-(K/N)! (K/N)!-hallottam meg egy kedvesen csengő gyermeki hangot.
-(K/N) kelj fel!-szólt a hang most már riadtan. Szemeimet lassan kinyitottam és felültem az ágyamban.
-Hol vagyok?-néztem körbe. Szemeim kipattantak, mikor felismertem, hogy mégis hol vagyok. A hang tulajdonosára néztem.
-De hiszen ez én vagyok-szemeztem magammal értetlenül.
-Vigyázz mert jön!-néz rám már már sírva. A következő pillanatban apám lépett be az ajtón egy nadrágszíjjal.
-Az anyád miattad halt meg!-lendítette meg kezét. Vártam, hogy az ütés becsapodjón de nem következett be...
--------------------------------------------------------
Riadtan ültem fel az ágyban, ahol egy riadt tekintetű Lillával találkoztam.
-Lil...-nem tudtam befejezni, mert sírni kezdett.
-Jaj ne sírj! Gyere ide-tártam szét a kezeimet. Odajött én pedig ölelésbe vontam, miközben a fejét simogattam.
-Mi történt?-jött be riadtan Szonja néni.
-Semmi komoly. Csak rosszat álmodtam és hirtelen ültem fel zaklatottan és ő gondolom ettől megijedt.
-Ühüm.-szipogta Lilla.
-Huh, most megijesztettetek engem.-szúrta oda legfőképp nekem.
-Bocsánat.-Lillával a kezemben másztam ki az ágyból és sétáltam be a nappaliba.
-Találtam egy cetlit a te neveddel.-nyújtott át egy összehajtott kis lapot.
-Az én nevemmel? Mégis kitől?
-Nem tudom, mivel nem néztem meg ki írta és mit írt.-vonta meg a vállát Szonja néni.
-Csinálok neked is egy kávét. Rendben?
-Nem kell, majd megcsinálom én magamnak. Üljön csak le.
-Nem! Olvasd el a cetlit és vigasztald meg az unokámat!-adta ki "parancsba".
-Igenis!-húztam vigyorra a számat.
-Az az egy nagy szerencséd van te lány, hogy szeretlek.-hagyta el a nappalit, én pedig (Lillával a kezemben) leültem a kanapéra. A cetlit a rövidnadrágom zsebébe rejtettem és Lillára koncentráltam.
-Ne haragudj, hogy megijesztettelek!-szorítottam még jobban magamhoz. Lilla csak megtörölte a szemeit és szorosan megölet. Szonja néni behozta a kávékat, majd leült mellénk.
-Milyen volt az estéd?
-Hát eléggé fura volt újra egy ilyen helyen lenni, de nem bántam meg.
-Sokan voltak?-kortyolt bele italába.
-Rengetegen.
-És kik mentek a te barátaid közül?
-Sasha, Connie, Jean, Hange, Levi, Isa, Furlan, Armin és Eren.-számoltam a kezemen.
-Eren? Ő lenne a nagy Ő?
-Igen-válaszoltam kissé zavartan.
-És ott volt az a két plázacica is? Tudod az a Petra meg Mikasa vagy kik!
-Igen, tudom kikre gondol. Persze, hogy ott voltak! Ők ne lettek volna?
-Az is igaz. Holnap mikor mész dolgozni?
-Öhm...-gondolkodtam el-Reggel. Nyitásra, vagyis hatra.
-Rendben akkor háromnegyed hatkor elviszem Lill...
ESTÁS LEYENDO
Don't Cry! [Szünetel]
FanficVan úgy, hogy az élet nem azt a forgatókönyvet választja, amelyiket mi szeretnénk. Van, mikor ad lehetőséget a változásra, de amilyen könnyedén adja, olyan könnyen veszi el. Jegyet vesz nekünk a hullámvasútra és végig nézi a körünket. Valakinek arra...