Hajnalban izzadva és kissé fuldokolva ébredtem fel. Nagyon rossz előérzetem volt... Aztán amikor felültem az ágyamba észrevettem a szobám sarkában ülő gyilkosomat. Már meg sem lepődöm. Pár percig néztem gyönyörű sötétbarna szemeibe, majd egy szemforgatás után rákérdeztem a dologra.
-Mit keresel itt?-túlzott nyugodtságommal nem csak őt, hanem magamat is megleptem. Egyszerűen már nem tudtam tőle annyira parázni, mint az elején. Hiszen ha meg akar ölni, akkor úgyis megfogja tenni. Nem tehetek semmit sem a dolog ellen.
-Hiányoztál.-nemes egyszerűséggel jelentette ki mondatát, én pedig felhúzott szemöldökkel néztem íriszeibe. Hogy lehet egy ekkora idiótának ennyire szép szeme?
-Te egy barom vagy.-mondtam, majd inkább másfelé vezettem tekintetemet. Komolyan már attól féltem, hogy zavarba jövök ha egyfolytában szemezek vele. Mi van már velem? Aztán gondolkodásomból kiszakított egy kéz, ami lassan felemelte fejemet. A pillanatot megzavaró kéz tulajdonosára pillantottam, bár utána azt kívántam bárcsak ne tettem volna, de ez most teljesen mindegy.
-Annyira szépek a szemeid.-kezdte megint beteges hajlamai sorolását.-Azt akarom, hogy az enyém legyen.-sóhajtott egyet, aztán folytatta.-Mármint úgy mindened.-lélegzetem felgyorsult, miközben próbáltam normalizálni szívverésemet. Miért történik ez velem?
-Megakarsz ölni?-talán kissé túlságosan kimutattam félelmemet remegő hangommal, mivel hirtelen gúnyos nevetése töltötte be az egész szobámat. Nem értettem semmit.
-Butus, én arra gondoltam, hogy szeretném ha a párom lennél.-szemeim kétszeres méretükre tágultak, ugyanis nem tudtam sehova sem tenni mondatát. Hogy mit akar ez tőlem?
-Te meg mi a fenéről beszélsz??-kérdeztem teljes csodálkozással majd csendben, sötét íriszeiben elveszve vártam válaszára. Fejét oldalra billentve figyelte arcom apró vonásait. Magyarul kicseszett idegesítően kezdett el bámulni. Lassacskán közelebb hajolt hozzám, majd látószervével elbűvölve próbált filmbe illő jelenetet létre hozni köztünk. Kisebb nagyobb sikerrel... Próbáltam megállítani, de próbálkozásomban túl kevés erő volt így ő arcomat kezei köze véve lassan ajkaimra tapadt. Az az érzés.. leírhatatlan volt. Mintha az idő megállt volna körülöttönk. Csakis rá tudtam koncentrálni, más nem járt a gondolataimba csak az, hogy hogyan tud ez a gyilkos ennyire elvarázsolni. Fájt az érzés, hogy pont ő.iranta vannak ilyen dolgaim, de hát mit tehettem volna? Már tudtam, hogy teljesen bele estem ebbe a fura fiúba. Eddig is tudtam magamról, hogy nem vagyok normális viszont azt nem gondoltam volna hogy ennyire beteg vagyok. Szépen eltávolodott tőlem és mélyen szemeimbe nézett.
-Most már érted miről beszélek? Nem megölni akarlak egyszerűen azt érzem, hogy kellesz nekem.-hangja őszintének tűnt, én pedig azt hittem, megfulladok. Azt gondoltam mindjárt elsüllyedek a sötétségben ami bennem keletkezett. Úgy éreztem én is gyilkos vagyok. Az jart a fejemben, hogy még ölni is képes lennék csak azért hogy mellette tudhassam saját magamat. Féltem az újonnan feltörő ismeretlentől, de próbáltam elnyomni magamban. Mit is tehettem volna? Letámadott, elragadott és onnantól kezdve nem érdekelt más. Bűnrészes lettem. Legalábbis ez volt bennem.
-Félek.-csúszott ki a szamon egy olyan dolog, amit nem akartam, hogy megtudjon. Szemöldökét összehúzta és zavarodottan tekintett rám.
-Miért és mitől? Én nem bántalak. Próbáltam, nem tudlak.-sóhajtott, én pedig csak a fejemet ráztam.
-Nem, nem tőled félek. Saját magamtól, az érzéseimtől.-megmagyarázhatatlan volt amit ő kihozott belőlem. Sohasem éreztem még ilyet. Mintha varázslatot vetett volna be ellenem.
-Tudom, hogy ez most fura, de nincs mitől félned. Mindentől megóvlak. Nem hagyom hogy bárki vagy bármi is bántson. Magadtól is megvédelek ha kell, csak legyél velem. Nem tudlak elengedni. Gyűlölök kötődni, de szeretném veled ezt megpróbálni.-őszintén beszélt. Hallottam rajta, hogy őszinte velem.-Most mennem kell de ígérem holnaptól csakis a tiéd vagyok. Reggel jövök érted és megyünk együtt suliba. Mit szólsz?-enyhén mosolyogva pillantott szemeimbe. Arcomon végig simította kezét és egy finom puszit hintett az említett területre. Én csak bólogatni tudtam, meg persze puha kezébe belesimulni. Amikor becsuktam a szemem még éreztem őt, viszont amikor kinyitottam már el is tűnt. Mintha csak egy álom lett volna...Szertefoszlott.
Sziasztok! Hát nem lett valami hosszú rész meg hát igen kicsit el is maradtam vele, deee azért remélem tetsziik. 😅
Jól esne egy kis komment meg esetleg szívecske iiis! Puszilok mindenkit!❤
KAMU SEDANG MEMBACA
You are jerk. /VKOOK/
Fiksi Penggemar-Te hazudtál nekem.-meredtem lesokkolódva magam elé. -Ez nem igaz. Pusztán csak nem mondtam el a részleteket. -Gyerünk Junkookie, húzd meg a ravaszt!-feltartott kezekkel parancsolt rám, bár tudta, hogy úgysem fogom megtenni. -Miért van neked pisztol...
