𝑯𝒐𝒔𝒕𝒊𝒍𝒆 𝑲𝒊𝒔𝒔 BEFEJEZETT

20. rész

VISSZA A SAJÁT KARAKTERHEZ

Teljesen magához húzott és végigsimított a derekamon.. Ennek a mozdulatnak sosem tudok ellenállni.
Vörös fejjel eltávolodtam az arcától és cseppet oldalra néztem amire elmosolyodott.
Nagyon hülyén nézhettem ki..MINT EGY DEBIL PARADICSOM..
De visszahúzta állam és megint megtörtént.(puszu,puszu👀💋)
Nagyon élveztem de valamit csak ki kellett nyögnöm
- I-Itachi ezt ne itt - dadogtam zavaromban
-Igazad van -felkapott az ölébe és elkezdett a szálló fele szaladni velem
Nagyon meglepődtem zavarban össze vissza hadováltam
- M-MI?! NEM! I-ITACHI ÉN NEM! NEM ÍGY ÉRTETTEM!!-Mintha nem hallotta volna meg amit mondok. Csak ment és ment amíg be nem értünk anya volt szobájába. Ezt a szobát azért nem mutattam meg senkinek mert hát na, mégse aludjunk abban a poros ágyban és ezt közöltem is Itachival de nem érdekelte. Csak letett az ágyra, a porcicák csak szálltak a levegőbe de viszont akármennyire szeretem Itachit most nem voltam még rá felkészülve mert még mindig rosszat álmodok a Hidanos történet miatt.

-Itachi kérlek ne...- szólaltam fel.

-Hát... rendben, ha nem akarod nem erőltetem.-Majd megcsókolt.

-Naaa ebből ne legyen rendszer. Tudod hogy nem szeretem a csöpögős dolgokat.-

-Jólvan na.-Majd felült az ágy szélére de láttam hogy rosszul esik neki a dolog ezért vigasztalás képp lehúztam magam mellé.

-Nyugi Itachi... ne szaladj annyira előre. Csak azt mondtam hogy MOST nem szeretném.- Mosolyogtam rá majd odabújtam hozzá. Amit viszonzott is és egymás karjaibal aludtunk el, nem hittem hogy ilyet mondok de most éreztem magam a legnagyobb biztonságban. Jó tudom hogy azt mondtam nem vagyok csöpögős de ez a fiú a gyengém, ha lehet ezt mondani.

REGGEL.

HAHÓ YASUMA SAAN. Rontottak be Karinék azzal az indokkal hogy ők már mennének tovább. Majd mi is felkeltünk Itachival és kikisértük őket az erdőig, onnan egy búcsúzás után tovább is áltak mi pedig ketten maradtunk Itachival mivel már elfogyott a hal ezért vállalta az Uchha fiú hogy elmegy ő bogyókért az erdőbe. Nagyon vicces volt látni ahogy a kigyúrt Uchiha egy fonottkosárral ballag erdőbe.

ITACHI SZEMSZÖGE

Vállaltam azt hogy megyek bogyókat gyűjteni mert Yasuma azt mondta hogy faradt ezért kértem tőle valamit amibe szedtem a bogyókat. Mikor megláttam hogy egy rózsaszín fonottkosárról beszélünk a szemem kijött a helyről. Szeretem Yasumát de ez tuti hogy direkt volt de nem problamáztam. Elindultam az erdőbe bogyóér de meghallottam egy fura hangot így arra következtettem hogy a Konohaiak ránk találtak vagy csak Sasukéék játszadoznak. De az első tippem volt a helyes, Tsunade volt Yasuma anyja.

-Álj Uchiha. Nem akarok bajt.-

-Mit akarsz ha nem bajt?-

-Yasuma hogy van? De gondolkodtam, a lányom nem csinál semmit megfontolás nélkűl. Látszik hogy szeret téged de a fontosabb kérdésem hogy szereted e.-

-TESSÉK?!- Nagyon meglepett a nő kérdése de először nem is tudtam mit válaszoljak rá.

-Először majdnem megöl, majd azt kérdi szeretem e a lányát?-

-Elfogadtam hogy mit akar Yasuma... igen, azt a gondolatot is veled szeretne lenni. Ráébredtem hogy hibáztam azzal hogy rádküldtem az embereimet.- Nem tudtam elhinni hogy ezt mondja.

