Vágy és Hatalom

Abszol út

Másnap kora reggel elindultunk az Abszol útra, ahol az angol mágiával rendelkező emberek szoktak vásárolni. Bármire van szüksége az embernek, azt itt megtalálja. A ruhától kezdve, a legapróbb mütyűrön keresztül, a varázspálcáig.

- Nos, kisasszony, mi az első tétel a listán? - rázott ki a gondolataimból Luther.
- Öhm....az iskolai egyenruha, amit a talárszabászatban kell varratni.
- Rendben. Akkor induljunk kisasszony.
- Luther, hányszor kértem, hogy szólítson nyugodtan Hailey-nek.
- Bocsánat Hailey, de a szülei elvárják tőlem, hogy rangjának méltóan szólítsam. - komorodott el a magas őszes hajú férfi.

A mellettem álló úr, akit Luthernek hívnak, a komornyikom. Kisded korom óta a szüleim szolgálatában áll és viselte gondomat mikor a szüleim nem voltak otthon. Ő a legjobb barátom, akinek bármit elmondhattam ha esetleg úgy gondoltam, hogy a szüleim nem értenének meg.

- Tudom, tudom. De most nincsenek itt és senki se tudja, hogy ki vagyok. Szóval ne aggódj, sose fog kiderülni. - mosolyogtam a férfira, majd pacsit adtunk egymásnak. Ez a mi titkos üdvözlésünk volt amit még kiskoromban találtunk ki.
- Na gyerünk, mert mire végzünk le száll az est.

Utunk először Madam Malkin Talárszabászatába vezetett, ahol egy kedves, tömzsi hölgy fogadott minket. Barna haját egy laza kontyba fogta amit egy-két ősz hajszál díszített. Zöld szemeiből áradt a jókedv és a szeretet.
- Szép napot kívánok! Miben lehetek a szolgálatukra? - kérdezte az asszony Lutherhez fordulva.
- Jónapot asszonyom. A kisasszonynak szeretnénk iskolai egyenruhát varratni. - mosolygott a férfi és láttam valami furcsa csillogást a szemében.
- Üdvözlöm asszonyom. Hailey Lightwood, örvendek a találkozásának. - nyújtottam felé a kezemet, hogy kezet rázhassak vele.
- Szintén, kis hölgy. - majd kezet rázott. - Milyen jól nevelt a lánya.
- Ő nem az apukám, hanem a ..... - hirtelen nem találtam a rendes kifejezést. Nem szerettem volna azt mondani, hogy a komornyikom mert biztos azt gondolná, hogy én is olyan beképzelt vagyok mint a többi felsőbb rendű. - a legjobb barátom. - húztam ki magam ezzel büszkeséget sugallva.

Az asszony furcsállva húzta fel a szemöldökét, hisz nem látott mást csak egy idősödő úriembert és egy 16 éves lányt akik legjobb barátoknak vallják magukat. Majd Madam Malkin megfordult és egy fülke felé vezetett engem, aminek a rózsaszín függönye résnyire nyitva volt. Fél szemmel láttam egy szőkésbarna hajú fiút aki épp felhúzta fehér ingjét. A tükörből észre vettem felsőtestét, amin jól látható kockák voltak, de nem mondanám kigyúrtnak. Apró halvány hegeket is láttam a fiú mellkasán illetve nadrágja pereménél. Feljebb emeltem tekintetem és megpillantottam méreg zöld színű szemeit, amikkel a tükörképemet nézte. Fél mosolyra húzta száját majd az utolsó gombot is begombolta hófehér ingjén.

- Elnézést uram! Elkészült? - kérdezte az asszony. Ebben a pillanatban félre húzódott a függöny és kilépett a fülkéből a fiú.
- Igen hölgyem. Tökéletes munkát végzett ismét, köszönöm. - húzta mosolyra a száját, majd kezet csókolt Madam Malkinnak. A fiú felnézett és oda lépett hozzám.
- Menjen csak kisasszony. Higgye el jó kezekben van.- nyújtotta felém a kezét és kissé előre hajolt.
- Öhm.....

"Gyerünk Hail, csak nyújtsd oda a kezed és mutatkozz be. Nem nehéz, megfogadtad, hogy tiszta lappal indulsz és más ember leszel. Nem hagyod, hogy a múltad kísértsen."

- Köszönöm. - ezzel elsiklottam a fiú mellett , egyenesen a függöny mögé majd behúztam azt. Csak egy halk kuncogást hallottam kintről Malkin asszonytól.

"Remek vagy Hailey igazán. Most biztos tisztára bolondnak néznek."

Mikor ki akartam lesni a lelógó vászon mögül, az megmozdult és Madam Malkin lépett be a fülkébe. Épp szólni szerettem volna hogy kezdhetjük a próbát, mire az asszony megfordított és az eddig kicsinek vélt fülke kitárult előttem. Szinte egy kisebb  lakásnyi helyiségben álltam. Baloldalt egy hatalmas tükör állt, melyet egy aprólékosan kidolgozott aranyozott keret tartott a falhoz. Előtte egy mályva színű kis fellépő puff. Velem szemben fogasokon logó anyagok, melyek elkezdtek mozogni, majd felém repülni. Jobb oldalon pedig egy kis komód, rajta ezer meg ezer tű és cérna.

- Kérem kisasszony, álljon fel ide, hogy elkezdhessük a mérést. - mutatott az asszony a párnázott felületre amin látszott már, hogy nem én leszek az első aki rálép.
- Csoda szép az üzlete asszonyom. - fordultam felé és megcsapta az orromat egy igen kellemes illat. Nem bírtam kibogozni, hogy vajon milyen illat lehet vagy hogy honnan jön. Egyedül a zöldalmát sikerült felismernem a halványodó illatfelhőből. Ezt az illatot bárhol bármikor felismerem, hisz az a kedvenc gyümölcsöm.
- Köszönöm kedves, ez volt minden álmom. Tudod, kisgyermek korom óta varrással szerettem volna foglalkozni. - mesélte az asszony, miközben a szabócenti körbe-körbe járt rajtam, hogy a legpontosabb méreteket vegye le.

Kis idő múlva mikor már mindenemet, szó szerint mindenemet lemérték kimentem a fülkéből majd hátra fordultam a hölgyhöz, hogy megköszönjem mégegyszer ezt a remek kiszolgálást.
- Nagyon szívesen gyermekem. Majd bagollyal elküldöm a ruhákat amint kész lesznek. - mosolyodott el Malkin asszony. - Viszlát és sok sikert kívánok az idei évhez.
- Köszönöm szépen és szép napot önnek. Viszlát! - intettem a hölgynek majd kiléptem az ajtón.

Meglepetésemre Luther nem volt sehol. Körbe forogtam hátha látom fehér haját a tömegben, de nem találtam. Egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon. Annyira megijedtem, hogy gyors leguggoltam majd egy gyors pörgéssel kirúgtam az idegen lábát, aki idő közben a macskaköves úton landolt, és fájdalmas nyögést hallatott.