Vágy és Hatalom

Az igazi

Elindultam lefelé a lépcsőn Dracot hátra hagyva. A terem közepén állók mind rám néztek. Szemükkel végig kísérték minden lépésem amíg, az utolsó lépcsőfokról is leléptem. Óvatosan átrágtam magam a tömegen, hogy odaférkőzhessek a bárpulthoz.

- Mit kérsz? - szólalt meg egy lány aki a pult másik oldalán várta a szomjas diákokat.
- Tequilátok van? - kérdeztem bizakodva.
- Itt minden van szívem. - válaszolt próbálva átkiabálni a hangos zenét.
- Kettő ezüst. Köszi! - mutattam fel két ujjamat.
- Tessék. - gurította elém a feles poharakat majd az egyik üveg leszállingózott a polcról és saját maga kitöltötte magát. Megfogtam az egyik pohárkát és egy citromkarikát.
- Egészség! - szóltam a pultos lánynak majd lenyaltam az előbb kiszórt sót a kezemről, lehúztam az itókámat, végül beleharaptam a citromba. Miután kihúztam a számból a savanyú citrusfélét, egy elégedett "Áh" hagyta el a számat. Pont ebben a pillanatban futott be mellém Pansy.
- Hát itt vagy. Már azt hittem nem is jössz. - nyúlt a másik poharam után, ami a pulton várta, hogy égető érzést hagyva maga után legördüljön a torkomon. A lány arcán egy nagyon fancsali grimasz ült ki mikor rájött, hogy bizony nem tudja mit ivott. - Ez meg mi a szent Merlin volt? - rázta meg fejét bízva abban, hogy így gyorsan elmúlik a fintor a fejéről.
- Ez kérlek szépen Tequila volt. - válaszoltam miközben próbáltam elfojtani az éppen feltörő nevetést. - De nagyon nem jól ittad. Ennek egy külön rituáléja van.
- Még kettőt! - szólt Pansy a pultos lánynak. Miután ismételten volt pia előttünk, megmutattam újdonsült ismerősömnek, hogyan is kell ezt inni. - Szóval akkor először a só majd a pia végül a citrom?! - ismételte el hangosan a sorrendet, amit az előbb prezentáltam neki.
- Pontosan. Na hajrá! - eleget téve felszólításomnak megitta a keserű italt.
- Háh! Ez így tényleg tűrhetőbb! - csodálkozott el miközben vizsgálta kiürült feles poharát.

Pansy elrángatott a táncparkettre, ami tele volt már lábukon alig álló tinédzserekkel. Elkezdtük lábunkat ütemre mozgatni, és mikor már bele jöttünk a mozdulatsorba akkor csípőnk is követte lábunk ütemességét. Ruhámon táncot járt a discofény. Kicsit hasonlítottam egy élő fénygömbhöz. A tánctér közepére keveredtünk a velem táncoló lánnyal. Egy forgás után észre vettem, hogy barátném, egy barna bőrű, barnahajú, magasabb fiúhoz sodródott, aki hátulról ölelte a lányt így a legkisebb távolságot is eltávolítva kettőjük közül. Pansy arcán látszódott, hogy tetszik neki, ezért örömét, mély csípőringással díjazta. Látván, hogy elvesztettem táncpartneremet, elindultam ismét a bár fele.

- Hello ismét. - szólt a lány. - Még kettőt?
- A fejembe látsz. - mosolyogtam a lányra, aki halkan felnevetett. - Amúgy Hailey vagyok. - nyújtottam a kezemet felé.
- Isabell! - fogta meg a kezem a pult felett majd megrázta.
- Örvendek! Hanyad éves vagy? - kérdeztem bátorkodva.
- Most járom az utolsó évem! - kiabált miközben egy poharat törölgetett.
- Akkor te majdnem mindenkit ismersz?
- Mindenkit! - javított ki Izzy.
- Akkor ha nem túl nagy kérés körbevezetnél? - mutattam a mögöttem felszabadultan bulizó ember kupacra.
- Persze! Az ott aki a barátnőddel táncol az Blaise Zambini. - mutatott Pansy elrablójára. - Az a lány ott aki a fal mellett toporzékol Astoria Greengrass. A Mardekár nyafkája. Állandóan a fiúk nyakába csimpaszkodik és azt hiszi mindenki szereti.
- Őt már láttam. - szólaltam meg gondolkodásom közepette. - Meg van,az Abszol úton. Épp Theoval beszélgettem mikor oda jött hozzánk és elráncigálta azzal az okkal, hogy valaki nagyon nem szeret várakozni. - meséltem az első találkozásunkat a lánnyal.
- Van egy sejtésem ki lehetett a türelmetlen egyed. - mosolyodott el akaratlanul. - Maga a Mardekár Hercege!
- Tudod Izabell, hogy nem szeretem ezt a becenevet!- hallottam egy hangot mellettem. Oldalra fordultam és egy elég ismerős szőke hajkorona ült le mellém.
- Te vagy a Mardekár hercege? - horkantottam fel a felismeréstől. - És ugyan mit tett Önfelsége, - gúnyolódtam rajta - hogy kiérdemelte ezt a rangot?
- Ha szeretnéd megmutathatom. - mondta egyhangúlag miután kortyolt a whiskyjéből. Kínálata után az addiginál is melegebb lett a szobában.
- Öhm... - köszörültem meg torkom- Inkább táncolnék. - végül megittam a sokadik felesem és elindultam a tömeg felé.