-Semmi baj... csak arra kérem hogy ne avatkozzon a lánya akaratába. Mert akkor a lánya elszakad magától.- Mondtam majd elkezdtem indulni tovább de megfogta a vállam .

-Gyertek vissza Konohába. Vagyis fontoljátok meg.- Majd felszívódott. Elgondolkodtam és ezt meg is fogom mondani Yasumának de nem veszem biztosra a szavát. Az elkövetkezendő egy órában csak bogyót gyüjtöttem majd hazamentem Yasumához aki már készítette elő a dolgokat. Majd mikor betoppantam elkezdtem mesélni neki a történteket.

-Képzeld ki rontott rám.-

-Na?-

-Anyukád.-

-Hogy mi? És mit mondott?!-

-Hogy térjünk vissza konohába.-

-Az felejtős.-

-Tudom... de azért mégis jobb lenne ott nem?-

-Én ott mar szökött ninjának számítok. Ezt tudod jól.-

-De én is.-

VISSZA YASUMÁHOZ

-Majd még gondolkozok. De kezd lemenni a nap úgyhogy menj tusolni.-Majd szó nélkül elment. Gondoltam nem volt szép tőlem a tegnapi de most úgy érzem készen vagyok rá főleg vele. Erre 10 percre kijött Itachi majd bementem én is. Nem húztam az időt hanem gyorsan megfürödtem majd pizsamában felmentem a hálószobába és befeküdtem a fiú mellé. Zavarban voltam kicsit de nem haboztam. Hirtelen ráültem hasára majd hosszasan ajkaira tapadtam. Ő kezeit pólóm alá csúsztatta és átölelte hátamat. Én kezeimet arcára raktam majd pedig a hosszas csókunkat meg szakítva lehúztam felső testéről a textil anyagot. Kidolgozott, izmos testén még néhol felbukkant egy-egy hegg. Ezekkel nem törődve lassan végighúztam kezemet felső testén majd pedig visszatapadtam ajkaira. Egy perc elteltével megszakítottuk csókunkat a levegő hiánya miatt majd pedig ő húzta le rólam az anyagot. Csak mosolyodott egyet majd egy szemrebbenés után én voltam alul, ezzel éreztetve hogy most ő dominál. Keze dekeramra tapadt majd pedig nadrágom derekához ért amit elkezdett lefelé húzni rólam. Nem sok idő eltelte után ujjaival kényeztetni kezdte alsó tájam majd ujjait mozgatni kezdte bennem. Furán jó érzés volt, de közben csókunkat meg nem szakította csak egyszer-kétszer levegővétel miatt. Majd mikor ujjait kivette, gyorsan levette nadrágját majd nem habozva belém hejezte azt. Még nem mozgott bennem mert szoknom kell méretét és ezt ő is tudta. Kis idő eltelte után már elkezdett hímtagjával engem kényesztetni. Ajkaimra tapadt majd egy két sóhajtáson / nyögésen kívül semmi nem állíthatta meg csókunkat. Két perc múlva éreztem hogy már nincs tovább.

REGGEL 9:00

Sajogó fejjel keltem fel és nem is igazán realizáltam mi is történt az este de mikor megláttam azt hogy a pizsamapólóm és a nadrágom a földön és a mellettem levő Félmesztelen  Itachit ( vagyis reméltem hogy csak félmesztelen de nem.) rádöbbentem mi is történt így gyorsan felöltöztem és lesiettem a konyhába. Nem hittem el hogy megtörtént és hogy pont álmaim fiújával. Álmodozásom közben lejött Itachi is (Nadrágban).

-Jó reggelt.-Majd nyomott egy puszit a homlokomra.

-Neked is. Amúgy gondolkodtam... és tényleg visszamehetnénk Konohába.

-Igen mert lassan megszületiik.-

-ITACHI.- Majd hozzádobtam egy konyharuhát. Mondjuk ez a kijelentés elgondolkodtatott. De nem foglalkoztam úgy igazán vele. Még ma összeszedtük magunkat majd elindultunk Konoha kapui felé ketten. Az utat végig beszelgettük, majd jött a pillanat amire senki sem vágyott. Áltéptük kapukat és mindenki kidülemkedett szemekkel nézett ránk. De konfliktus nélkül eljutottunk az irodához ahol két katona el akarták fogni itachit de raitonnal kiütöttem őket. És megérkeztünk az irodához ahol anyám várt minket.

-Sziasztok. Örülök hogy itt vagytok.-Mondta