Vágy és Hatalom

A buli

- Íme, ez lenne a szobája! - mutatott Piton professzor az egyik ajtó felé. Ujjaimat ráfontam az ezüst kilincsre, majd lenyomva vártam a kattanást. Óvatosan kinyitottam az ajtót, ami kissé nyikorogva nyílt ki. Körül néztem, és furcsán tapasztaltam, hogy a szoba nagyon hasonlít az enyémhez ami otthon van, de nem ez volt az egyetlen furcsaság...
- Két ágy van?- néztem értetlenül a férfira mögöttem, aki már épp készült volna indulni.
- Igen! Mivel nem csak az ön szülei kértek "puccos magán szobát" - rajzolt macska kaparást a levegőben.- így kénytelen voltam valakivel összerakni akinek a szülei szintén magán szobát kértek a gyerekének. Sajnos a kastély sem végtelen nagyságú. - pillantott vissza a válla felett, majd eltűnt a folyosó végén.

Döbbenten néztem végig a szobán, és jobbnak láttam kipakolni. Odasétáltam a fekete gardróbomhoz és nekiláttam a kipakolásnak. Nagyjából tíz perc után rájöttem, hogy kicsi lesz nekem ez a szekrény, így egy leplezett tágító bűbájt alkalmazva már belefértek a ruháim. Miután bepakoltam megfogtam a szekrényajtót és valami furcsát tapintottam ki rajta. Jobban megnézve egy véset volt benne. D + H.

"Na de jó. Biztos valami gerlepár lakott vagy lakik ebben a szobában."

Fintorodtam el a gondolataimon. Ránéztem az órára és azt véltem felfedezni, hogy még egy csomó időm van a buliig, ezért egy gyors átöltözés után elmentem sétálni. Miután kiléptem az épületből, csak egy kis sétát akartam tenni, de annyira belemerültem a gondolataimban, hogy nem is figyeltem merre visz a lábam. Mire feleszméltem csak egy szőke fiút láttam aki egy padon ülve mélyedt el a gondolataiban. Segítség reményében oda sétáltam hozzá.
- Szia ne haragudj! Megtudnák mondani, hogy hol vagyok és, hogy hogy jutok vissza a kastélyba? Egy bulin kéne legyek de szerintem már el is késtem!- szemeimmel a fiú szemeit kerestem akin látszott, hogy nem igen örül annak, hogy kizökkentettem a gondolat menetből.
- Szia. - nézett bele a szemembe.- Most épp a Fekete-tó mögötti kis erdő határán vagyunk. Úgy is épp indulni készültem!- ajánlotta fel segítségét burkoltan.

Miután kiléptünk az erdőből, a fiú megtörte a kínos csendet.
- Ismerjük mi egymást? - kérdezte egyik szemöldökét felhúzva. - Olyan ismerősnek tűnsz.
- Lehet a lakomáról. - feleltem megvonva a vállamat.
- Nem, onnan biztos nem. Én nem voltam jelen.
- Akkor lehet, hogy azért mert én is mardekáros vagyok.- mutattam a pulcsiján lévő címerre, utánna az enyémre.
- Nem ez sem az igazi. - rázta meg fejét.

Már bent sétáltunk a kastélyban, mikor Piton professzor utunkat állta a lépcsőn.
- Maguk mit keresnek ilyenkor a hálókörletükön kívül? - förmedt ránk összehúzott szemöldökkel.
- Elnézést tanár úr, épp oda tartunk. - álltam a tekintetét és vártam milyen büntetést szab ki.
- Áh Mss. Lightwood! Remélem Mr. Malfoy nem tereli rossz útra! - nézett rá a szőkére mellettem. A fiú csak zsebre tett kézzel állt mellettem, majd a professzor felszólítására csak megvonta a vállát. - Mégegyszer meg ne lássam magukat takarodó után a folyosókon lófrálni! Érthető voltam?
- Többet nem fordul elő! - válaszoltam, majd Malfoyyal az oldalamon megindultunk a klubhelységünk felé.
- Köszönöm, hogy visszakísértél. - vetettem oda a fiúnak egy nagy mosollyal.
- Méregfog! - szólt a kőfalhoz. - Nem segítettem semmit, csak mivel úgy is indultam vissza így nem igen volt más választásom. - magyarázta, miközben pillantása belefonódott az enyémbe. Valami nagyon furcsa érzés fogott el miközben tekintetem fürdött a fiúéban. Viharszürke szemei olyan ismerősek voltak, olyan érzés volt mintha otthon lennék mellette.
- Akkor hagyjuk! - majd azzal a lendülettel bementem a klubhelységbe. Felszaladtam a lépcsőn majd egyenest a szobámba vezetett az utam. Ám mikor megfordultam, hogy becsukjam az ajtómat, az előbb faképnél hagyott fiú útját állta a műveletnek.
- Most már követsz is? - néztem rá sokatmondóan.
- Először is! Ez -mutatott a küszöbre- az én szobám! Másodszor. Ez a fiúk hálókörlete. Harmadszor meg mi a cickányt keresel itt. - felhúzva szemöldökét várta a válaszom miközben az ajtófélfának támaszkodott.
- Ez nem lehet a te szobád! Ezt a szobát nekem kérték a szüleim! - háborodtam fel. Malfoy fogta magát, ellökte magát a fa kerettől, majd az ajtó melletti névtáblára mutatott. Sandítva kiléptem a szobából és belém hasított a felismerés. Igaza volt a fiúnak. Ott ékeskedett a neve cifra betűkkel. Draco Malfoy. Ám nekem is igazam volt hisz az én nevem pedig alatta díszelgett.
- Úgy tűnik szobatársak leszünk. - mondjuk egyszerre a szőkeséggel.

