Don't Cry! [Szünetel]

13.Fejezet

Sikeresen leraktam Lillát az oviban, majd siettem is a kávézó fele, ahol szinte minden délutánunkat tölteni szoktuk csapatosan. Most annyi a különbség, hogy reggel van, és csak Hanji lesz ott. Biztosan valami fantasztikusan nagy baromság jutott az eszébe, vagy hallott valami hatalmas pletykát. Ezen kívül nem tudom, hogy mégis mi a franc lehetett ennyire fontos, hogy nem várhatott délutánig. A kávézóba belépve rögtön megláttam, hiszen állva integetett nekem, miközben a nevemet kiabálta. Persze, hogy mindenki aki az épületben tartózkodott egy emberként fordult felém, ezért amilyen gyorsan csak tudtam, próbáltam minél előbb az asztalunknál teremni.

-Hanji ezt soha többet ne csináld!-ültem le vele szembe.

-Neked is jó reggel! Képzeld olyan hírem van!

-Kiböknéd, hogy miért ráncigáltál ide reggel?

-Lesz Karácsonyi bál!-kiáltotta.

-Hé, Hanji! Halkabban már!

-Oh, bocsánat! Szóval, rövidesen csak annyi, hogy addig faggattam az igazgatót, míg el nem mondta a "nagy hírt".-mutatott idézőjelet a levegőben.-Szóval lesz karácsonyi bál!

-Aham. És ez nekem miért jó?-kérdeztem.

-Mi az, hogy miért lenne jó? Hátha elhív majd a nagy Ő-mosolygott rám perverz vigyorral Hanji.

-Jaj Hanji! Ezt mind a ketten tudjuk, hogy lehetetlen.

-Nem lehetetlen hiszen mostanában rengeteget beszélgettek ketten, de ezt úgy hiszem te is tudod.-könyökölt az asztalra, majd rám kacsintott.

-Te is tudod, hogy csak barátságból.

-Nem hinném én azt, de ha te így látod akkor neked van igazad.-vont vállat.-De nem baj! Mert attól még elhívhat a bálra. Vagy te hívod el.

-Hanji ez badarság!

-Már melyik?

-Mind a kettő. A fiú hívja el a lányt és nem fordítva. A másik meg biztosan nem az lenne a bál hallatán az első gondolata, hogy elhív magával.

-Szerintem esélyes lennél nála, de ha nem akkor nem.-egy darabig csak csendben ültünk egymással szemben. Ő az ablakon át figyelte a rohanó embereket, én pedig a minket elválasztó krém színű asztalt kémleltem.

-Hanji nekem most mennem kell, különben nem fogok oda érni.-álltam fel az asztaltól.

-Megyek veled.-pattant fel ő is.

-Neked még nem korai?-kérdeztem furán.-Mit fogsz az alatt a körülbelül másfél óra alatt?

-Bekéredzkedem Shortyhoz és boldogítom. Ilyen egyszerű-kacsintott rám vigyorogva.

-Biztosan értékelni fogja.-léptem ki az épületből.

-Én igen, ő valószínű nem, de ez csak a szokásos felosztás nálunk.-nevetett fel.

-De utána te szaladsz előle.-néztem a mellettem sétálóra furán.

-Ez igaz! De nekem mindig megéri és tudom, hogy ő is élvezi csak nem mondja.-nem reagáltam semmit csak elmosolyodtam. A buszmegállóba még hallgattam a filózását, mit fog majd csinálni és ezt a járművön is folytatta. Leszállva az egyetemnél elválltak útjaink, de abban maradtunk, hogy az egyetem előtt találkozunk, mert ugyan akkor végzünk. Egy óra tellett bele, hogy elkönyveljem az ismét esemény dúsnak ígérkező délutánt, ami távol áll majd a pihenéstől és a kikapcsolódástól. Az idő nem telt valami egyet verően gyorsan. Hanji nem hazudott, tényleg lesz egy bál, ahova a dress code szerint csak kékben szabad megjelenni, de ez csak a lányokra vonatkozik. A fiúk a fekete vagy a fehér közül választhatnak. Nem is kell szerintem mondanom, hogy az agyam rögtön elém tárt egy képet, ahol én és Eren táncolunk. Én valami szép kék ruhában ő pedig fehér öltönyben. Mivel ezen kattogott végig az agyam el kell majd kérnem valaki jegyzeteit mert totál le maradtam.
Délután a megbeszéltek szerint tényleg ott állt mindenki (ezek szerint akkor Hanji nekik is szólt).