néhány aggódó üzenetet. Mikor elmeséltem neki mi történt teljesen kiakadt. Mentőt akart hívni, meg rendőrt, pedig azt hogy apám még le is vetkőztetett és megfogdosott el se mertem mondani neki. Alig tudtam lebeszélni róla, mikor pedig végre mégis sikerült ő akart idejönni hogy lekeverjen egyet apámnak és ellássa a sebeim. Aztán hála az égnek letett róla és utána már csak a lelkemet ápolgatta amíg olyan stabil állapotba nem kerültem hogy nyugodt szívvel elmehetett aludni, anélkül hogy egy teljes roncs fogadná reggel a chaten.

Már nem sírok, a sérüléseim pedig már egész elfogadhatóak. Bár a bordám még mindig nagyon fáj, már képes vagyok úgy lélegezni hogy ne szökjenek könnyek a szemembe. Liam rengeteget segített, sok olyan üzenetet írt amiket így hogy elment aludni is el tudok olvasni és segítenek mikor nagyon reménytelennek érzem magam. Nagyon jól esik újra és újra ránézni arra hogy igenis számítok, és hogy ő elfogad úgy ahogy vagyok, meg velem marad, és mellettem áll, támogat, és hogy sokkal többre is vihetem annál hogy egy utolsó omega vagyok, meg apámnak egyáltalán nincs igaza bármit mond.