You are jerk. /VKOOK/

🌈4🌈

-Most is azt teszed. A pillantásod az őrületbe kerget. Olyan ártatlan, de mégis bűnös. Amolyan izgató fajta.-közelebb hajolt arcomhoz és abban a pillanatban rájöttem...Rájöttem, hogy mekkora egy pszichopata elmebeteg idióta.

-Te egy barom vagy!-kiabálok, majd mennék el valamilyen jó messzi helyre, de még ezt sem engedi meg nekem. Kezemet erőszakosan megfogva ránt vissza magához. Izmos mellkasának feszülök és hiába is tagadnám a dolgot, akkor is látszana, hogy mennyire élvezem közelségét. Teljesen elkábít.

-Ne tartsd bent a levegőt. Nem akarom, hogy így fulladj meg. A halálodat én szeretném elintézni.-előveszi legaranyosabb mosolyát, mintha mondata annyira édes lenne. Neki ez komolyan cuki?

-Miért teszed ezt velem? Mit tettem ellened? Taehyung, miért akarsz bántani?-megrökönyödve bombázom kérdéseimmel. Gyönyörű szemei bizonytalanságot tükröznek egyetlen pillanatra, aztán egy komoly ábrázatot felvesz és így szólaltatja meg újra érdes hangját.

-Túl értékes vagy ahhoz, hogy élve maradj. Az értékes embereknek muszáj meghalniuk. Csak így lehetnek boldogok.-hitetlen arcommal jelzem neki, hogy még csak egy picit sem értek vele egyet.

-Nincs igazad, Taehyung!-rivallok rá, miközben hangot adok gondolataimnak. Fejét közelebb mozdítja arcomhoz, mire testem hirtelen zárja ki a külvilágot. Agyam tudja, hogy ezt nem szabadna, de mégsem tudok neki parancsolni. Minden egyes részem ezért a velejéig romlott férfiért kiált. Mi a franc történik velem?! A fenébe!

-Nem értelek. Miért vágysz rám, amikor tudod, hogy semmi jót nem kaphatsz tőlem?-hangja értetlenül csengett, akárcsak az én lélegzetem. Saját testem sem értette reakcióját a fiúra. Nem tudtam mi lenne erre a kérdésre az értelmes válasz. Honnan tudnám, hogy miért ezt váltja ki belőlem?

-Engedj el.-erőtlenül beszéltem. Hogyan is lettem volna képes erős lenni? Hiszen egy mocskos félisten állt előttem!

-Minden rendben?-Namjoon lépdelt éppen mellénk, ezzel engem kimentve egy nem túl kellemes helyzetből. Köszönöm, haver! Taehyung elnézett szememből, majd egy önnyugtató sóhaj után szépen lassan eltávolodott tőle és mérgesen barátomra nézett. Nem szólaltatta meg elbűvölő hangját, hiszen rajtam kívül nem beszél senkihez. Ugyebár... Nagyot nyelve próbáltam a jelen pillanatba visszahozni magamat, még akkor is, ha ez nem a legkönnyebb dolog volt az életemben.

-Taehyung csak...csak segített nekem megkeresni valamit.-válaszoltam, miután sikerült lélegzetemet helyreállítanom. Az előbb említett személy hirtelen kapta felém a fejét és értetlen arckifejezéssel próbált megfejteni. Nyugi, én sem értem miért védtelek meg...

-Biztos nincs semmi baj, Jungkook?

-Namjoon...egészen biztosan. Megbeszéltünk Tae-vel mindent és arra jutottunk, hogy a tegnap ami történt csak egy buta félreértés volt. Viszont már minden okés köztünk.-mosolyogva karolom át gyilkosom vállát, miközben azon agyalok, hogy miért is hazudtam ekkorát a legjobb barátomnak. Nam összehúzott szemöldökkel nézett karomra, ami Taehyung vállain pihent, majd szép lassan megszólalt.

