Don't Cry! [Szünetel]

9.Fejezet

-(K/N)! (K/N)!-hallottam meg egy kedvesen csengő gyermeki hangot.

-(K/N) kelj fel!-szólt a hang most már riadtan. Szemeimet lassan kinyitottam és felültem az ágyamban.

-Hol vagyok?-néztem körbe. Szemeim kipattantak, mikor felismertem, hogy mégis hol vagyok. A hang tulajdonosára néztem.

-De hiszen ez én vagyok-szemeztem magammal értetlenül.

-Vigyázz mert jön!-néz rám már már sírva. A következő pillanatban apám lépett be az ajtón egy nadrágszíjjal.

-Az anyád miattad halt meg!-lendítette meg kezét. Vártam, hogy az ütés becsapodjón de nem következett be...

--------------------------------------------------------

Riadtan ültem fel az ágyban, ahol egy riadt tekintetű Lillával találkoztam.

-Lil...-nem tudtam befejezni, mert sírni kezdett.

-Jaj ne sírj! Gyere ide-tártam szét a kezeimet. Odajött én pedig ölelésbe vontam, miközben a fejét simogattam.

-Mi történt?-jött be riadtan Szonja néni.

-Semmi komoly. Csak rosszat álmodtam és hirtelen ültem fel zaklatottan és ő gondolom ettől megijedt.

-Ühüm.-szipogta Lilla.

-Huh, most megijesztettetek engem.-szúrta oda legfőképp nekem.

-Bocsánat.-Lillával a kezemben másztam ki az ágyból és sétáltam be a nappaliba.

-Találtam egy cetlit a te neveddel.-nyújtott át egy összehajtott kis lapot.

-Az én nevemmel? Mégis kitől?

-Nem tudom, mivel nem néztem meg ki írta és mit írt.-vonta meg a vállát Szonja néni.

-Csinálok neked is egy kávét. Rendben?

-Nem kell, majd megcsinálom én magamnak. Üljön csak le.

-Nem! Olvasd el a cetlit és vigasztald meg az unokámat!-adta ki "parancsba".

-Igenis!-húztam vigyorra a számat.

-Az az egy nagy szerencséd van te lány, hogy szeretlek.-hagyta el a nappalit, én pedig (Lillával a kezemben) leültem a kanapéra. A cetlit a rövidnadrágom zsebébe rejtettem és Lillára koncentráltam.

-Ne haragudj, hogy megijesztettelek!-szorítottam még jobban magamhoz. Lilla csak megtörölte a szemeit és szorosan megölet. Szonja néni behozta a kávékat, majd leült mellénk.

-Milyen volt az estéd?

-Hát eléggé fura volt újra egy ilyen helyen lenni, de nem bántam meg.

-Sokan voltak?-kortyolt bele italába.

-Rengetegen.

-És kik mentek a te barátaid közül?

-Sasha, Connie, Jean, Hange, Levi, Isa, Furlan, Armin és Eren.-számoltam a kezemen.

-Eren? Ő lenne a nagy Ő?

-Igen-válaszoltam kissé zavartan.

-És ott volt az a két plázacica is? Tudod az a Petra meg Mikasa vagy kik!

-Igen, tudom kikre gondol. Persze, hogy ott voltak! Ők ne lettek volna?

-Az is igaz. Holnap mikor mész dolgozni?

-Öhm...-gondolkodtam el-Reggel. Nyitásra, vagyis hatra.

-Rendben akkor háromnegyed hatkor elviszem Lill...