𝑯𝒐𝒔𝒕𝒊𝒍𝒆 𝑲𝒊𝒔𝒔 BEFEJEZETT

17. rész

-Fogd vissza magad. Le vagy gyengülve.-Mondta Tsunade

-Majd meglátjuk.- majd rántott egyet a láncom ami majdnem kiszakadt a falból.

-Te nem szeretheted annyira a lányomat mint én és utóljára mondom hogy fogd vissza magad.-Majd kiment és azt mondta az őrségnek hogy viperákkal kínozzák míg nem árul el valamit. Majd engem is elengedtek a kihalgatásról, Kakashi végig nézett engem az Ambu pedig látszólag nem bízott bennem. Majd hazaértem és még egyenlőre egyedül voltam de a bűntudat gyötört. Bementem a nappaliba majd láttam az ablakot, a borítékot, a levelet majd elkezdtem könnyezni azzal a gondolattal hogy meg is ölhetik Itachit.

-Miért?... miért nekem kellett beleszeretnem? MIÉRT KELLETT BELESZERETNEM PONT BELÉ?!- Mondtam bőgve és a falat püfölve mi majdnem betört. Majd az ajtó nyitódását meghallva azonnal felkaptam a fejem majd odasijettem de csak anya volt az.

-Szia Yasuma beraknád ezeket a kukába kérlek? Nekem sietnem kell vissza munkába.- Ezzel az erővel be is csukta az ajtót majd én kéréséhez híven elkezdtem a kuka felé sétálni de kiszúrtam azt a nevet hogy Itachi és azonnal érdeklődni kezdtem így hát beleolvastam. Nem hittem a szememnek mikor láttam hogy a jelentésben az áll hogy viperás kikérdezés ami azt jelenti hogy amíg nem mond olyat ami az Ambunak ami megfelel addig kínozzák. Azonnal felvettem a cipőmet és rohantam anyámhoz hogy kérdőre vonjam. Majd mikor odaértem láttam hogy egy Ambussal  beszélget.

-ANYA HOGY MERTED? AZONNAL ÁLÍTSD LE ŐKET!- Kiabáltam és latszólag tudta miről beszélek.

-Nem lehet Yasuma.-

-EZ MILYEN VÁLASZ?- majd felkaptam az asztaláról a fogda kulcsait és rohantam meg persze reménykedtem hogy nem lesz semmi baja. Mikor odaértem az őrök elém áltak de egy ütéssel megoldottam a helyzetet, majd mikor beértem a helységbe csak egy cella fogadott ami üres volt ezért szaladtam tovább a hosszú és sötét folyosón de megpillantottam egy ajtót. Itt már csak az érzelmek irányítottak, majd betörtem az ajtót és láttam a félmesztelen Uchihát akinek bőre felületén lila hegek gyülekeztek és párból a vér is folyt láttam hogy egy újjabb ütésre készülnek ezért levettem a derekamról egy kunait és oda dadobtam ami szerencsére el is találta a viperát. Majd mikor a fegyver már hatástalan volt odarohantam a hegekkel ellátott fiúhoz és elkezdtem leszedni a láncok fogságából de jött az erősítés jobban  kellett sietnem mert egyre közelebbről hallottam őket. Sikerült leszedni szegényről a láncokat és elkezdtünk futni de zsákutcába botlottunk úgyhogy nem volt más választásunk mint a gyors szökés így kiütöttem a falat és a kapukat átlépve elhagytuk Konohát. Nehéz döntés volt de nem voltam hajlandó abban a városban élni amely kínozza azt a személyt akit szeretek, majd egy órás út után megérkeztünk egy kissebb nyaralóhoz mely a célból épült hogy nyaranként ide kijöjjünk anyával úszni a tóban és stb stb. De mostmár inkább menedéknek fog funkcionálni.