Don't Cry! [Szünetel]

1.Fejezet

(T/N)-teljes név

(K/N)-keresztnév

(V/N)-vezetéknév

_____________________________

A mai napon kezdtem el a második évemet az egyetemen. Van egy főbb "problémám". A neve Eren Yeager. Egy évvel felettem jár és hazudnék, ha nem azt mondanám, hogy minden második lány szerelmes belé. És természetesen én is ezek közé a lányok közé tartozom. Mondjuk semmi esélyem se lenne, mert még csak felém se néz. Az osztályomból van egy lány, aki már egy jó ideje őrült rajongója. Minden percben a nyomában lohol, amit nem vesz észre az az, hogy Eren minden egyes alkalommal kikosarazza. Én már meg sem próbálom a dolgot, mondjuk az hozzá tartozik, hogy erőm se lenne rá. Akárhányszor elmegy mellettem elkezdek remegni és végig a földet pásztázom. 21 éves létemre még mindig apámmal élek, mert képtelen elengedni. Visszatérve, készülnöm kéne mert, ha így folytatom akkor elfogok késni már az első nap. A sarkon összefutottam Connieval, Sashaval és Jeannal. Na igen, Jean! Egy gimibe jártunk és azóta az "őrült rajongóm". Nekem. Conniekal mentünk tovább. A mai napon csak négy ofőnk lesz, szóval laza egy nap. A folyosón leváltam a többiektől és a szekrényemhez léptem. A szekrényemben pakolásztam, mikor valaki meglökött hátulról és leöntött egy üveg vízzel.
-Látod Mikasa? Ezt így kell! Legközelebb te jössz.-nevetett mögöttem Petra és Mikasa. Már most első nap leégetnek. Becsaptam a szekrényajtómat, vettem egy mély levegőt és elsiettem onnan. Rohanásom közben neki mentem Eren-nek.
-B-bocsi-dadogtam, majd berohantam a mosdóba. A tükörképem rémisztő volt. Táskás szemek, vizes haj és ruha.
-Veled meg mi történt?-lépett ki Hange az egyik fülkéből.
-Csak a szokásos. Petra és Mikasa kombó.
-Huh! Sajnálom.-sziszegte Hange.
-Nem kell.-Hange kiment, én pedig egyedül maradtam a tükörképemmel. Most még is mit csináljak? Itt vagyok vizes hajjal és ruhával. Nem volt mit tennem minthogy így lépjek ki a folyosóra és lépjek a terembe. Kiléptem a mosdóból és belebotlottam Jeanba.
-Bocsi Jean, hogy neked jöttem!-tettem fel kezeimet védekezően.
-S-semmi baj-vakarta meg zavartan a tarkóját.-Valami gond van? Miért vagy vizes?
-Öhm...Ne haragudj, de most mennem kell!-majd kikerülve őt, besiettem az osztályba. Levágtam magam a tavalyi helyemre, ami az ablak mellett helyezkedik el. Az ablakon át az egyetem udvarában elhelyezkedő kertet néztem. Az egyetem a megye egyik legnagyobb egyeteme. Nem csak az épület nagy, hanem maga az udvar is. Van benne egy hatalmas kert, amiben van egy kisebb tó is. Az udvar egy másik területén van pár ház, amely a tanároknak van felállítva. Ezen felül a klub házak is odakint vannak. Az egyetemet, az udvart és úgy az egészet egy kisebb fal veszi körül. A főkapun át jutunk ki a városba. A kijárás meg van szabva. Ez inkább a kollégistáknak rossz. Reggel 6-7-ig lehet csak kimenni, délután pedig 15-20-ig. A klubok éves szinten, minden hónapban versenyeznek egymással. Én a Szabadság Szárnyainál vagyok, ahol szinte a legtöbben. Megtudnám változtatni most év elején, de nem fogom. Minden év elején lehet. Az elegáns ruházatom amit évnyitóra kellett felvenni, most egy kupac vizes valami. A csengő megszólalt és az ofő jött be a terembe.