-Nem hinném, hogy ez bármiféleképpen is lehetne egy buta kis félreértés.-sóhajtott egyet, majd további szavait a mellettem álló fiúhoz intézte.-Ha zsarolni mered, én esküszöm megöllek. Nem érdekel, hogy ki vagy te és, hogy miket tudsz...ha bántani fogod a legjobb barátomat, könnyűszerrel foglak kivégezni.-haverom mondata igazán meglepett, hiszen még egyszer sem hallottam őt így beszélni. Védelmezőm minden további nélkül hagyta el társaságunkat, én pedig egyből elengedtem Taehyungot.

-Komolyan nem tudom felfogni a viselkedésedet, Jeongguk. Egyszerűen értelmetlen amit csinálsz.-fejét rázta miközben értetlen arcot vett fel életem megkeserítője.

-Csak hagyj békén.-mondtam, majd nem sokkal később Taehyung el is sétált tőlem.

TAEHYUNG SZEMSZÖGE

-Nem hiszem el ezt a srácot. Kiakartam vágnia szemét, erre ő mit csinál? Lenne egy alkalma, hogy esetleg eltüntessen a suliból, de neeem. Megvéd. Ez egy tízes skálán mennyire normális?-magyarázom áldozatomnak a problémáimat, miközben szegény úgy remeg mint a kocsonya.

-Hát ez kész!-kiabáltam el magamat, majd késemet a hasába szúrtam. Felordított, ami engem valamiért boldogsággal töltött el.-Utálom, hogy az emberek nem tudnak válaszolni!-még csak leplezni sem tudtam volna kiakadásomat. Fejemet rázva fogtam késemre és beljebb nyomva testében, végighúztam alhasáig. Vére arcomra fröccsent, lelke lassan kiszállni látszott testéből.-Szuper! Most tiszta vér lett a fejem! Köszi szépen...-lenyaltam a szám sarkában lévő vércseppeket, aztán neki láttam kedvesem feldarabolásának.

🌸🌸🌸

A srác vérének és részeinek elcsomagolása közben barátom, Yoongi kopogtatott a pincém ajtaján.

-Jaj ne, Tae! Már megint? Borzasztó bűz van idelent.-pulcsija ujjával eltakarta orrát, hátha úgy nem érzi a szenvedés szagát és szép lassan mellém sétált.-Azt mondtad múltkor, hogy ezt abbahagyod.-az asztalról felvette áldozatom kezét és jól szemügyre vette. Végignéztem ahogyan nyugodt arca undorodó tekintetté változik át, aztán végül én is megszólaltam.

-Tudom, mit mondtam, de felbaszták az agyamat.-barátom közelebb jőve adta kezembe a kezet, amit eddig tanulmányozott.-Köszönöm!-bólintottam és feltettem a végtagot a helyére.Tenyereimet összecsaptam és mosolyogva végignéztem gyűjteményemen. Gyönyörű!

-Hadd találjam ki! Jeongguk, igaz?-mosolyom lehervadt arcomról, majd Yoongi felé fordultam.

-Most téged is kedvem támadt megölni.-jelentettem ki játszi könnyedséggel, mivel nem szerettem volna melankolikus gondolataimba merülni. Rohadj meg, Jeongguk!

-Ó a francba! Milyen kár, hogy én is értek a gyilkoláshoz.-profi módon eljátszotta a szomorú kisfiút, ami igencsak kevés embernek szokott sikerülni. Igen, ő az én kicsit visszafogottabb kiadásom. Min Yoongi, a hírhedt rendőrfőnök.

Sziasztok!

Egy kisebb kihagyás után, de elhoztam nektek a következő részt! Remélem tetszik és nem hagytam benne sok hibát.

Köszönöm ha elolvastad és hagytál is magad után valami kis jelet!

Ne felejtsetek el követni instagrammon: _panda_leanbh_wattpad_

! THANK YOU EVERYONE !