𝑯𝒐𝒔𝒕𝒊𝒍𝒆 𝑲𝒊𝒔𝒔 BEFEJEZETT

7. rész

-Már meg ne haragudj de magasról letojom hogy a szervezet vezetője hogy akar látni, csalódtam benned... felnéztem rád, sőt most hogy ujra ilyen közel vagyunk egymáshoz be is merem vallani hogy egy kicsit még tetszettél is de mind egy.- Mondtam dühösen amire a fiú szemei kicsit megnőttek de továbbra is érzelemmentesen állt felettem.

-Hát az a múlt.-Mondta halál nyugodtan.

-Ch gondolhattam volna, Itachi... és tényleg felnéztem rád és jól gondold meg kinek mondtad el a bajaidat FOLYTON? Ki halgatott meg? És ki volt melletted mikor senki? Én vagy ők?- könnyeztem be.

-Yasuma engem ez hidegen hagy-

-Menj innen... tényleg menj innen Itachi. Látni sem bírlak.-Mondtam mostmár bőgve.

-Oké...szia.-Ballagott ki a fiú.

Én tényleg azt hittem még jelentek neki valamit, hogy... talán más lesz és áh franc tudja miket gondoltam. Csalódtam benne az fix és sosem fogok neki megbocsátani.

Pár óra múlva elaludtam és mire magamhoz tértem megkötözve találtam magam egy székben és előttem állt három tag.

-Mit keresek itt?! MIT KERESEK ITT?! ERESSZETEK EL MOST!-

-Méghogy eresszünk eh ch jó vicc na most információkat fogsz adni a 9 Farkúról.-

-KÜLÖMBEN?!- Ordítottam nekik.

-Akkor ez lesz.- meghúztak egy kart mely áramot vezetett a testembe és elárasztott a fájdalom.

-ITACHI ITACHI SEGÍTS, SEGÍTSEN VALAKI.- érzem hogy a  testemet átjárta az áram és kibírhatatlanul fáj. Leengedték a kart.

-Na beszélsz?- kérdezte a fehér hajú tag.

- S-soha.- nyögtem ki.-

-Akkor oké.- feltolta a kart.

-ÁÁÁÁ EZ FÁJ, EZ NAGYON FÁÁJ SEGÍTSETEK...- Váratlanul hamar abbahagyták.

-Álj le Hidan, halottan nem vesszük hasznát.- Mondta Itachi.

-Jaaj csak nem szerelmes vagy Itachii.- Erre Itachi levágta a földre Hidant.

-Azt mondtam leállsz.- majd odajött hozzám és megragadta a csuklómat és elkezdett húzni a cellám felé.

-Yasuma fogd fel. Számomra te nem vagy más mint egy rossz emlék, nem vagyok gyerek és te sem úgyhogy többet ne kiálltsd a nevem na szia.- mondta majd kisétált. De a cellát nem zárta be rendesen.

-Itt az esélyem!- Igaz hogy elvettek tőlem minden fegyverem de egy kunait elrejtettem. Majd kihúztam egy kunait a ruhámból amit az elrejtő jutsummal dugtam el majd elkezdtem vágni a láncot.Mikor elvágtam kezemről és a lábamról a láncot megbabráltam az ajtó zárát majd kiszöktem

-Ezaz!-örvendeztem halkan. De nem is húztam tovább az időt csináltam is egy árnyék klónt szükség esetére.

-Kage Bunshin no Jutsu!-
Majd gyorsan bementem az erdőbe és ott haladtam tovább mert tudtam, hogy valakit úgy is utánam küldenek így nagyon igyekeztem. A klónt elküldtem a feltűnőbb útra elterelésnek. Éreztem egy chakrát ami a klónt követi és nagyon ismerős volt de csak haladtam tovább.

-Francba! Egyre közelebb van a chakra!-Majd bevágott elém az egyik Akatsukis és már tudtam is hogy ki.-

-Itachi..-látta, hogy tűzzel a szememben nézek rá.