-Kedves hallgatók! Az évnyitóra öt perc múlva indulunk. Remélem mindenki elegánsan öltözött.-nézett körbe a terembe és megakadt a szeme rajtam.-Kedves (V/N)! Megtudhatnám, hogy miért vizes a ruhája?
-Elnézést csak...-kezdtem volna elmondani, mikor közbe szólt.
-Nem érdekel a kifogása! Nem hinném, hogy nem lehet megtisztelni az újakat! Hallatlan! Nem szeretném, hogy így mutatkozzon és szégyent hozzon nem csak rám, de osztálytársaira is! Maga itt marad, én pedig a többiekkel lemegyek az évnyitóra!-csapta be vastag tanári zsebkönyvét és ki ment többiekkel az ajtón. Ez lennék én! Egy rakás szerencsétlenség. Kezeimet a padra raktam és ráhajtottam a fejemet. Ez az év megint csodálatos lesz. Fél óra múlva visszatért az osztályom az ofővel egyetemben.
-Remélem tanult a dologból! Legközelebb ne forduljon elő vagy kirúgatom!-vágta hozzám nem túl kedves szavait. Az óra utolsó tíz percében végig csendben voltam, még a levegő vételemre is figyeltem, hogy ne legyen annyira hangos.
-A többi órán megtudják,hogy mikor, melyik terembe kell menniük. Sajnos nem igen lesz együtt az osztály, szóval nagyon figyeljenek oda!-fejezte be mondani valóját. A csengő megszólalt és mindenki kivágtatott a teremből, egyedül Armin maradt.
-(K/N), minden rendben?
-Persze Armin csak...csak még magam sem hiszem el, hogy már most az első napon így járok. Mikasa és Petra leöntötték a ruhám, ami miatt erre az évre is megbélyegeztem az ofővel a kapcsolatomat.
-Minden rendben lesz. Hidd el nekem!-simította meg a kezemet barátságosan.-Kérsz valamit a büféből?
-Nem Armin. Semmit.-Armin kiment a teremből, én pedig megint egyedül maradtam a gondolataimmal. Elhatároztam, hogy a mai napot végig mosolygom. Fogjuk rá, hogy sikerült. Második órában megtudtunk mindent a "beosztásról". Az osztály nagy részt nem lesz együtt, aminek borzalmasan örülök. Egyedül tesin vagyunk összevonva Erenékkel. Nem, kicsit sem vagyok bezsongva, hogy ott lesz ő is. Alig vártam a nap végét, hiszen haza kell mennem, ahol remélhetőleg nem lesz ott az apám. Már teljesen egyedül megyek haza, mert Connie, Sasha és Jean is kolis lett. Megkíséreltem újra szekrényem környékét, de szerencsére egy lélek sem tartózkodott ott. Persze féltem attól, hogy Mikasa nem jön-e a hátam mögé és önt le egy újabb adag vízzel. Mikasa-ról egy kis ismertető. Általános óta ismerem, ami egy elég hosszú időre nyúlik vissza. Negyedikbe kerültem be abba az osztályba  ahol ő is volt. Hamar elválaszthatatlanok lettünk, egészen hetedikig. Mikor hetedikesek lettünk, jött egy fiú a nyolcadikosokhoz, aki nem más, mint Eren Yeager. Mikasa már első látástól beleesett. Már annyira oda volt érte,hogy velem is csak kiszúrt. Mikasa abba a tudatban van, hogy Eren az a tipikus "bad boy". Jó! Én is ezt hiszem! Látni rajta. De visszatérve Mikasahoz, azóta egy igazi köcsög lett. A legelején meggyanúsított azzal, hogy szerelmes vagyok Erenbe. Akkoriban letagadtam, de legbelül éreztem, hogy hihetetlenül szeretem. Ő elballagott, így