𝑯𝒐𝒔𝒕𝒊𝒍𝒆 𝑲𝒊𝒔𝒔 BEFEJEZETT

10 rész.

Miközben végigsétáltunk a folyosón a szobáig végig el voltam fordulva és meg sem szólaltam.
Mikor odaértünk a szobához elcsodálkoztam egy cseppet mert sokkal rendezettebb volt természetesen a cellámnál.Kikerekedett a szemem amikor megláttam az ágyat és azonnal beleugrottam és ott hemperegtem.

-Végre egy normális ágy!!-Tovább hemperegtem miközben a párnát ölelgettem de megéreztem rajta Itachi illatát.

-Az éppenséggel pont az én ágyam..-Került egy kis pír az arcára.

-Engem most az sem érdekel!-Terültem szét az ágyon amitől Itachi újból végigmért,éppen akkor lépett be Kisame a szobába és meglátott engem ahogy hempergek az ágyon majd ránézett az Uchihára.

-Ez most így komoly Itachi..?-Nézett rá komoran a fiúra.

-Így nem fog legalább megszökni ha egyfolytában figyeli valamelyikünk

De amíg ezek két szót is váltottak én azonnal el is aludtam az ágyon pillanatok alatt
Kisame felnevetett

-Na ezt most jól megcsináltad magadnak Itachi! Most választhatsz, vagy ledobod a lányt onnan vagy alszol a földön!-Nevetett tovább.Itachi felsóhajtott.

- Alszok a földön.- forgatta szemeit az Uchiha.

-Huu csak nem...-

- Mért hiszi azt mindenki hogy tetszik nekem?!- Kisame befejezte a nevetést.

-Ugyan Itachi ugyan. Látszik rajtad hogy nem vagy már olyan ézzelemmentes. És mióta? Amióta elraboltuk a lányt.- Mondta Itachinak aki közben betakart engem.

-Hagyjuk a témát. Pain holnap beszélni fog Yasumával és jó erőben kell lennie.-Mondta Itachi.

-Ja persze ezt már nem magyarázod ki *ásított* de én ledőlök.-Mondta Kisame majd ő is elaludt, Itachi lerakott a feje alá egy párnát majd aludni kezdett... vagyis csak kezdett volna ha az égyában lett volna. Forgolódott, sóhajtozott amire felkeltem én is.

-Pszt Itachi.- súgtam oda neki.

-Oh tessék?-

-Nem sétálunk egyet kint? Nem tudok aludni.- hazudtam neki mivel láttam hogy nem jó neki a földön aludni.

-Azt hiszed hülye vagyok? Pont te nem tudsz aludni, de ha ragaszkodsz hozzá mehetünk, tudok egy titkos utat ahol nincsennek kamerák.-Mondta majd elindultunk az alagúton. Miközben mentünk pár szót váltottunk egymással de nem volt különösebben érdekes beszélgetés majd mikor kiértünk az alagútból egy réten kötöttünk ki ahol pitypangok szirmai rajzottak az égen, a fák pedig eltakarták a holdat de egy kis fény beszűrődött a lombok között.

-Itachi miért írtál nekem levelet tegnap este?- kérdeztem fénylő szemekkel.

-Hát csak úgy.- mondta fapofával.

-Ah szóval nem is volt bennük érzelem ugye?- kerdeztem gúnyosan.

-Yasuma álj le- mondta.

-Akkor abban sem volt egy csepp érzelem sem hogy ide hoztál? És abban sem hogy leállítottad Hidant amikor azzal a székkel kínzott?!- Kerdeztem tőle könnyes szemekkel.

-Hiba volt ide hozni téged. Visszamegünk... Most-és elindult hátra. Utánna mentem de csak azért mert tudom hogyha ellenállok akkor még jobban fájni fog, azt pedig nem szeretném. Vegül visszaértünk a szobába és elaludtunk nagy nehezen.