You are jerk. /VKOOK/

🌈8🌈

TAEHYUNG

A telefonom megzavart minden tettemben, habár úgy gondoltam nem is annyira nagy gond ez. Azonnal a nadrágomba nyúltam és Jeonggukról lemászva elővettem a készüléket. Mit sem foglalkozva vele kivonultam a házból és felvettem a csörgő eszközt.
-Szia Yoongi. Mi a helyzet?
-Én is ezt akartam kérdezni, haver. Elvagy tűnve mostanában. Mi van a kis pasiddal?
-Yoongi ezzel a fiúval valami nincs rendben, de majd elmesélem. Este átmegyek.-mondatom után le is raktam a telefont, majd megfordultam és szembe találtam magam Jeongguk mérges ábrázatával. Hupsz...

-Kiscsillag...-kezdtem volna, de ő inkább úgy döntött, hogy faképnél hagy. Na és először akkor éreztem, hogy valami velem sem okés. Nyomott a mellkasom.

-Várj már egy picit Jeongguk! Nem úgy gondoltam!-mentegetőztem, pedig az nagyon nem az én műfajom.

-Figyelj! Én is tudom, hogy nem vagyok normális, oké?! Tisztában vagyok vele, de nem tudok mit tenni ellene!-teljesen kikelve magából kiabált velem, én pedig rosszul érezve magam leültem az egyik székre.

-Sajnálom, baby.

-Ez a fej még esküszöm kárpótol is.-enyhén elmosolyodott egy perce, majd ismét mérges fiúba váltott.-De most inkább menj el.

-Ne már...

-Menj.-mivel láttam rajta, hogy komolyan gondolja, így inkább minden további szó nélkül távoztam az otthonából.

🌸🌸🌸

-Várj haver...azt mondod bírja ha pl egy kést végighúzol a testén?-Yoongi fura fejjel vizslatott, én pedig csak bólintottam egyet.

-Nem is az, hogy bírja hanem felizgul rá! Érted te ezt? És ez nem minden. Asszem...asszem beleestem.-barátom elnevette magát az utolsó mondatomon, mire szememet forgatva rászóltam, hogy fejezze be.

-Hát úgy látszik tesó, hogy még neked is teremtettek valakit. Ez azért nagy szó.

-Kössz...-egyet kellett vele értenem, tényleg nagy szó, de mégis úgy csináltam mintha rosszul esett volna. Pedig cseppet sem bántott meg.

-Neked hogy megy a meló?-kérdeztem barátomtól, ugyanis már rég beszéltünk ilyenről.

-Áh a fasz kivan vele. Az a büdös drogos geci egyszerűen annyira jól álcázza magát, hogy alig találom meg.-hát igen. Yoongi nem azért jár a sulinkba mert annyira fiatal, hanem neki ez munka. Mint említettem ő rendőr. Most éppen csak be van épülve, hogy megtalálja a drogterjesztő srácot. Bár nála ez fura, hogy nincs még meg.

-Te...biztos nem találtad még meg?-szemöldököm összehúzva tettem fel neki kérdésemet, mire elhúzta a száját.

-Hááát...na jó, de megvan már csak egyenlőre elvagyok itt...olyan kis nyugis ez a sulis élet, hogy még nem szeretném abbahagyni. Pedig valójában már a második napomon rájöttem ki az. Ezzel az egésszel annyi a baj, hogy mostmár a főnök azt mondta, ha nem találom meg 2 héten belül akkor levesz az ügyről.-Yoongi kissé szomorú ábrázattal figyelte a padlót, én pedig a szám szélét rágva gondolkoztam mivel húzhatná még az időt. Szerettem volna neki segíteni, de egyenlőre semmi értelmes nem jutott eszembe. Szegénynek nem volt túl sok gyerekkora. Gondolom ezért élvezi most ezt az iskolás sztorit.

-Figyelj majd valamit kitalálunk.-bíztattam és láttam is rajta, hogy ez jól esik neki. Aztán igazából a beszélgetésünk közepette hallottunk egy nagy lélegzetvételt, mire sóhajtottam egy óriásit és a fegyveremet elővéve lőttem egyet a hátam mögé.

-Csóri hogy nem halt meg?

-Elkúrtam. Szerintem nem ment túl mélyre a késem. Nem tudom, de volt már ilyen máskor is. Vannak elég harcos emberek.-tudtam le ennyivel, aztán már témát is váltottunk.

-Nem írsz a hercegednek?-kérdésére csak a fejemet ráztam.

-Majd a suliba beszélek vele. Vagy éjszaka bemászok az ablakán.-mondatomra mindketten felnevettünk.

-Na én lépek.-állt fel Yoongi a székről, majd az ajtó felé vette az irányt.-Holnap beszélünk te kis hősszerelmes. Csá tesó!-elköszönt, mire elmormoltam egy sziá-t, így utána már nyugodtan lépett ki a házam ajtaján.