Vágy és Hatalom

Új kezdet

- Várod már a holnapot kincsem? - kérdezte az apukám miközben egy csirkemell falatot emelt a szájához. Épp az étkezőben ültünk és vacsoráztunk. Az asztalon annyi étel volt, hogy egy egész város jól lakhatott volna, pedig nem volt vendégünk, hogy ekkora lakomát csapjunk.
- Hailey! - szólt rám anyám ezzel vissza rázva az élők közé. - Apád kérdezett valamit? És ne könyökölj az asztalnál.
- Mi? Jaj igen, elnézést csak gondolkoztam. Mit kérdeztél apu? - tekintetemet a férfira emeltem. Apám furcsálló pillantásokat vetve rám feltette újra a kérdést.
- Varod már a holnapot?
- Igen már nagyon várom. Bár kissé ideges vagyok. - válaszoltam és egy borsóval játszottam a tányéromon.
- Mi a baj szívem? Amióta az Abszol úton jártál, furcsán viselkedsz. - nézett rám a velem szemben ülő asszony. Kezeimet letéve a combomra, felnéztem a tányéromból az anyám szemébe.
- Semmi baj nincs anya, csak nagyon izgulok az új suli miatt- nevettem fel idegesen. Apámék összenéztek, majd újra rám.
____

- Aaaah.... - hallottam a hangot a földről és azonnal leguggoltam a fiú mellé, aki miattam szenved a földön.
- Jesszus! Ne haragudj, nem volt szándékos. - rémülten kaptam a fejemhez ráeszmélve, hogy mit is csináltam.
- Semmi baj. Nekem nem kellett volna megijesztenem. - nyögte ki az áldozatom, aki próbálkozott felülni a földön.
- Nagyon megütötted magad? Fáj valahol? - kapálóztam a fiú fölött és próbáltam segíteni neki felállni.
- Nem, semmi bajom. Igazán lehengerlő vagy. - vakarta a fejét idegesen.- Az előbb nem bírtam bemutatkozni. Theodor Nott vagyok. - nyújtotta felém a kezét, bízva benne hogy nem vágom földhöz megint.
- Én pedig Hailey vagyok. Na haragudj, hogy letepertelek. - megfogtam a kezét és kezet ráztunk. - Va.... vagyis nem úgy. Hanem az előbbiért.- emeltem fel két kezem, hogy azokkal is segítsem nyelvbotlásom magyarázatát.
- Tényleg nincs semmi baj! Az én hibám volt. - szabadkozott a szőkésbarna fiú. - Új vagy itt? Még sosem láttalak erre fele.
- Igen, idén kezdek a Roxfortban. - mosolyogtam rá.
- Nem hittem volna, hogy gólya vagy. Kicsit idősebbnek néztelek.
- Ja, nem dehogy. Idén kezdem a 6-dik évemet. Eddig az Ultra Sylvanum iskolába jártam. - szememmel a földet pásztázva mondtam ki előző iskolám nevét félve attól, hogy mi fog következni.
- Hallottam arról az iskoláról. - vakarta meg a tarkóját. Egy kissé úgy érzem kár volt elmondani, hogy hova is jártam iskolába. - Milyen szépen beszéled a nyelvünket, nem is hallok akcentust.
- Igen, erre nagyon odafigyelt a nyelv tanárom. Meg kellett tanulnunk magyarul, románul, angolul és meg latinul is. - mosolyogtam a fiúra kissé zavarodottabban.

- Nott gyere már. Csak rád várunk. - hallottam egy furcsa női hangot a fiú háta mögül. Egy félhosszú barna hajú lány lépett ki Theo mellé. - Haladj már. Oh! Hát ő meg kicsoda?- fordult felém a lány.
- Szia Hailey vagyok.- nyújtottam volna oda a kezem de a lány ügyet sem vetett rám és visszafordult a fiúhoz.
- Ja ja biztos. Figyelj Theo tudod, hogy nem szeret várakozni. Gyere már. - rángatta a fiú ingujját, aki nem győzött bocsánatkérő pillantásokat vetni rám.
- Menj csak nyugodtan, nekem még úgy is vásárolnom kell. Örültem a találkozásnak. - integettem Theo felé, de őt már berántotta a lány az egyik sarkon.
____

- Kislányom! Kezdek aggódni. Figyelsz te ránk egyáltalán? - kezdte anyukám felemelni a hangját.
- Persze. - hazudtam, bár fogalmam sincs, hogy mennyi ideje nem figyeltem. - Anya, nagyon finom volt a vacsora. Ha megbocsátotok felmennék a szobámba.
- Rendben kicsim. Pihend ki magad holnapra. - mondta anyukám és aggódó tekintettel figyelte ahogy felkelek az asztaltól és felmegyek a szobámba.

Beléptem a szobámba, becsuktam magam mögött az ajtót. Homlokomat nekitámasztva merengtem el a múltamba. Abba a múltba amit a legszívesebben kitörölnék az emlékeimből de nem lehet, mert egy olyan fajtának mint én nem használ az emléktörlő bűbáj. Megfordultam és szétnéztem a szobámba és nem láttam mást csak egy olyanlány szobáját akinek se önbizalma se barátja. Maga a szoba tökéletes volt. Nagy franciaággyal, hatalmas gardróbbal tele ünnepi ruhával, némelyik elég vadítóan nézett ki. Saját fürdőszobával, amiben volt tusolókabin és egy kád is. Szépítkezős asztal az ablak mellett, és egy hatalmas tükör. Még is nem láttam mást csak egy helyiséget. Egy helyiséget ahol soha nem volt pizsama parti, házi buli, önfeledt nevetés barátnőkkel. Csak sírás, depresszió és meg nem valósuló álmok.

"Hailey itt és most elég! Holnap új nap. Az lehetsz aki lenni szeretnél. Barátokat szerzek! Igen! Nem lehetek állandóan magányos! Érzem holnap lesz az én napom!"

Leültem az ágyamra és csak bámultam az összecsomagolt bőröndjeimet. Lefeküdtem és úgy aludtam el, hogy igen is kezembe veszem az életem és boldog életem lesz!