𝑯𝒐𝒔𝒕𝒊𝒍𝒆 𝑲𝒊𝒔𝒔 BEFEJEZETT

21. rész [VÉGE]

-Ez egy kicsit bajjósan hangzik. Azért hoztál vissza hogy meginn elfogj?-Mondtam.

-Nem valójába-Nem tudta befejezni mert betontott Naruto.

-Tsunade mi.... Yasuma sensei?-Néma csend ült el. A tekintete csak rám szegeződött gondolom azért mert rég nem látott.

-Sajnálom hogy nem jöttem vissza előbb Konohába. És hogy fájdalmat okoztam, megértem ha nem szeretnél szóbaálni velem többé.-

-Ne tőlem kérj bocsánatot. Hanem tőlük.-Majd elált az ajtóból és a három diákomat láttam. Majd lefagytam mert nem tudtam mit mondjak. De ezt egy váratlan cselekedetük szakította félbe. Hozzám rohantak és átöleltek amit viszonoztam, nem is hittem hogy így kötődök hozzájuk de még én is bekönnyeztem.

-Soha többet ne csinálja ezt. Nem veszíthetjük el magát is.-Mondta zokogva Ino.

-Rendben. Megígérem.-

-Na ha befejeztük ezt a kis öröm találkát elmondom hogy Yasuma visszatérhet a faluba.- Mondta ezt mosolyogva és persze örültem is de Itachit nem említette ami felbosszantott kicsit, meg hát azért rosszul is esett.

-Köszönöm de nem térek vissza. Vagyis örömmel visszajönnék de szeretem Itachit és nem hagyom el őt olyan könnyen.-

-Várj Yasuma... a végét hátra hagytam. Itachi is itt lehet ha megigéri hogy a falu javát fogja szolgálni. Mit szólsz Itachi?-

-Ezer örömmel.-Mondta majd a nyakába ugrottam. Innentől már az jött hogy erre az eseményre két nappal beavattuk Itachit. Nagyon nagyon boldog voltam hogy az a személy akit szeretek mellettem marad. De persze segített is mint például küldetésekre ment más csapatokkal. És a kissebb támadásokat is elintézte épp ezért már nem félnek tőle az emberek, nem nézik az utcán gonosznak és ilyenek, szóval ez a fiú bebizonyította hogy bárki tud változni ha igazán szeretne és hogy van miért küzdeni. A csapatom teljesen megkedvelte Itachit és ami a legfontosabb hogy anya is. A csapatom le sem szakad róla mivel ő tökéletes ellenfél én pedig általában osztom az észt de én is szoktam azért tanítani őket. De mostanába. nincs rá erőm mivel kiderült hogy lesz egy kisbabánk vagyis ami azt illeti kettő. De ha akarnék se tudnék edzeni mert Itachi a kisboltig nem enged le. Mivel nem lakhatunk a régi kis lakásban ezért építtettünk egy kertes házat ami már elég tágas volt mindkettőnk számára. És az egyik legjobb dolog csak ezután jött. Mikor már készen volt a ház is és be is illeszkedtünk... Itachi megkérte a kezemet ami borzasztóan meghatott és nagyon örültem is hogy végre összeköthetem az életem azzal aki boldoggá tesz. De mindenképp a babák születése után szerettük volna mivel nem nagyon lett volna ideális ha közben jönnek világra a kicsik. Úgyhogy vártunk 9 teljes honapot míg világrajöttetek, és azok a napok mikor már csak pár perc választott el attól hogy megszülessetek. Jobban izgultam mint mikor megszöktettem apádat, szóval ez volt a mi kis történetünk.

-Váo anya ez tényleg nagyszerű volt de mikor gyakorolhatok apával?.

-Hehe nyugi Hayato. Mindjárt megyünk.-Mondta Itachi.

-Én is megyek!-

- Nem Hisui mi elmegyünk borutóékhoz. Had eddzenek most egy kicsit ketten.- Majd egy csókot adtam Itachi ajkára és  ők mentek edzeni, mi pedig Hisuival Borutóékhoz.-

Szóval ez lenne a kis storym vége de ne feledjétek hogy lesz egy 2. Évad ahol Hayato életét mutatom be. Sok puszi. Sziasztook <3.