-Nem rossz, nem rossz.. megtudtál szökni ez nem semmi. De nem is vártam kevesebbet tőled.-Nem harcolhatok tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok ellenfél neki..Valahogy ki kell kerülnöm!-Egy mozdulattal átugrottam és cikázva mentem tovább, hogy véletlenül se tudjon elkapni de rögtön utánam eredt

-Hm, nem semmi a csaj de nem fog megszökni.-,_

Én csak szaladtam és meg sem álltam de megint bevágott elém.

-Mi de ho-..?

Nekiszaladtam és megragadta a karom de a másik karom szabad volt így ütés sorozatot alkalmaztam ellene de az utolsó bevégző ütést hárította és én is kaptam egy gyomrost de ez nem nagyon zavart és vártam a pillanatot hogy le tudjam teríteni a földre és véghez is vittem, és rátámaszkodtam a combom szét tettem rajta, hogy ne tudjon mozdulni de aztán felszívódott

-Ah! Tudhadtam volna, hogy csak egy klón! Baka baka baka!Elszórakozdtam itt az időt miközben menekülhettem volna!-

Rögtön kapott a lehetőségen és a semmiből hátulról elkapott és hátrakulcsolta a kezeim de pont benne volt az egyik kezembe a tőr így a kezét meg tudtam sebesíteni de persze ez semmit sem ért
Összekulcsolta a lábaimat is amitől a földre hulltam

-Sajnálom de nem engedhetlek el csak úgy.-szorított közben.

-ITACHI ERESSZ EL!- És ezzel a lendülettel kiütött hátulról. Általában az ilyenek nem hatnak rám de iszonyatosan le vagyok gyengülve.

A BÁZISON

A szökés sikertelennek bizonyult úgyhogy most megint itt dekkolok ebben a sötét és hideg lyukban,de nem adom fel olyan könnyen.

-Korog a gyomrom de még enni sincs kedvem.-Hallottam, hogy nyitódik az ajtó és felnéztem a kuporgásból majd láttam, hogy a Hidan nevezetű csávónak a társa jött Kakuzu be kajával amit ledobott nekem a földre

-Egyél! A vezető élve akar.-Néztem a kaját de semmi életerőm nem volt megenni azt a moslékot

Sütött az arcomról a bánat majd hirtelen felmérgesedtem

-Kch!!! Hogy köthettem itt ki!?!-felpattantam mérgemből és tiszta erőből beleütöttem a falba úgy, hogy azt majdnem szétszedtem.
Lehiggadtam és lefeküdtem a földre de persze bejött Hidan az ütésre

-Idióta állj le!-

-Takarodj most nincs energiám rád!-üvöltöttem fekve a földön-

-De nagynak képzeli magát valaki.-Rántott fel a ruhámtól és rám emelte a kezét mire bejött valaki.Itachi volt az...

-Hidan hányszor kell neked elpofázni, hogy parancs nélkül nem ütheted.-

-Te meg megtennéd, hogy nem mászol bele mindenbe? Azt csinálok vele amit akarok!!.-

-Ezt Painnek mondd.-

-Ch! Ennek hallatára ki is viharzott az ajtón.-

-Nem eszel..?-Nem válaszoltam semmit még el is fordultam, nem akartam a szemébe nézni.

-Hűvös van itt gondolom fázol.-

-Hidd el az a legkisebb gondom most, hogy fázok-Igazság szerint majd meg fagyok.Majd rámterítette a kabátját amibe picikét belebirultam.

-Vidd innen nem kell nekem egy ilyen szervezet kabátja!-De mégsem vettem le mert benne volt illata és egy picit beleszippantottam de nem feltűnően.Végül csak szóba álltam vele és egy picit beszélgettünk a múltról és igazából vágytam egy kis társaságra úgyhogy örültem, hogy ott volt mellettem.