You are jerk. /VKOOK/

🌈11🌈

JEONGGUK

Hazarohantam a Taehyunggal való veszekedésem után, de még itt sem hagyott nyugtot nekem.

Faszfej: Jeongguk megbeszélhetnénk ezt?

Faszfej: De ha nem az is oké csak írj valamit.

Faszfej: Semmit nem értesz, de oké csináld a hisztidet. Tudtam, hogy úgysem fogsz megérteni.

Faszfej: Jó. Akkor úgy látom vége. Szia. 

Nem válaszoltam neki, ő pedig nem írt többet. Tehát így már biztos lehetek abban, hogy minden ami róla terjeng az iskolában, igaz. Az pedig, hogy vége szerintem egyértelmű volt már a beszélgetésünknél is. A sírásom szerencsére már elmúlt és a légzésem is normalizálódott. Már csak azon gondolkoztam, hogy vajon hibáztam-e. Elkellett volna fogadnom azt amit csinál? Azt hogy egy fegyvert nyomott a fejemhez? Értem én, hogy beteg vagyok és teljesen elfogadhatatlan dolgokra is képes vagyok felizgulni, de egy pisztoly már nekem is sok. Mivan akkor, ha egyszer eldurran az agya és engem is megöl? Vagy mivan ha már most is azt tervezi, hiszem már az exe vagyok...De hát ezen hiába gondolkozok, ugyanis ha ezt akarja, ígyis úgyis halott leszek. Ellenne semmit nem tudok tenni.

Namjoooooon👀: Hol vagy?

Me: Itthon

Namjoooooon👀: Jungkook ha nem jössz be matekra a tanár kifog baszatni a suliból.

Baszki...elfelejtettem, hogy mennyire szívózik mindenkivel az a tanár. Muszáj bemennem, de egyáltalán nincs kedvem, hiszen akkor összefutok vele is. Őszintén szólva, kezdtem benne teljes mértékben megbízni, de most valahogy remegve gondolok arra, hogy szembe kell néznem vele. Gyorsan összeszedtem magam és visszasprinteltem a sulihoz. Bizonytalanul lépdeltem a folyosón, ahol az összes diák kint volt, hiszen erre van a szünet.

-Na végre!-Namjoon lépdelt mellém, én pedig összerezzenve húzottam tőle távolabb.

-Baj van?-kérdezett rá az előző mozdulatomra. Nem válaszoltam. Nem tettem ugyanis ebben a pillanatban néztem szembe a démonommal. A folyosó túlsó felén állt és Yoongival beszélgetett. Vagyis inkább csak Yoongi beszélt hozzá, mivel ő csakis engem figyelt.

-Na jó, Jungkook! Mi történt?-barátom maga felé fordított, mire fejemet megráztam és közöltem vele, hogy majd később elmesélem. Taehyungék felé tekintettem ismét és láttam, hogy elindulnak felénk. Ijedten hátráltam egyet, mire Taehyung megállt, de a másik fiú továbbra is közelített hozzánk.

-Sziasztok.-köszönt nekünk Yoongi.-Elrabolnám Jungkookot egy pár perce Namjoon.

-Bocsi de nekem órára kell mennem.-mondtam, szinte már motyogva. Nem tudom, hogy mit akar tőlem, de van egy olyan érzésem, hogy Taehyungról akar beszélgetni. Igazából csak azt nem értem, hogy ők mióta vannak jóban.

-Tudsz telefonozni órán?-bólintottam, így Yoongi minden további nélkül elsétált tőlünk, mi pedig haladtunk órára.

-Délután szépen elmondod mi az isten folyik itt.-Namjoon mérges hangja ébresztett arra rá, hogy bizony márcsak ő nem tud a háttérben folyó eseményekről. Már persze a fontosabb emberek közül.

-Elmesélek majd minden ígérem.-ezután már nem beszéltünk többet, ugyanis az órára beértünk és velünk együtt a tanár is. A telefonom pedig természetesen szinte egyből megrezzent.

Yoongi: Na szóval jobb lett volna személyesen de mivel nem érsz nagyon rá meg persze én sem így marad ez a személytelen kommunikáció.

Me: Olvaslak.

Yoongi: Tudom mi történt köztetek és bánt hogy nem voltam akkor ott.

Yoongi: Tae nem rossz ember. Sosem bántana téged. Vagyis hát én sosem hagynám hogy bántson csak kicsit már kivolt a dolgoktól és azért tette amit tett. Nem akart megijeszteni és mivel vele nem beszélsz ezért gondoltam teszek én egy próbát. Iszonyatosan szeret téged és ez nála nagyon nagy szó. Soha nem volt még szerelmes de most látszik rajta hogy beléd van bolondulva és tudom ez tőlem fura mert nem tudtál róla hogy mi jóban vagyunk pedig aztán már veled is régóta barátok vagyunk de o a gyerekkori barátom, szinte már a testvérem. Vannak hibái de ami biztos az az hogy baromira szeret téged és nagyon szeretné ha elfogadnád vagy legalább csak megpróbálnál beszélni vele.

Yoongi: és annyit még hozzátennék hogy talán érted képes lenne változni.

Me: Figyelj én...nem akarok egy ilyen embert magam mellé. Félek tőle. És nem túl biztató hogy nem hagynád hogy bántson. Te nem vagy mindig ott.

Yoongi: Tudom de gondolj bele abba hogy tényleg nem bántana és vele egy olyan szoros kapcsolatod lehetne mint még soha senkivel. Mellette senki nem érhetne hozzád egy ujjal sem. Sosem hagyná hogy bármi bajod essen. Konkrétan a tenyerén hordozna ha engednéd neki.

Me: Téged miért nem zavar amit csinál?

Yoongi: Sokmindent nem tudsz kicsike.

Yoongi: De amint lesz időnk mindkettőnknek elfogok mondani mindent. Mostmár tudnod kell neked is az igazat. És én megbízok benned.

A telefonomat lezárva gondolkoztam az olvasottakon, de akkor még fogalmam sem volt arról, hogy ennél még sokkal több titok van körülöttem.