A kedvenc zeném szólt éppen, melyre már lassan betanult koreográfiát jártam. Csípőmet billegetve táncoltam. Kezeimet lassan végig siklattam az oldalamon, majd egyre feljebb míg a tarkómhoz értem. Sok szempár égetett majdnem lyukat a testembe de nem érdekelt. Hosszú idő óta újra jól éreztem magamat. Hajamat megemelve fojtattam a mozgást, míg egy hideg kéz ért a hátamhoz. Most valamiért nem éreztem kényszert az önvédelemre. Olyan ismerős volt az érintés.
"Akarom őt!"
Hallottam meg a gondolatait. Az illetőnek hatalmas tenyere egyre lejjebb siklott a hátamon. Hideg gyűrűje épp súrolta bőrömet. Mielőtt elérte volna kezével a fenekemet megfordultam de nem láttam senkit.

" Lehet túl sokat ittam."

Könyveltem el végül magamban. Ekkor Pansy felállt a pódiumra ahol a hangfalak voltak felállítva. A zene megállt és csak a lány hangját lehetett hallani.
- Skacok mindjárt éjfél és mi mind tudjuk ez mit jelent! - hangját felerősítette hála a torkához rakott pálcájának.
- Miért mit jelent? - kérdeztem Izzytől, akit időközben leváltotta diáktársa.
- Ne akard tudni! - fogta fejét a lány.
- KA - RA - O - KE! - kántálták a diákok. Szemem kikerekedett majd a mellettem álló lányra néztem.
- Ez komoly? Ez nem is olyan nagy dolog! - feleltem kissé hangosabban mint gondoltam. Hallottam ahogy Pansy azt mondja, hogy ma is mint mindig a reflektor fog dönteni ki énekeljen. Pálcájával fénycsóvát varázsolt ami rajtam állapodott meg.
- Na ha nem nagy dolog akkor hajrá! - lökdösött Iz az emelvény felé.
- De én nem énekelhetek!- próbáltam menteni a menthetőt.
- Ugyan miért nem? - kérdezte Pansy aki látván tétovázásomat leugrott a színpadról, hogy segítsen irányba állítani.
- Mert veszélyes a hangom! - próbáltam kimagyarázni a fellépésemet.
- Veszélyesen rossz? - vihogott a barnahajú lány mögöttem miközben feltolt a színpadra. - Na hajrá! Ne kéresd magad! - intett a kezével.
- Jó de ne mond, hogy nem szóltam! - vágtam oda Pansynek majd lesütöttem a szemem.

Pálcámat az ajkaim elé helyeztem majd nagy levegőt vettem. Körül néztem és a terem összes szempárja rám szegeződött. Ezt látván megfordultam és a hátamat mutattam a közönségnek. Hallottam, hogy elkezdtek susmorogni így meglegyintettem pálcámat, és a hangszerek maguktól kezdtek játszani. Vettem még egy nagy levegőt és el kezdtem énekelni a saját dalomat amit még kicsinek írtam.

It don't matter where I'll go. It don't matter where I'll be.
'Cause you alway in my head Like the song I can't forget.

It don't matter where I'll go. It don't matter where I'll be.
'Cause you alway in my head Like my favorite melody

Tell me now
Why do I still hear you when you're not around?
Why do I keep thinking 'bout you way too loud?
Wherever I am, mmh

It don't matter where I'll go, it don't matter where I'll be
'Cause you're always in my head like the song I can't forget

It don't matter where I'll go, it don't matter where I'll be
'Cause you're always in my head like my favorite melody

It don't matter where I'll go, it don't matter where I'll be
'Cause you're always in my head like the song I can't forget

It don't matter where I'll go, it don't matter where I'll be
'Cause you're always in my head like my favorite melody

All night long
All night long, I'm feeling like you're close enough
Close enough to touch me, 'til I get the rush
Wherever I am, mmm

(Alok, Inna, és Sofi Tukker - it dont matter where I'll go)

A koncert végén felpillantottam. A fiúk nyálukat csorgatva bámultak. A lányok pedig kezüket rázták a fiúk szeme előtt. A pódium oldalára pillantva kerestem újdonsült barátnőm tekintetét, aki tátott szájjal nézett rám.
- Én mondtam! - tátogtam a lánynak.
- És most mit csinálunk? - lépett fel Pansy mellém.
- Finite Incantatem! - kiáltottam el magam és a tömeg fele, akik a hangom hatása alatt voltak, nagyokat pislogva tértek magukhoz. Körbenéztem az arcokon és megakadt a szemem egy valakin. Őt nem varázsolta el a hangom. Inkább óriási szemekkel nézett rám mintha szellemet látna.