Mikasa újra normális volt. Mikasa ugyan abba a gimibe jelentkezett és járt, mint én. Azt nem tudom, hogy miért, de azt éreztem mintha utánozna. Nem érdekelt annyira, hogy ki mit csinál, de túl feltűnő volt. Ha én nem hoztam tesi cuccot akkor hirtelen neki is eltűnt. Most az egyetemen pedig újra Erenbe futottunk, aki teljesen más volt. Ott akkor már végleg tudtam, hogy szeretem. Mikasa összebarátkozott Petraval és szinte mindig én vagyok az áldozat. Képesek egy szóval vagy tettel megalázni a folyosón. Az épp arra járó professzorok még csak le sem szarják, hogy mi történt. Értem én, hogy 21 évesen jó lenne egyedül megoldani, de mindenki ellenem van. Kivéve Hange, Levi, Isabel, Connie, Sasha, Jean, Frlan és végezetül Armin. Ők mindig mellettem vannak. Becsuktam a szekrényajtómat ami mögött Isabel állt.
-(K/N)!
-Szia, Isabel! Tudok segíteni valamiben?
-Csak gondoltam idejövök, mert egész nap nem is láttalak. Haza mész?
-Igen. Sajnos nem vagyok koleszos.
-Haj, de kár! Akkor kikísérlek a kapuig.-mosolygott. Rábólintottam és elindultunk.
-Milyen napod volt?-kérdezte izgatottan.
-Olyan semleges.
-Hange mesélte, hogy mi történt-kezdett bele Isabel.-Ha tudunk valamiben segíteni akkor csak szólj-bólintottam. A főkapuig már néma csendben mentünk. A kapuban elköszöntünk egymástól, ő visszament a koleszba én pedig elindultam haza. A lépcsőházban már remegve közlekedtem, mert féltem, hogy otthon van az apám. Óvatosan benyitottam, de csönd volt. Ezek szerint nincs itthon. Berohantam a szobámba és kulcsra zártam az ajtót. Édesanyám autó balesetben hunyt el még akkor mikor három éves voltam. A szüleim elhidegültek egymástól, ezért a viták napi szintűek voltak. Az nap reggel is összevesztek.
-Nyisd ki az ajtót!-hallottam meg apám üvöltő hangját. Józan volt minden értelemben.-Gyere a nappaliba! Most!-teljesen meg voltam rémülve. Azt sem tudtam, hogy most kimenjek vagy inkább ne. Végül kimentem és egyenesen a nappali felé vettem az irányt. Még be sem léptem az említett helyre, már bele is kezdett.
-Mit csináltál már megint? Felhívott a tanár nő!-ordította.
-Leön...-kezdtem volna bele, de közbe vágott.
-Nem érdekelnek a kifogásaid!-állt fel és nadrág szíjjal véresre vert. Bezárkóztam a fürdőbe és elláttam az ütés helyeket. Még gyorsan letusoltam és visszamentem a szobámba.
-Hol van apa kedvenc kislánya?-hallottam meg apám hangját. Nem csak részeg volt, hanem be is volt állva. Kivágta az ajtómat és bejött.
-Basszus! Elfelejtettem bezárni!-morogtam magam elé.
-Gyere ide had szeretgesselek meg-jött egyre közelebb. Felálltam, de visszalökött az ágyra és teljes testsúlyával rám nehezedett.
-Engedj el!-kapálóztam. Kezeimet a fejem fölé emelte, számat pedig befogta.
-Ne menj sehova. Jót fogunk szórakozni!-kiabálja.

***

Megszégyenültem. Teljesen. Én ezt nem akartam még is megtörtént. Megint. Erőtlen voltam. Nem mertem megmozdulni. Ott ültem az ágyam szélén. Bezártam az ajtómat és elővettem azt a bicskát, ami önvédelem esetén van nálam és megvágtam a csuklómat. Hagytam, hogy a vér végig folyjon a kezemen, onnan pedig le a földre csepegjen.