Bementünk mindketten a szobába, majd ki-ki a saját ágyára leültünk és csak néztük a padlót. Vágni lehetett a csendet ami rászállt a helyiségre. Eme nagy mélázást a toronyóra hatalmas kongása zavarta meg. Fejemhez kapva odafutottam az éjjeli szekrényemhez, rápillantva az órára hasított belém a tudat hogy 9 óra van.
- Nemsokára kezdődik a nyitó buli.- kiabáltam fel.
- Ne aggódj addig van meg 1 óra hossza. - nyugtatott a fiú aki időközben egy könyvet kezdett el olvasni.
- Persze és te nem tudod, hogy mennyi időbe telik egy lánynak elkészülni! - förmedtem rá majd irányt vettem a fürdő felé.

A fürdő hatalmasak tűnt ahhoz képest, hogy milyen kicsi is valójában. A sarokban egy nagyobb zuhany kabin foglalt helyet. Mellette egy kád állt, körülötte mindenféle tisztálkodási szerek. Az ajtó mellett egy tükrös kézmosó volt amit egy hosszú szekrény tartott. Mellette a WC ami oldalán egy viszonylag nagy ablak húzódott végig a falon, melyet smaragdzöld csipkefüggönnyel takartak el.

Gyorsan beugrottam a zuhanyzóba majd hajat mostam és lezuhanyoztam. Miután végeztem magamra tekertem a törülközőmet és kiléptem a szobába hatalmas gőzfelhőt húzva magam után. A szobatársam már türelmetlenül járkált a szobában várva, mikor méltóztatok kijönni. Meghallva az ajtónyitást hátra fordult.
- Már azt hi....- akadt meg a torkán a szó. Felhúzott szemöldökkel néztem rá jelezve, hogy mit bámul. A fiú csak méregetett és szája sarkába megjelent egy apró mosoly.
- Ne mond már, hogy nem láttál még lányt törülközőben? - kérdeztem értetlenül, ezzel kirázva a fiút a gondolataiból. - És ne gondolj semmi perverzre. - csúszott ki a számon hallva a fiú gondolatait.
- Legilimentor vagy? - tette fel a kérdést. Láttam, hogy arcába szökött a vér a hirtelenjében tett kijelentésemtől.
- Valami olyasmi. - válaszoltam végül felismervén elszólásomat és tudtam, hogy hiába magyarázkodnék. - Na akkor mész fürdeni vagy sem? Vagy segítesz felöltözni? - vágtam oda a szavakat neki egy kis kacér mosollyal.
- Öhm. Mi? - Draco szeme kistányér nagyságra növekedett.
- Jaj ne nevettessük magunkat. - lomboztam le a fiút. Draco egy morgást hallatva indult meg fürdeni. Amint meghallottam, hogy folyik a víz, kinyitottam a gardróbom ajtaját és besétáltam. Már előre megterveztem mit veszek fel, így nem kellett sokáig keresgélnem. Választásom egy ezüst flitteres ruhára esett, aminek hátulja mélyen kivolt vágva egészen majdnem a fenekemig. Spagetti pántja tartotta testemen a combom közepéig érő anyagot. Nem volt szűk fazonú így könnyen kaptam benne levegőt és a mozgásban sem korlátozott. Pálcámmal suhintva, készre varázsoltam hajamat és sminkemet. Lágy hullámokat varázsoltam, amik lágyan estek a hátamra eltakarva a csupasz hátam nagy részét. A sminkemet nem túl kirívóra csináltam. Egy kis rózsaszín a szememre amit egy kis barnával mélyítettem, a számra pedig egy bőrszínű matt rúzst tettem. Az egészet a cipőmmel fejeztem be, ami egy ezüstcsillámos magassarkú volt.

- Hailey! Hol vagy? - kiabált Draco a szobánkból.
- Itt vagyok. Nem kell üvölteni! - förmedtem rá a fiúra mikor kiléptem a szekrényemből. A szőke csak nézett. Szemeit végig futtatta rajtam fentről le, majd újra.
- Gyönyörű vagy! - csúszott ki a száján. Mikor észre vette, hogy ezt nem csak gondolta, megköszörülte a torkát majd megindult az ajtó felé.
- Várj meg! - siettem utánna. A folyosón vízhangzott cipőm kopogása. Mire utolértem a fiút, már a lépcsőknél volt.

A klubhelység most nem adott helyet a tanulásra vágyakozóknak és a pihenőknek, akik menekülni akartak a mindennapoktól. Most dübörgött a zene és alkoholtól bódult fiatalok táncoltak a szoba közepén.