𝑯𝒐𝒔𝒕𝒊𝒍𝒆 𝑲𝒊𝒔𝒔 BEFEJEZETT

16. rész

Nem hittem a szememnek, azt hittem csak egy árny de mikor megláttam a pirosan ragyogó fekete mintás szemeit azonnal tudtam ki is ő.

-Itachi...-könnyezett be a szemem.

-Yasuma örülök hogy látlak.-Mosolygott rám.

-Ugye nem láttak meg? Nem szeretném ha...-

-Nem láttak meg nyugi.-

-Úgy örülök.-Mondtam könnyes szemekkel majd belebújtam jóillatú mellkasába. És az ölelést viszonozta ő is. Majd egy hangos zajra lettünk figyelmesek ami az ajtó irányából jöhetett, majd mire észbe kaptunk egy csapat Ambu tag lépett elő akik már lőtték is az altatókat ami most nem engem talált el hanem Itachit. Nagyon aggódtam mert nem egy találta el őt.

-Ne!- kiáltottam majd odaszaladtam a már majdnem ájult fiúhoz.

-YASUMA mit jelentsen ez?!- kérdezte anyukám mély hangon.

-Ne bántsátok... kérlek!- mondtam könnyesen.

-Yasuma...- Hallottam egy ismerős hangot és mire odanéztem láttam a csalódott Kakashi arcát aki engem nézett miközben szedegetem ki Itachiból az üres altatókat. De nem halgattak rám. Engem leszaggadtak a fiúról őt pedig elvitték nem tudom hova. Majd most jött a nehéz rész amikor is anya meg Kakashi kihalgattak.

-Yasuma mit jelentsen ez... vagy te egyáltalán Yasuma vagy?- kérdezte anyám haragosan

-Anya meg kell értened én szeretem őt... vagyis.-

-SZERETED?-kérdezte üvöltve.

-Kérlek halgass meg. Itachi igazából ízig vérig jó ember csak meg kell ismernetek, higyjetek nekem.-

-Pont egy ilyen semmirekellő csavarta el a fejed? Aki a saját klánját meggyilkolta?-Kakashi is beszállt a vitába.

-HAGYJÁTOK ABBA AZ ÓCSÁROLÁSÁT. NEM TUDTOK RÓLA SEMMIT- mostmár üvöltöttem.

-Jó elég lesz. Figyelj Yasuma egy ilyen alak csak át fog vágni! Még ha meg is engedném hogy együtt legyetek két hét és megölne. És most mennem kell megnézni a kis "Vendégünket".-Mondta anya és otthagyott Kakashival.

A FOGDÁBAN.

-Asszonyom miben lehetünk szolgálatára?-Kérdezték az őrök.

-Hol van?-

- Jöjjön utánam. Érdekes módon nem akar megszökni és enni sem eszik... csak ül es elmélkedik.- Mondta az őr.

-Értem és szerintem tudom mi a  baja bemegyek hozzá.- Mondta az anyám.

-Rendben de csak óvatosan Hokage asszony.- Majd bement Itachihoz. Ahhol szörnyű látvány fogadta. Teli tányérok, teli pohár vizek és egy haldokló Itachi.

-Maga mit keres itt?- kérdezte a fiú.

-Ide figyelj. A lányom nem tudom mit lát benned de az az egy biztos hogy addig fogom nyúzni míg ki nem szeret belőled.-

-Akkor most én is felszólalok. Ne merészelje bántani a lányát.-Monda a fejét lehajtva mély hangon.

-Ő az én lányom azt csinálok vele amit akarok.-

-Akkor mondom másképp. Ezek a piti katonák nekem semmik és ez a börtön sem, akkor törhetnék ki innen amikor csak kedvem tartaná de nem teszem mivel a lányának fontos ez a falu és persze maga a legfontosabb neki úgyhogy sosem bántanám magát vagy a falut de egyet jegyezzen meg... a lányát nem bánthatja világos?!- Kérdezte itachi még mindig lehajtott fejjel.