𝑯𝒐𝒔𝒕𝒊𝒍𝒆 𝑲𝒊𝒔𝒔 BEFEJEZETT

2. rész

MÁSNAP 8:00

Nagy nehezen ma is felkeltem és nem is realizáltam nagyon hogy hol vagyok, inkább csak elindultam hogy készítsek magamnak egy kávét de a konyhában ott állt Anyukám és éppen reggelizett.

-Szia kérsz kávét?- Kérdezte mosolygós arccal.

-Igen kérek.- mosolyogtam rá.

-Amúgy mivel most hogy befejezted a küldetésed és üresen van jelenleg egy csapatunk ezért arra gondoltam hogy lehetnél a senseiük.- Ezen nagyon meglepődtem és mivel reggel volt nem tudtam rá kielégítő választ adni.

-Hát ez nagy felelősség és nem biztos hogy jó választás lennék de minden esetre megfontolom.- Igen igen ennyit tudtam kinyögni de nem tudom hogy jó lenne ha kisgyerekeknek lennék a sensei-ük bár az se biztos hogy olyan kicsik.

-Hány évesek?- Kérdeztem.

- 15,16 év körüliek.- mondta mostmár nem annyira bizakodóan de a mosolya még mindig nem tünt el az arcáról. Nem akarom megsérteni és lehet hogy egész jóba lennék velük.

-Jó oké elválalom.- Mondtam nem annyira magabiztosan.

-Akkor holnap 13:00-ra légy az irodám előtt és  megismerkedhetsz a csapattal.- Mondta és az a mosoly még nagyobbra nőtt az arcán. Megreggeliztem és lementem eddzeni a pályára. Megérkeztem a helyszínre és megláttam egy elég ismerős arcot vagyis nem az arcát mert az arca el volt takarva a homlokpánjával és maszkjával, inkább a hajáról volt ismerős de a nevét nem tudtam megmondani.

- Szia nem baj ha csatlakozom?- kérdeztem mosolyogva az ismerős személytől.

-Áh Yasuma de rég láttalak hogy sikerült a küldetés?- kérdezte.

-Köszi, jól sikerült de hogy is hívnak? És honnan is ismerlek?- Kérdeztem tőle és itt már elég cikinek éreztem a helyzetet.

-Hatake Kakashi vagyok emlékszel? Az Anbuban találkoztunk először.- És ekkor törtek fel az emlékek róla és még egy fiúról de rá nem emlékszem.

-TÉNYLEG basszus teljesen ki ment a fejemből, amúgy gyakorolhatok veled?- Végül eszembe jutott hogy vele nagyon jóba voltam mikor az anbunál dolgoztunk mind a ketten de volt egy harmadik tag is akire nem emlészünk mint már említettem. A napom többi része nem telt érdekesen, sokat edzettem Kakashival és utánna beültünk egy ramenes standhoz is ahhol még társult hozzánk egy Naruto nevű fiú. A ramen nagyon finom volt. Eléggé hiányzott miután 3-4 éven keresztül általában csak bogarakat ettem. Kiderült hogy ezzel a Naruto nevű sráccal szomszédok vagyunk így együtt mentünk haza. Nagyon jó vele beszélgetni és mint kiderült ő benne is lapul egy Bijuu. Egy igazi rokon lélekre találtam mivel neki is nehéz gyerekkora volt. Viszont neki még talán rosszabb volt mert neki nem voltak szülei.De minden jó egyszer véget ér és hát ez is így lett. Este volt már és hát már nem csináltam sok mindent. Lefürödtem, meg vacsoráztam, fogat mostam és el is aludtam.